Háromszék, 1997. november (9. évfolyam, 2183-2207. szám)

1997-11-01 / 2183. szám

1997. NOVEMBER 1. Fogózkodj, székely! Hát csak azért írom, hát csak azért mondom, mert az utóbbi időben hallom és látom, hogy „Apre, púpos, kapaszkodj!”, hogy „Kaparj, kurta, neked is lesz!” Nem tehetek róla, ha ilyenkor, úgy estefelé nosztalgiába esem. Gondolkodom, nosztalgodom. Aztán csak úgy, váratlanul s hirtelen eszembe jut a székely nép eredetéről szóló monda, vagy ha úgy jobban esik, legenda. Nos, mondták és állították rólunk, hogy a dákok ivadékai vagyunk. Ha ez igaz, akkor minden végrendelet nélkül, ennek a területnek és az ősi nyelvünknek a jogos birtokosai és tulajdonosai is egyben. Ha pedig elfogadjuk a másik változatot? Nos, akkor el kell ismernünk, hogy az Ázsiából beözönlő, fejekkel futballozó barbár magyarok elé, a foga­dásukra kivonultunk. Persze, nem egyedül. Velünk voltak a kellékek: perzsaszőnyeg és fúvószenekar s természetesen Adrian Năstase és George Pruteanu ősei. Ha valaki engem megkérdezne? Én ezt a visszafelé tartó emlékezést be is fejezném. De egyeseknél (Năstase, Pruteanu) a nosztalgia egy hosszan tartó, visszatérő folyamat. Még most sem tudatosodott ben­nük kellőképpen az „ékes magyar nyelvű” szólásmondás: „Cei şapte ani de acasă”, vagy ha úgy jobban esik, a XX. századi értelmes emberi mentalitás. Ha már mindenáron „nosztalgani”akarunk, hát akkor nosztalógjunk.­­ Fogazz meg, székely! Tiszteltek és becsültek az Árpád-házi királyok, területed jogos és vitathatatlan tulajdonosának tartottak. Határvédő gondjaitokat, önfeláldozó bátorságotokat elismerte, méltányolta még a legnagyobb magyar, de „román származású” király, Mátyás is. Aztán így vagy úgy, élve vagy halva, küszködve és harcolva, de meg- és fennmaradva elértük az 1562-es esztendőt, amikor az utolsó választott magyar király, János Zsigmond (Erdély fejedelme), miután leverte a jogaiért (nem a nyelvükért) küzdő székely felkelést, megfélemlítésként két várat emelt: Székely támad (Udvarhely), Székely bánja (Várhegy). Az egyforma, ugyanazt a nyelvet beszélő székely és magyar harcol egymás ellen az önálló erdélyi fejedelemség idején, a Báthoriak ko­rában. Egy újabb történelmi tény, amely a székely nép tudatába „ Véres farsang” néven vonul be. Soroljam tovább, említsem meg a Madéfalvi veszedelmet, regéljek az ágyúöntő Gábor Áronról, az őshazát kereső Csorna Sándorról, vagy a hozzánk időben közelebb álló Trianonról, amikor a román nacionalizmus karöltve a német eredetű román királlyal kiüldözte a magyar nyelvet (Európa egyik korban legidősebb nyelvét) az iskola falai közül. Nem teszem. A mában, a mának és a jövőnek kell élnünk. De csak úgy, a magam megnyugtatására, hadd említsem meg az egyik magyar költő versét: Még nem elég! S majd fűzzem rögtön hozzá: Hát nem volt már elég? Hát nem bűnhődte meg már ez a nép a múltat s jövendőt? A mellékelt ábra, a két székely megye új magyar­­ellenes kampánya nem képletesen, világosan igazolja ezt. Hát mi van? Mostohák voltunk balra, mostohák vagyunk jobbra, idegenek, bérlők a saját szülőföldünkön. Hát már nem tanulja meg végre Pruteanu és Năstase, hogy a „ mult e dulce şi frumoasă” nekünk magyarul ugyan­azt mondja, amit nekik románul: Köntös György. Hord Pszichiáter, filozófus Az Országos Pszichiátriai Konferencia megnyitóján