Háromszék, 1997. december (9. évfolyam, 2208-2231. szám)
1997-12-01 / 2208. szám
Betöltetlen jogaink Péntek délután hivatalosan is újjáalakult a megyeiből területivé vált, de régi nevét megtartó Háromszéki Képviselők Tanácsa. Most már valóban három székből állunk, mondotta Kozsokár Gábor szenátor, akit egyhangúlag választottak a HKT elnökének. A 40 tagú testületből 27-en vettek részt a vége felé kissé szétfolyó ülésen, melynek második napirendi pontja a tavaszi (megyei) RMDSZ-tisztújításon kinevezett ügyvezető elnökség megerősítése volt. Hat alelnöki tisztségből egy üresen maradt, mezőgazdasági ügyekért felelős és azokban jártas embert ugyanis nem sikerült megnyerni a feladatnak. A többiek—Pál Ferenc (tanügy), Incze Sándor (egyházak), Rozsnyai Sándor (jog), Elekes Károly (gazdaság) és Béres Károly (ifjúság) — Papp Attila ügyvezető elnök munkacsoportját alkotják. A jelenlevők a megyei egyeztetőfórum létrehozását is megtárgyalták, amelynek feladata a két területi RMDSZ-szervezet, a háromszéki és a kézdiszéki összehangolása lesz. Egyelőre csak a tárgyalások elindításáról van szó , a másik fél szándékainak kipuhatolása már megkezdődött, de eddig még nem ültek asztalhoz. A hírek szerint Kézdiszék fele-fele arányú egyeztetőtanácsról álmodik, ezt azonban Sepsiszentgyörgyön túlzásnak tartják, itt a szavazatokkal arányos képviseletről beszélnek, sőt, elvben el is fogadták ezt az algoritmust, amely a megyei hivatalok, intézmények tisztségviselői alatti beosztásoknál kezdődne. Ezzel el lehetne kerülni azt a furcsa helyzetet, hogy egy megyei jellegű ügyben a megyei tanácselnök csak az egyik területi RMDSZ álláspontját tartaná fenn... A két szervezet között élesebb vitára csak a parlamenti és megyei tanácsbeli jelöltállításnál számítanak. Újra terítékre került a tanügyi törvény is, a szenátusi többség gyávasága (titkos szavazással döntöttek, ami nagyon feljavítja a Pruteanu-vonal esélyeit), a koalíciós pártok szószegése, az RMDSZ kormányzati részvétele, a második Harikov. Adatok, érvek és cáfolatok hangzottak el, a további lépésekről azonban nem határoztak. Kissé rezignáltan az is elhangzott, hogy meglévő jogainkkal (például a kétnyelvű feliratokkal) sem tudunk élni, mert senki sem akar felelősséget vállalni egy új cégtábláért sem... Demeter J. Ildikó Nem Funar felzászlózott Napocáján, hanem Kolozsváron, a Református Teológia dísztermében tartotta szombaton az EMKE évi közgyűlését, amely a délután folyamán díjkiosztó díszgyűléssé alakult át. Ezt megelőzően, november 28-án az Erdélyi Magyar Múzeum-Egyesület új, Ghica utcai székházában az Illyés Közalapítvány Romániai Alkuratóriuma bővített ülést tartott, amelyen részt vettek a szaktestületek elnökei és titkárai, valamint a magyarországi nagykuratórium tagjai. A ta Máról holnapra Diszkrimináció A diszkrimináció idegen szó, azért emeltük a jegyzet élére, hogy jobban utáljuk. Magyarul hátrányos megkülönböztetés néven írjuk körül, de ez finomkodó, nem elég utálatos. A latin eredetiből kiugat „diszkriz” kutyamozgás. Ezért jó. A hét végén Kolozsváron többféle, az erdélyi és a Kárpát-medencében élő magyar értelmiség képviseletét összehozó rendezvényen vehettem részt. Sőt, egyik, a Nem-kormányzati szervezetek helye a jogállamban című nemzetközi konferencia, holland—magyar koprodukció volt. A másik három az Illyés Közalapítvány nagykuratóriuma és az erdélyi alkuratórium együttes munkaülése, az EMKE közgyűlése és ennek emelkedett hangulatú ez évi díjkiosztó ünnepsége a Református Teológia dísztermében a magyarság fontos fóruma volt. A kétnapos maratoni ülésezés és ünneplés szüneteiben a legtöbbször ez a csúnya szó, a diszkrimináció csípte méregként nyelvünket. Elhangzott pulpitusokon, emlegették felszólalásokban, de a folyosói, ebédközi beszélgetésekben romlott ízű köretként került a politikai harapnivaló mellé. Az egybeszomorodó közös vélemény az volt, hogy a romániai magyarságot újra kijátsszák, becsapják, megalázzák még a konjukturális okokból véle