Háromszék, 1997. december (9. évfolyam, 2208-2231. szám)

1997-12-01 / 2208. szám

SEPSISZENTGYÖRGY 1997. DECEMBER 1. 2208. szám ÁRA 700 lej Előfizetőknek 375 lej HÉTFŐ Betöltetlen jogaink Péntek délután hivatalosan is újjáalakult a megyeiből területivé vált, de régi nevét megtartó Háromszéki Képviselők Tanácsa. Most már valóban három székből állunk, mondotta Kozsokár Gábor szenátor, akit egyhangúlag választottak a HKT elnökének. A 40 tagú testületből 27-en vettek részt a vége felé kissé szétfolyó ülésen, melynek második napirendi pontja a tavaszi (megyei) RMDSZ-tisztújításon kinevezett ügyvezető elnökség megerősítése volt. Hat alelnöki tisztség­ből egy üresen maradt, mezőgazdasági ügyekért felelős és azokban jártas embert ugyanis nem sike­rült megnyerni a feladat­nak. Atöbbiek—Pál Ferenc (tanügy), Incze Sándor (egy­házak), Rozsnyai Sándor (jog), Elekes Károly (gaz­daság) és Béres Károly (ifjúság) — Papp Attila ügyvezető elnök munka- csoportját alkotják. A je­lenlevők a megyei egyez­tetőfórum létrehozását is megtárgyalták, amelynek feladata a két területi RMDSZ-szervezet, a három­széki és a kézdiszéki össze­hangolása lesz. Egyelőre csak a tárgyalások elin­dításáról van szó — a másik fél szándékainak kipuha- tolása már megkezdődött, de eddig még nem ültek asztalhoz. A hírek szerint Kézdiszék fele-fele arányú egyeztetőtanácsról álmodik, ezt azonban Sepsiszentgyör- gyön túlzásnak tartják, itt a szavazatokkal arányos kép- viseletről beszélnek, sőt, elvben el is fogadták ezt az algoritmust, amely a megyei hivatalok, intézmények tiszt­ségviselői alatti beosztá­soknál kezdődne. Ezzel el lehetne kerülni azt a furcsa helyzetet, hogy egy megyei jellegű ügyben a megyei tanács- elnök csak az egyik területi RM DSZ álláspontját tartaná fenn... A két szervezet között élesebb vitára csak a parla­menti és megyei tanácsbeli jelöltállításnál számítanak. Újra terítékre került a tanügyi törvény is, a sze­nátusi többség gyávasága (titkos szavazással dön­töttek, ami nagyon feljavítja a Pruteanu-vonal esélyeit), a koal íc iós pártok szószegése, az RMDSZ kormányzati részvétele, a második Har— Kov. Adatok, érvek és cá­folatok hangzottak el, a további lépésekről azonban nem határoztak. Kissé rezignáltan az is elhang­zott, hogy meglévő jogain­kkal (például a kétnyelvű feliratokkal) sem tudunk élni, mert senki sem akar fele­lősséget vállalni egy új cégtábláért sem... Demeter J. Ildikó Nem Funar felzászlózott Na- pocáján, hanem Kolozsváron, a Református Teológia dísztermében tartotta szombaton az EMKE évi közgyűlését, amely a délután folya­mán díjkiosztó díszgyűléssé alakult át. Ezt megelőzően, november 28-án az Erdélyi Magyar Múzeum-Egyesület új, GhicaMtcai székházában az Illyés Közalapítvány Romániai Alkurató- riuma bővített ülést tartott, amelyen részt vettek a szaktestületek elnökei és titkárai, valamint a magyaror­szági nagykuratórium tagjai. A ta­Díjakcit osztott az EMKE nácskozáson elemezték a három­éves alkuratóriumi rendszer mű­ködéséből származó tapasztalatokat, és ajánlásokat tettek a következő évek tevékenységére vonatkozóan. Ezek egyik lényegi eleme az, hogy a szórványbéli magyarház-hálózat bővítésére alapokat különítenek el, és tekintettel az ügy fontosságára, ezt a témát kiveszik a művelődési szaktestület kezeléséből, hisz a másik hét szaktestiilet is érdekelt a hálózat kiépítésében. Az EMKE-közgyűlés nyilatkoza­tot fogadott el a magyar egyetemi oktatás visszaállításának és fejlesz­tésének ügyében. A szombat délutá­ni díszgyűlésen az idei EMKE-dija- kat 17 kitüntetett vehette át. Megyénkből Bocsárdi László színházi rendező Kádár Imre-dí- jat, Nagy Attila, a Shakespeare- ház mindenese Szentgyörgyi István- dijat kapott. Megyénk szülöttei közül díjazták Fejér Kálmán (Futásfalva) szatmárnémeti zenepedagógust és karvezetöt, Illyés Kinga (Bereck) marosvásárhelyi színművésznőt. (Erdősi) V _________________________/ Tanácsülés Kovásznán Kovászna város tanácsának múlt hét végi ülésén a polgár- mesteri hivatal által javasolt tizenegy kérdésből kettő — a tündérvölgyi kemping in- gatlan-és telekadójának kér­dése és a polgármesteri hi­vatal 26 alkalmazottjának bérkiigazítása — már a kez­det kezdetén lekerült a napi­rendről. Elénk érdeklődés övezte a város három hő­központját működtető kft. tulajdonosának félévi hely­zetjelentését. Tronar Ilié elmondta, hogy összesen 80 millió lejt költött karbantartásra, miközben a lakosság jelen pillanatban 153 millió lejjel tartozik a CIP- COM kft.