elhangzott előadásból, bizonyos Ionescu professzortól idéz Mircea Dinescu egy eredeti mondatot az Academia Caţavencuban; a tudós előadó közlése szerint „a román elmebetegek szelídebbek, mint az idegenek”. Lehet, hogy a román skizós jámborabb, mint az angolul beszélő — kommentálja a hallottakat Dinescu —, de az egészséges románnak hamarabb felmegy a cukra, mint az egészséges angolnak. Bizonyos orvosság kapcsán pedig (a csú­­fondárosságában mindig lényeget kereső) költő-publicista büszke paranoiásainkat emlegeti. Nem akarok én vitatkozni Mircea Dinescuval; nyilván igaza van, a „Rispolept” való­színűleg az egyetlen ajánl­ható eszköz, amelynek alkal­mazásával a páciens (Romá­niában) újraintegrálódhat a társadalomba, hogy eltartsa családját, vagyis társadalmunk irányítóinak azután nem kell más meggyőző módszerhez folyamodniuk, elég, ha meggyőznek arról, tátsuk ki szépen a szánkat, és vegyük be a minden bajunkat megoldó tablettákat... De hogy a felugró cukorral, a felmenő pumpával éppen így állnánk, abban már nem vagyok olyan bizonyos, még ha az a közmondásos angol hidegvér felülmúlja is a román türelmet. És itt újra egy publicisztikai közhelybe botlunk, amelyet a román sajtó szeretettel használ: a türelmes román népet szokták emlegetni, amely a nemzeti sérelme­ket is hajlandó megbocsátani. Nos, mostanában épp egy ilyen nagy sérelemről, a (román) nemzeti létet fenyegető veszedelemről beszélnek: a román nyelv fenyegetett­ségéről, visszaszorulásáról úgymond ősi román területeken — ilyen például a Székelyföld,­ahol a román rendőr gyer­meke is magyarul beszél. Románia történelmének és föld­rajzának román nyelven történő oktatása — többek közt George Pruteanu szenátor szerint — valamit javítana ezen a helyzeten. Pruteanu úr és hívei nem értik, hogyhogy nem értik ezt meg a magyarok, miért erősködnek, miért rontják szántszándékkal a helyzetüket ebben az országban. Olyan evidencia ez, hogy a bukaresti egyetem szenátusa is meg­szavazta a Pruteanu-féle állásfoglalást. S akkor váratlanul jön egy filozófus, Mircea Flonta professzor, és Andrei Cornea kérdéseire válaszolva a 22-ben, kifejti, ő miért nem szavazta meg a szenátusi (figyelem: bukaresti egye­temi szenátusi!) többséggel az előterjesztést, miért tartja elhibázottnak George Pruteanu szenátor (ezúttal a parla­menti tag) álláspontját. És jönnek az érvei: mi köze ehhez az ügyhöz, a romániai magyar gyerekek történelem- és földrajztanulásához a bukaresti egyetemnek.­politikailag káros a jelenlegi kormánykoalíció gyengítése ilyen kérdések feszegetésével. Persze, jó, ha a romániai magyar fiatalok megtanulnak románul, de korántsem biztos, hogy épp a történelem- és földrajzórákon fog ez megvalósulni. Ha pedig az RMDSZ mögött álló választópolgárok nem kíván­ják románul taníttatni gyer­mekeiknek a történelmet és földrajzot, erőltetni ezt nem­­ okos dolog. Erőszakkal a jóra sem lehet kötelezni az embert. Mircea Flonta professzor pedig föltehetőleg nincs eleve meggyőződve, hogy az a jó, amit Pruteanuék ajánlanak. De nem csupán egyetemi szinten oktató szakember szerzett nagy porfelhőket kavart ügyben becsületet a filo­zófiának, hanem az a sepsiszentgyörgyi filozófiatanárnő is, aki Gabriel Andreescunak címzett levelében a valósá­gos nemzetiségi együttélés józanságával és példás tisz­tességével fejtette ki (szintén a 22 hasábjain — lásd a Háromszék 2179. számában), hogy mit is jelent az anya­nyelv tisztelete—,még ha az történetesen nem román is, hanem magyar. Nina Tânţar minden során érződik, hogy nem ellenségek között él — és hogy G. Andreescu, Andrei Pleşu, Liiceanu, H.