szövetkezők is. Egyének és pártok egyaránt. Az államelnöktől a képmutató farizeusokig, az elvetemült hordószónokok, politikai sarlatánok, mind, mind. A magyarság érdekképviseleti szövetsége, az RMDSZ köztudottan csapdahelyzetbe került. Ha a kormányzatból kilép, elszigetelődik. Nem igaz, hogy magyar ember evés közben nem beszél. A képviselők két nyelés közti szavaiból kiderül, hogy egyénenként vagy kiscsoportonként csak akkor kívánnák a kenyértörést — a koalícióból való kilépést —, ha az általuk képviselt ügyek, törvényjavaslatok stb. a parlamenti árverésen az ő kikiáltási árukon kelnének el. Ezzel szemben a megaláztatások és eredménytelenségek miatt borzolódó kedélyű közmagyarság, „ha rajta múlna”, a kiválást szorgalmazná. Ennek minden következményével. Ebben az esetben a tisztesség és becsület parancsa az észérvek, a hasznossági elvek fölé kerekedik. Egy tény: majdnem mindenki azt akarja, hogy ha (?) az RMDSZ nem léphet fel — nem illik fellépnie — kormányzati résztvevőként nemzetközi fórumokon a magyarságot sújtó, távlatilag végveszélybe sodró diszkriminációlánc miatt, akkor ezt civil társadalmi egyesületeknek kell felvállalniuk. Az EMKE közgyűlésén az irodalomkritikus Nagy Pál látszólag a tárgyalt témáktól eltérő javaslattal rukkolt elő: a közgyűlésre összegyűlt megyei, helyi és szakmai szervezetek fogadjanak el egy nyilatkozatot a kormányzati szerepet vállalt politikai erők közös programjában is szereplő, kolozsvári székhelyű magyar egyetem, a magyar nyelvű művészeti, műszaki, jogi, közgazdasági és mezőgazdasági oktatás visszaállításáért. Az ötvenöt, sok ezer embert képviselő küldött a javaslatot elfogadta, és ezt feljuttatja az államelnöki magasságokba is. Félő, hogy ez sem egész magas. Hiszen összegyűjtöttek már félmillió aláírást is e témakörben, és mire mentünk vele? Rá se hederítettek. Szűkebb régiónkban Erdővidékről indult hasonló kezdeményezés aláírásgyűjtésre. Mire megyünk vele? A legarcátlanabb diszkrimináció folyik. Az államkasszából a magyarságra nézvést hátrányos megkülönböztetéssel pénzeket különítenek el, ahogyan az egyik hozzászóló megnevezte, a „fő nemzetiség” számára. Templomokra, egytanulós iskolákra, egyebekre. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a magyar, szász és más népcsoportokra. Tehát diszkriminatívek. Ebben a helyzetben már nem a magasztos erkölcsi törvények alá való megsértése a lényeg, hanem a hátrányos állampolgári és anyagi megkülönböztetés. Nem indokolatlan tehát, ha az Európába ettől hátrálva igyekvő ország hátrányosan megkülönböztetett állampolgárai aláírásaikat Strasbourgba is eljuttatják. A honi fiókok már megteltek. Sylvester Lajos. Díjakért osztott az EMKE nácskozáson elemezték a hároméves alkuratóriumi rendszer működéséből származó tapasztalatokat, és ajánlásokat tettek a következő évek tevékenységére vonatkozóan. Ezek egyik lényegi eleme az, hogy a szórványbéli magyarház-hálózat bővítésére alapokat különítenek el, és tekintettel az ügy fontosságára, ezt a témát kiveszik a művelődési szaktestület kezeléséből, hisz a másik két szaktestület is érdekelt a hálózat kiépítésében. Az EMKE-közgyűlés nyilatkozatot fogadott el a magyar egyetemi oktatás visszaállításának és fejlesztésének ügyében. A szombat délutáni díszgyűlésen az idei EMKE-díjakat 17 kitüntetett vehette át. Megyénkből Bocsárdi László színházi rendező Kádár Imre-díjat, Nagy Attila, a Shakespeareház mindenese Szentgyörgyi Istvándíjat kapott. Megyénk szülöttei közül díjazták Fejér Kálmán (Futásfalva) szatmárnémeti zenepedagógust és karvezetőt, Illyés Kinga (Bereck) marosvásárhelyi színművésznőt. (Erdősi) __________________________/ Tanácsülés Kovásznán Kovászna város tanácsának múlt hét végi ülésén a polgármesteri hivatal által javasolt tizenegy kérdésből kettő — a tündérvölgyi kemping ingatlan-és telekadójának kérdése és a polgármesteri hivatal 26 alkalmazottjának bérkiigazítása — már a kezdet kezdetén lekerült a napirendről. Élénk érdeklődés övezte a város három hőközpontját működtető kft. tulajdonosának félévi helyzetjelentését. Tronar Ilie elmondta, hogy összesen 80 millió lejt költött karbantartásra, miközben a lakosság jelen pillanatban 153 millió lejjel tartozik a CIPCOM kft.