-nek, mely adósainak ellenében eleddig 16 pert megnyert, de kinnlevőségeinek behajtására mégis képtelen­nek bizonyult. A bajok for­rása abban rejlik, hogy nem alakultak meg a törvényesen bejegyzett új lakótársulások, emiatt „...nincs, akivel meg­tárgyalni a közös gondokat”. Elképesztően sok tömbház- lakást sorolt fel, melyeknek alagsorában szennylében fürdenek az ivóvíz- és hő- vezetékek. Gyila Sándor (folytatása a 2. oldalon) Ma: Hétfői Sport s ___________________> Máról holnapra Diszkrimináció A diszkrimináció idegen szó, azért emeltük a jegyzet élére, hogy jobban utáljuk. Magyarul hátrányos meg­különböztetés néven írjuk körül, de ez finomkodó, nem elég utálatos. A latin eredetiből kiugat „diszkrrr” ku- tyamorgás. Ezért jó. A hét végén Kolozsváron többféle, az erdélyi és a Kárpát-medencében élő magyar értelmiség képvise­letét összehozó rendezvényen vehettem részt. Sőt, e- gyik, a Nem-kormányzati szervezetek helye a jogállam­ban című nemzetközi konferencia, holland—magyar koprodukció volt. A másik három az Illyés Köz- alapítvány nagykuratóriuma és az erdélyi alkurató- rium együttes munkaülése, az EMKE közgyűlése és ennek emelkedett hangulatú ez évi díjkiosztó ünnep­sége a Református Teológia dísztermében a magyarság fontos fóruma volt. A kétnapos maratoni ülésezés és ünneplés szüneteiben a legtöbbször ez a csúnya szó, a diszkrimináció csípte méregként nyelvünket. Elhangzott pulpitusokon, em­legették felszólalásokban, de a folyosói, ebédközi be­szélgetésekben romlott ízű köretként került a politikai harapnivaló mellé. Az egybeszomorodó közös vélemény az volt, hogy a romániai magyarságot újra kijátsszák, becsapják, meg­alázzák még a konjukturális okokból véle szövetkezők is. Egyének és pártok egyaránt. Az államelnöktől a képmutató farizeusokig, az elvetemült hordószónokok, politikai sarlatánok, mind, mind. A magyarság érdekképviseleti szövetsége, az RMDSZ köztudottan csapdahelyzetbe került. Ha a kormányzatból kilép, elszigetelődik. Nem igaz, hogy magyar ember evés közben nem beszél. A képviselők két nyelés.közti szavaiból kiderül, hogy egyénenként vagy kiscsoportonként csak akkor kívánnák a kenyértörést — a koalícióból való kilépést —, ha az általuk képviselt ügyek, törvényjavaslatok stb. a parlamenti árverésen az ő kikiáltási árukon kelnének el. Ezzel szemben a megaláztatások és ered­ménytelenségek miatt borzolódó kedélyű közmagyarság, „ha rajta múlna”, a kiválást szorgalmazná. Ennek minden következményével. Ebben az esetben a tisztesség és becsület parancsa az észérvek, a hasznossági elvek fölé kerekedik. Egy tény: majdnem mindenki azt akarja, hogy ha (?) az RMDSZ nem léphet fel — nem illik fellépnie — kormányzati résztvevőként nemzetközi fórumokon a magyarságot sújtó, távlatilag végveszélybe sodró diszk­riminációlánc miatt, akkor ezt civil társadalmi egyesületeknek kell felvállalniuk. Az EMKE közgyűlésén az irodalomkritikus Nagy Pál látszólag a tárgyalt témáktól eltérő javaslattal rukkolt elő: a közgyűlésre összegyűlt megyei, helyi és szakmai szervezetek fogadjanak el egy nyilatkozatot a kormányzati szerepet vállalt politikai erők közös prog­ramjában is szereplő, kolozsvári székhelyű magyar egyetem, a magyar nyelvű művészeti, műszaki, jogi, közgazdasági és mezőgazdasági oktatás visszaállításáért. Az ötvenöt, sok ezer embert képviselő küldött a javaslatot elfogadta, és ezt feljuttatja az államelnöki magasságokba is. Félő, hogy ez sem egész magas. Hiszen összegyűjtöttek már félmillió aláírást is e témakörben, és mire mentünk véle? Rá se hederítettek. Szűkebb régiónkban Erdővidékről indult hasonló kezdeményezés