-R. Patapievici és Andrei Cornea írá­sainak hűséges Olvasója (amint erről maga számol be). Neki nincsenek főbérlői-albérlői komplexusai. Bár volna több az ilyen filozófusokból — és kevesebb a különféle tudathasadásos betegeket összevissza vigasz­taló pszichiáterekből. Meg a más utcán, tereken ágáló proteanokból, a különféle szenátusokban. a, , Oacsakös hordalék : KÁNTOR LAJOS ROVATAI Hírsaláta X Nemcsak a közembereket, de a minisz­tereket is foglalkoztatja, ki is kerül abba a 10—15 százalékot kitevő csapatba, melyet decemberben menesztenek a kormányból. A biztos kifutók között tartják számon Gavril Dejeu­ belügyminisztert, aki arról siránkozik, hogy tekintélyét Radu Berceanu és a Demok­rata Párt aknázta alá. Arról is beszél Dejeu, hogy a DP-s Berceanunak azért fontos az ő menesztése, mert a határ mentén, főként Konstancán komoly érdekeltségei vannak, s azzal, hogy Dejeu nem hagyja a demokraták belügyes államtitkárát kedve szerint tevé­kenykedni, valójában Berceanu érdekeit sérti. (Curentul)­­ Koalíciós körökből az a hír szivárgott ki, hogy a liberálisok hajlandók feláldozni ipar­ügyi és kereskedelmi miniszterüket, Tăriceanut, ha a parasztpárt meneszti Ciumarát a pénzügy­es Spineanut a reformügyi minisztérium éléről. (Adevărul) X Úgy eltűnt kanadai hivatalos látogatásán a mezőgazdasági miniszter, Dinu Gavrilescu, hogy még Victor Ciorbea kormányfőnek sem sikerült nyomára bukkannia. Állítólag őt is a leváltás veszélye fenyegeti. (Ziua) XAz Adevărul kiszámította, a képviselők és szenátorok nemrég jelentősen megemelt fizetésük mellett annyi pénzjuttatást kapnak, hogy havi jövedelmük eléri a 18,5, illetve 21,1 milliót.­­ Bernard Boyer francia nagykövet vég­leges hazautazása előtt felkereste Markó Bélát, hogy a magyar kisebbség iránti tisz­teletéről biztosítsa. (Curierul Naţional) X Újra gipszbe került Atanasiu Stănculescu lába, ám ez alkalommal nem kell rendszervál­tástól vagy puccstól tartani, egyszerűen eltörte alsó végtagját. X Azoknak, akik most vásárolnak álla­mosított lakást, 22,25 százalékkal többet kell fizetniük, mint korábban. Idén ezeknek a lakásoknak az ára négyszer változott, ter­mészetesen mindig nőtt, ami azt jelenti, hogy ma 70 százalékkal kerül többe az a vásár­lónak, mint az év elején. (Adevărul) X Funar nemzetiszínű bádogtetővel akarja díszíteni a Széchenyi téri butikokat. (Jurnalul Naţional) Oroszország és Japán között nincsenek rögzített ha­tárok, a két ország területi vitájára mihamarabb meg­oldást kell találni —jelentette ki pénteken Keidzo Obucsi japán külügyminiszter annak kapcsán, hogy Hasimoto Rjutaro japán kormányfő és Borisz Jelcin orosz államfő hét végén megtartja első nem hivatalos csúcstalálkozóját. Krasznojarszkban rendezik a kétnapos, kötetlen eszme­cserét , amelynek programjában a két vezető közös szaunázása is szerepel. A japán lapok várakozásai szerint az orosz—japán viszonyban új korszak veszi kezdetét: Japán hajlandónak mutatkozik kiterjedt kapcsolatok ki­építésére Oroszországgal. A két ország mindmáig nem kötött békeszerződést, és Japán elzárkózott a gazdasági kapcsolatok bővítésétől, ragaszkodott a fél évszázada megoldatlan területi vit megoldásához, az úgynevezett „északi területek” — a négy, Hokkaidótól északra fekvő sziget — visszaszerzéséhez. Bosznia: mikor támadnak a muzulmánok? Az amerikai fegyversegélynek köszönhetően a bosz­niai muzulmánok katonailag már most erősebbek a bosz­niai szerbeknél, és a kérdés már nem az, hogy támadnak-e, hanem az, hogy mikor indítják meg támadásukat a szer­­bek ellen — idézték a pénteki zágrábi napilapok a brit Paul Beavert, a Jones Defence Weekly szaklap katonai szakértőjét. Beaver szerint a katonai erők összevetése alapján jelenleg 2:1 a muzulmán fölény mértéke, ami 1998-ra 3:1 arányúra módosul. A brit szakértő szerint jövőre valószínűleg még nem lesznek összecsapások Boszniában, hiszen az SFOR, illetve annak utódja a délszláv állam területén marad. Ám egyszer csak ki kell vonni a külföldi katonákat Boszniából — figyelmeztetett a brit szakértő. Az utóbbi időben Washington képviselői már nem egy esetben úgy nyilatkoztak, hogy a boszniai szerbek is bekapcsolódhatnának a Felszerelés és kikép­zés programba, azaz hozzájuthatnának amerikai fegy­verekhez. Podgorica: nem érvénytelenítették a választást Momir Bulatovics montenegrói elnök újabb kísérlete fulladt kudarcba, hogy érvényteleníttesse az október 19-i elnökválasztásokat, amelyeken vereséget szenvedett Milo Djukanovics jelenlegi kormányfővel szemben. B­ilatovics, aki Djukanoviccsal szemben mindenekelőtt Jugoszlávia egységének szószólója, olyan határozattervezetet terjesztett a törvényhozás elé, amelyben indítványozta, hogy a par­lament választási csalásokra hivatkozva nyilvánítsa érvénytelennek a választást. A parlament törvényhozási bizottsága elutasította a határozattervezetet, s olyan ha­tározatot terjesztett a montenegrói parlament elé, amely­ben felszólítják Bulatovicsot és híveit az alkotmányos keretek közötti politizálásra, a törvények és döntések tiszteletben tartására. Pénteki sajtójelentések szerint a Jugoszláv Legfelsőbb Védelmi Tanács e héten tartott ülésén Slobodan Milosevics jugoszláv elnök rendkívül nyugtalanítónak minősítette a montenegrói helyzetet, amiért Milo Djukanovicsot hibáztatta. Az EBESZ sürgeti a lett nyelvtörvény-módosítást Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) arra sürgeti Lettországot, hogy változtasson nyelvtörvényének tervezetén, és gyorsítsa fel népes orosz kisebbségének honosítását. A törvénytervezet, amely az érvénybe lépéshez szükséges, három olvasatból egyen már átment, főként az ország lakosságának 45 százalékát kitevő orosz ajkúak körében kelt ellenérzéseket. Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi biztosa kétnapos lettországi látogatását záró csütörtöki sajtóértekezletén megjegyezte, hogy a nyelvtörvény tervezetének egyes cikkei a nyelvhasználatot a privátszférában is szabá­lyozzák, ami ellentmond olyan nemzetközi szerződé­seknek, amelyeket Lettország aláírt­,Emberi­ jogi szer­vezetek szerint, amelyeknek véleményét a Reuters idéz­te, ha a törvény mostani formájában lép érvénybe, akkor akár vállalatok és nem kormányszintű szervek is bírságo­lásnak lesznek kitéve, mert idegen, nyelven tartanak tanácskozásokat. (Az MTI híreinek felhasználásával) SzERKF.SZ.TÓ: DOMOKOS PÉTER

Next