-nek, mely adósainak ellenében eleddig 16 pert megnyert, de kinnlevőségeinek behajtására mégis képtelennek bizonyult. A bajok forrása abban rejlik, hogy nem alakultak meg a törvényesen bejegyzett új lakótársulások, emiatt „...nincs, akivel megtárgyalni a közös gondokat”. Elképesztően sok tömbházlakást sorolt fel, melyeknek alagsorában szennylében fürdenek az ivóvíz- és hővezetékek. Gyila Sándor (folytatása a 2. oldalon) Ma: Hétfői Sports____________________ SEPSISZENTGYÖRGY 1997. DECEMBER 1. 2208. szám ÁRA 700 lej Előfizetőknek 375 lej HÉTFŐ Szombaton délben a községháza udvarán felállított emlékoszlopnál ünnepelték meg Kézdiszentkereszt első írásos említésének 665. évfordulóját. A Csavar Károly Attila polgármester kezdeményezésére felállított emlékoszlopon két dátum olvasható: 1332—1997. Ünnepi beszédet Tamás Sándor parlamenti képviselő, Hocz István, a Békés megyei Szabadkígyós testvérközség polgármestere és Kosztándi Géza helybeli tanácstag mondott. A szabadkígyósi polgármester tizenkéttagú hivatalos küldöttség élén érkezett Felsőháromszékre együtt ünnepelni a testvértelepülés lakóival. A községi tanács döntése nyomán Kézdiszentkereszt díszpolgárává avatták Hocz Istvánt, Szabadkígyós polgármesterét, valamint Kerezsi Márta és Kerezsi András tanító házaspárt, akik évtizedekig a község szellemi életét irányították. Az emlékoszlopot Szabó Gyula plébános áldotta meg. Az iskola tanulói rövid műsorral köszöntötték a közönséget. Az ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. (Sodhom) 1 / 665 éves f.Kézdiszentkereszt ERDŐVIDÉKI KÖZMŰVELŐDÉSI NAPOK Kitartó maradék A szokásostól eltérően kevesebben, mintegy félszázan voltak kíváncsiak hét végén az ötödik alkalommal megrendezett hagyományos eseményre. A szombati megnyitón a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Kónya Ádám egyebek között azt emelte ki Bodosi Dániel tárlatbemutatóján, hogy a baróti festőművész a budapesti Rudnay képzőművészeti főiskolában eltöltött évek után nem az ismeretlen nagyvilágnak vágott neki, hanem hazatért szülőföldjére, s tehetségét itthon is kamatoztatni tudta. Előre kijelölt témájától eltérően Kisgyörgy Zoltán geológus, lapunk munkatársa a vidék fafajtáiról és növényvilágáról tartott előadásában egyebek között azt szorgalmazta, hogy a fanemesítő Benkő József és Budai József, valamint mások nyomdokain haladva újra meg kellene jelölni és fel kéne leltározni Erdővidék nemes és ritka fafajtáit. Vasárnap Gábor Dénes, a Művelődés folyóirat szerkesztője Gy. Szabó Béla munkáiból nyílt kiállításon a nagy mestert méltatta, Csávossy György agrármérnök a borászat titkait és kultúráját tárta fel. Szombatot Benczédi Hunor, a kolozsvári zenekonzervatórium hallgatójának orgonaestje, vasárnapot a Kájoni Consort régizene-együttes hangversenye zárta. (en) Szekusdossziék A román tévé kettes műsorában fölöttébb tanulságos vitafórumot rendezett Alina Mungiu Pippidi, a szekusdoszsziékról. A jelenlévők a belügyminiszter társaságában a román közélet becsületes s közmegbecsülésnek örvendő képviselői. A beszélgetés során két lényeges mozzanat kapott hangsúlyt. Elsősorban a törvénynek az a hiányossága, hogy mi is lesz azokkal, akik tulajdonképpen ennek az elnyomó intézménynek vezetői, tisztjei, fizetett beosztottjai voltak, akik tehát beszervezték az erre rábírható állampolgárokat. Azaz, mennyiben bűnösebbek az ilyen-olyan módszerrel a szekuritátéval együttműködést vállaló informátorok, mint azok, akik őket beszervezték? Hiszen felelősségre vonásuk nem történt meg! Mindenekelőtt azoké, akik a vallatások során, vagy azon kívül, a szerencsétlen áldozatok halálát okozták. Elhangzott az, hogy ezek közül sokan még élnek, de egyfajta „állami” védelmet élveznek. Puskás Attila (folytatása a 2. oldalon)