aláírásgyűjtésre. Mire megyünk véle? A legorcátlanabb diszkrimináció folyik. Az állam­kasszából a magyarságra nézvést hátrányos megkülön­böztetéssel pénzeket különítenek el, ahogyan az egyik hozzászóló megnevezte, a „fő nemzetiség” számára. Templomokra, egytanulós iskolákra, egyebekre. Ezek a rendelkezések nem vonatkoznak a magyar, szász és más népcsoportokra. Tehát diszkriminatívek. Ebben a helyzetben már nem a magasztos erkölcsi törvények alávaló megsértése a lényeg, hanem a hátrányos állam- polgári — és anyagi megkülönböztetés. Nem indokolatlan tehát, ha az Európába ettől hátrálva igyekvő ország hátrányosan megkülönböztetett állam­polgárai aláírásaikat Strasbourgba is eljuttatják. A honi fiókok már megteltek. Sylvester Lajos, Szombaton délben a községháza udvarán felállított em­lékoszlopnál ünnepelték meg Kézdiszentkereszt első írá­sos említésének 665. évfordulóját. A Csavar Károly Attila polgármester kezdeményezésére felállított emlékoszlopon két dátum olvasható: 1332—1997. Ünnepi beszédet Tamás Sándor parlamenti képviselő, Hocz István, a Békés megyei Szabadkígyós testvérközség polgármestere és Kosztándi Géza helybeli tanácstag mondott. A szabadkígyósi polgármester ti- zenkéttagú hivatalos küldöttség élén érkezett Felsőhárom- székre együtt ünnepelni a testvértelepülés lakóival. A községi tanács döntése nyomán Kézdiszentkereszt dísz­polgárává avatták Hocz Istvánt, Szabadkígyós polgár­mesterét, valamint Kerezsi Márta és Kerezsi András tanító házaspárt, akik évtizedekig a község szellemi életét irányí­tották. Az emlékoszlopot Szabó Gyula plébános áldotta meg. Az iskola tanulói rövid műsorral köszöntötték a kö­zönséget. Az ünnepség a magyar és a székely himnusz eléneklésével ért véget. (Iochom) ERDŐVIDÉKI KÖZMŰVELŐDÉSI NAPOK Kitartó maradék A szokásostól eltérően ke­vesebben, mintegy félszázan voltak kíváncsiak hét végén az ötödik alkalommal meg­rendezett hagyományos ese­ményre. A szombati megnyi- > tón a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Kónya Ádám egye­bek között azt emelte ki Bodosi Dániel tárlatbemutatóján, hogy a baróti festőművész a buda­pesti Rudnay képzőművészeti főiskolában eltöltött évek után nem az ismeretlen nagyvilágnak vágott neki, hanem hazatért szülőföldjére, s tehetségét itt­hon is kamatoztatni tudta. Előre kijelölt témájától eltérően Kisgyörgy Zoltán geológus, lapunk munkatársa a vidék fafajtáiról és növényvilágáról tartott előadásában egyebek között azt szorgalmazta, hogy a fanemesítő Benkő József és Budai József, valamint mások nyomdokain haladva újra meg kellene jelölni és fel kéne leltározni Erdővidék nemes és ritka fafajtáit. Vasárnap Gábor Dénes, a Művelődés folyóirat szerkesz­tője Gy. Szabó Béla munkái­ból nyílt kiállításon a nagy mestert méltatta, Csávossy György agrármérnök a borá­szat titkait és kultúráját tárta fel. Szombatot Benczédi Hunor, a kolozsvári zenekonzervató­rium hallgatójának orgona­estje, vasárnapot a Kájoni Consort régizene-együttes hangversenye zárta. (en) Szekusdossziék A román tévé kettes mű­sorában fölöttébb tanulságos vitafórumot rendezett Alina Mungiu Pippidi: aszekusdosz- sziékról. Ajelenlévők a belügy­miniszter társaságában a ro­mán közélet becsületes s közmegbecsülésnek örvendő képviselői. A beszélgetés so­rán két lényeges mozzanat kapott hangsúlyt. Elsősorban a törvénynek az a hiányos­sága, hogy mi is lesz azokkal, akik tulajdonképpen ennek az elnyomó intézménynek veze­tői, tisztjei, fizetett beosztott­jai voltak, akik tehát beszer­vezték az erre rábírható ál­lampolgárokat. Azaz, mennyi­ben bünösebbek az ilyen-olyan módszerrel a szekuritátévai együttműködést vállaló in­formátorok, mint azok, akik őket beszervezték? Hiszen felelősségre vonásuk nem történt meg! Mindenekelőtt azoké, akik a vallatások so­rán, vagy azon kívül, a sze­rencsétlen áldozatok halálát okozták. Elhangzott az, hogy ezek közül sokan még élnek, de egyfajta „állami” védel­met élveznek. Puskás Attila (folytatása a 2. oldalon) i / 665 éves f&Kézdiszentkereszt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék