Háromszék, 1998. november (10. évfolyam, 2487-2511. szám)
1998-11-09 / 2493. szám
ROMÁNIAI MAGYAROK AZ OLIMPIAN Resicabányáról hozott levelet a posta. Feladója Makay Botond, a Délnyugat című lap felelős szerkesztője. A hatalmas borítékból egy újság került elő (a Délnyugat 1995. március-áprilisi száma). A 3. oldalán kazettában ez olvasható: Sportnosztalgia Kerekes Andrásról. Szerzője: Derecze Ferenc. A borítékból előkerül még egy fénymásolat. Az eredetije a Délnyugat 1995. júliusi számában jelent meg Akiket úgy szerettem, mintha a sajátjaim lettek volna címen. Szerzője: Elekes Károlyné Mahulik Júlia nyugalmazott tanítónő. A fenti két írástól, na meg a sportrovat Adattárából se„jött össze” a helsinki olimpián részt vett tornászunk, Kekes András portréja. Kerekes András 1925. január 4-én született Resicabányán. „Megdobban a szívem — emlékezik rá kisiskolás éveit irányító, őt a betűvetésre és annyi sok szépre, jóra megtanító tanítónő, Elekes Károlyné Mahalik Júlia —, amikor rá gondolok, mert nagyon aranyos, élénk, értelmes, mozgékony gyermek volt... Az uram, Elekes Károly szenvedélyes tornász volt, s remek tornaünnepélyeket rendezett. Feltűnt a csapatban a kis élénk, ügyes Bandi gyerek, aki minden szeren könnyedén elvégezte a legnehezebb mutatványokat — a »nagyhalált« is. A református iskola udvarán Elekes Károly tanító korlátot, nyújtót, mászórudat állított föl. Bandi ekkor még csak nyolcéves volt, de elkápráztató tehetségű... " Elekes Károly volt tehát az első mestere, ő tanította meg az első lépésekre, ő oltotta bele a torna iránti szeretetet. Az iskolában megszerzett alapot tovább fejlesztette a Resicabányai Munkás Tornászegyesület edzésein, ahová hetente háromszor járt el. A hét másik négy napján az Ifjúsági Keresztény Egyesületet látogatta. A tornászegyesületben tanultakkal az IKE tagjait szórakoztatta. Nem volt jegenyetermete, viszont annál tökéletesebb, kidolgozott volt az izomzata. Ügyessége elkápráztató. A negyvenes évek második felében felélénkülni látszott a román tornasport. Körzeti bajnokságot szerveznek országszerte és szakszervezeti viadalokat. 1947-ben pedig megrendezik az első országos bajnokságot is, méghozzá Resicabányán. Ezen Bukarest, Temesvár, Arad, Resicabánya tornászai vesznek részt. A csapatversenyt a resicabányai Lokomotiv nyeri, az egyéni összetettet pedig az ugyancsak resicabányai Draghici. 1948-ban a városok közötti viadalokkal folytatják a tornasport fellendítését. Az országos bajnokságot Nagyszebenben rendezik meg. Csapatban az Aradi AMEFAVörös Lobogó diadalmaskodik, egyéniben pedig Mihai Botez. A mezőnyben ott látni a nagyon tehetséges Kerekes Andrást is. 1950-ben már ő nyeri a nyújtó országos bajnoki címét. 1951-ben aztán ötször áll az országos bajnokság dobogójának legfelső fokára. Ő nyeri az egyéni összetett viadalát, a szerenkénti döntőkön pedig a gyűrűt, a korlátot, a nyújtót és a talajt. 1952-ben folytatja éremgyűjtését, megnyeri az egyéni összetettet, az ugrást, a gyűrűt és a lólengést. Túl az országos bajnokságon részt vesz az olimpián. A Bálint Jenő, Balogh Zoltán, Bedő Károly, Botez Mihai, Kocsis Ferenc, Kerekes András, Loşniţă Aurel, Orendi Frederik összetételű romániai csapat a 20. helyen végez. Egyéni összetettben Kerekes András a 72. helyet szerzi meg. Megkapja a sportmesteri címet. Itthon folytatja az országos bajnoki címek gyűjtését. 1953-ban megnyeri az egyéni összetettet, a talajt, a lólengést, a nyújtót és a gyűrűt. 1954-ben kétszer áll a dobogó legmagasabb fokára, a gyűrű és az ugrás szerenkénti döntője után. 1955-ben újra ő nyeri az egyéni összetettet, talajon holtversenyben Orendivel osztozik az elsőségen, gyűrűn viszont verhetetlen marad. 1956 olimpiai év: Kerekes András fel is pörgeti magát, az országos bajnokságon újra öt aranyérmet szerez (egyéni összetett, korlát, gyűrű, ugrás, lólengés), de nagy-nagy sajnálatára a férfi tornászokat nem viszik ki az olimpiára. 1957-ben még egyszer megnyeri az egyéni összetett bajnoki címét, győz a korlát és a gyűrű szerenkénti döntőjén, aztán elbúcsúzik az aktív versenyzéstől, edző lesz. Folytatja európai körútját. Mint versenyző és edző öreg kontinensünk huszonkét országában járt. Mint edző is rendkívül sikeresnek bizonyult. Sok-sok tanítványa közül Teodora Ungureanu emelkedett világszínvonalra. Az az Ungureanu, aki Nadia Comăneci mellett oly sokat tett a román tornaiskola hírnevének megalapozásáért, majd öregbítéséért. , Kerekes András 1991. január 31-én hunyt el. Hamvait a resicabányai hármas temetőben helyezték örök nyugalomra. (Á.) egészen fiatalon. A tornával kezdte, aztán a játékokkal folytatta — a kosár- és a kézilabdával. Rendkívüli „gömbérzéke”, játékkészsége jó ideig megőrizte, táplálta a két sportjáték egyidejű jelenlétét a mindennapokban. Egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy melyiket válassza a kettő közül. Aztán egyszer a két sportjáték edzésideje találkozott egymással, fedte egymást. Dönteni kellett, hogy melyiknek az edzésére menjen. Rozália a kézilabda mellett döntött, így került, alig tizenkét évesen Kámeneczky Árpád tanítványainak sorába. Első egyesülete a Marosvásárhelyi Haladás (Progresul). A Kámeneczky-iskolában sajátította el a kézilabda csínját-bínját, abban az „osztályban”, mely országos ifjúsági bajnokságot nyert. Ennek a bajnokcsapatnak volt erőssége, meghatározó egyénisége Soós Rozália. 1963-ban ifjúsági válogatott, ’65-től pedig a felnőtt válogatott címeres mezét is magára ölti. Olyan csapattársak mellett, mint Nagy Irén, Ugrón Jozefina, Anna Stark, Aurelia Szökő... Ez még a nagypályás korszak. Az bizony, a nagypályás korszak alkonya, amikor a láthatáron már látni lehetett a kispályás kézilabda első sugarait. De fonhatjuk tovább a szálakat, s elmondhatjuk, hogy Soós Rozália beletartozott abba a gárdába, amelyik a nagypályáról a kispályára való átállást oly csodálatosan véghezvitte, kivitelezte. 1967-ben ifjúsági világbajnokságot nyer a román válogatottal, majd átkerül a Kolozsvári Universitatea újonc A- osztályos együttesébe, s még ez évben férjhez megy Soós Árpád úszóhoz. Három évet tölt a Szamos-parti városban. 1970 nyarán visszatér Marosvásárhelyre, a Maros SE együtteséhez igazol, azt erősíti, s na persze, változatlanul a román válogatottat. 1973-ban a felnőtt válogatott tagjaként világbajnoki ezüstérmet szerez. Túl az ezüstérmen, Rozália mint a világbajnokság gólkirálya, bekerül a világválogatottba. Mi tagadás, mindent tud, amit egy beállósnak tudnia kell, amit a sportág nagykönyvében megírtak. — Ez volt a legjobb, a legeredményesebb évem — emlékezik Soós Rozália —, hiszen túl a küzdőtéren elért sikereim mellett ebben az évben szültem nagyobbik lányomat... Öt évvel később született a kisebbik lányom... Pályafutása következő nagy állomása Montreal, a XXI. nyári olimpia színhelye. A női kézilabdatorna egyik nagy esélyese a román válogatott. Hogy nem váltotta éremre esélyét, az elsősorban a szakvezetésen múlott. A kisdöntőn, a bronzérem sorsa fölött döntő magyar—román találkozón Popescu Constantin mester a sérült balszélső, Meltzenrath helyére nem a „mesterségbeli” Magyarit állította be, hanem a beállós Soóst tette ki szélre... Amíg a Soós Helyére beállított játékos belerázódott szerepkörébe, amíg ő, az igazi beállós megszokta új szerepkörét, ott kint, a balszélen a magyarok megnyerték a mérkőzést, s ezzel az olimpiai bronzérmet. Az elúszott éremért itthon érdemes sportmesteri címmel vigasztalták — ha egyáltalán lehet ilyenkor vigasztalásról beszélni — a világ legjobb beállósát, a 196-szoros válogatott játékost, Soós Rozáliát, aki éppen a montreáli olimpián dobta ötszázadik gólját... Ha 1973 volt Rozália legszebb éve, akkor 1976 a legfájóbb emléket hagyta pályafutásában. Nem szívesen emlékezik ’76-ra. Hacsak egy mód is adódik rá, elkerüli. Segítünk ebben, megkérve, hogy válasszon maga mellé még hat játékost azok közül, akikkel együtt vagy akik ellen játszott, s állítsa össze saját világválogatottját. Ráállt a játékra. íme: Nagy Irén (romániai)—Kretzschmar (keletnémet), Vadászná (magyar), Hochmuth (keletnémet), Simona Arghir (román), Bosi (román). A cserékről is „gondoskodott”: Bujdosó Ágota (magyar), Turcsina (ukrán), Tótharsányi Borbála(magyar), Kitics (jugoszláv). Közülük messze kiemelkedett Hochmuth Kristina. Nem véletlenül hívják tehát nagyobbik lányát Krisztinának! S ha már újra a lányoknál tartunk, hadd mondjuk el, a kisebbik Kinga névre hallgat. Mindkettő megpróbálkozott a kézilabdával, de „elvadították” őket az edzők az ilyen és az ehhez hasonló mondatokkal : „Ezt anyád jobban csinálta...” Kár, mert Krisztina balkezes révén vihette volna valamire. Más sportágat választott, a gyorskorcsolyát. Az edzők a rosszul értelmezett szülői örökség „átkos terhétől’ itt sem kímélték meg. A sportcsalád mindkét lánya ma annyit sporl 1 J-J ' L J'IH r t . • tol, amennyi a fittséghez szükséges. Soósék ma is Marosvásárhelyen élnek, dolgoznak, tanulnak. (A.) Kádár András Péter László, Dávid József, Gáli Lajos, Derzsi Ede, Jenei Dezső, Kicsid Gábor, Szabó Kati, Tusa Imre, Elekes Endre, Nagy Csaba — néhány név az egykor és ma Háromszéken élt, élő sportolók sosából, akik a tp,egye határon kívül is tisztességgel képviseltek minket, akik ország-válág előtt bizonyították a vidéken élő emberek tehetségét, rátermettségét a sport minden terén. Mert van a fentiek között atléta, röplabdázó, gyorskorcsolyázó, kézilabdázó, tornász, evezős, bobversenyző. A fenti névsor a napokban Kádár András nevével bővült, alábbi pedig a lovassporttal. Kádár András 1937. február 6-án született Kézdivásárhelyen. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. Az elemi iskola elvégzése egybeesett a kollektivizálás befejezésével. A Kádár család András névre hallgató fia egyszerűen nem akart „napszámba” járni a kézdivásárhelyi kollektívbe, összeszedte batyuját, és egy házzal tovább állt. A Kőhalom melletti Homoród ménesének kapuján zörgetett munkát keresve. Kaput nyitottak a felsőháromszéki legényke előtt, így került a lovak közelébe, s kötött örök barátságot „pacsékkal”; olyan barátságot, mely a géplakatosszakma kitanulása után is visszacsalogatta a lovarda környékére. Mert történt, hogy Kádár Andrást Bukarestbe küldték szakmát tanulni, s ő az iskola elvégzése után Ploieşti-re került, még pontosabban a brazil gázgyárba. Ploieşti-en az idő tájt fellendülőben volt a lovassport. Nem csak az ügetőpályája üzemelt, hanem a többi szakág is. Kádár András homoródi emlékeinek vonzásában a lovasiskolához csatlakozott. A napi négyórás munka után négy órát a lovak mellett és nyergükben tölthetett. A Ploieşti-i Termés SE színeiben lovagolt, s mindössze két évre szakította meg ittlétét, de akkor sem vált meg a lovaktól, a lovaglástól, hiszen a CCA (a Steaua elődje) színeiben is a sportág berkeiben maradt. Országos bajnokságot nem nyert ugyan, de sikerült beverekednie magát a lovastusacsapatba. Ezzel járta be Európát, ezzel került ki a ’60-as római olimpiára. Olimpiai szereplését nem kísérte szerencse. Mureş nevű lova ugyanis a tereplovaglásban bukott, belső vérzést szenvedett, és elpusztult. Kádár András pedig a verseny feladására, idő előtti befejezésére kényszerült. Róma után itthon tovább lovagolt. Harmincnyolc évet töltött a lovassportban. „ 1960-ban, a római olimpia évében nősült, három gyermeke van (egy lány és két fiú), a három gyermek három unokával ajándékozta meg az azóta is Ploieşti-en élő felsőháromszéki „csikóst”. Kádár András ma is, 44 éves ploieşti-i tartózkodás után szépen beszéli anyannyelvét, a magyar nyelvet. Rokonait, kik Kézdivásárhelyen és Csernátonban élnek, évente rendszeresen meglátogatja, tartja velük a kapcsolatot. Ploieşti-en él, de szíve mélyén háromszékinek érzi magát. Áros Károly ROMSZÉK Soós Rozália 1947. február 1-jén született Marosvásárhelyen. Édesapja lakatosmester, édesanyja háztartásbeli. Tőlük tanulta Rozália a munkaszeretetet, a mások munkájának értékelését, megbecsülését. Ezekkel az erényekkel lépett a tornaterembe A sportvilág nagyversenyei Ezt láthatjuk a képernyőkön Nov. 9—15.: SÚLYEMELÉS. Világbajnokság. Lahti. Nov. 9—15.: FALLABDA. Női csapat-világbajnokság. Stuttgart. Nov. 10—15.: ERŐEMELÉS. Férfi-világbajnokság. Cserkaszi. Nov. 13—29.: RÖPLABDA. Férfi-világbajnokság. Japán. Nov. 14.: TÁNC. Latinamerikai táncok világbajnoksága. Frankfurt. A hét ADATGYŰJTŐKNEK Az egyetemes magyar sportmozgalom mérlege 4 ARANY-, 5 EZÜST-, 2 BRONZÉREM AUTÓSPORT. A CART-sorozat végeredménye: 1. Alessandro Zanardi (amerikai, Reynard—Honda) 285 pont, 2. Jimmy Vasser (amerikai, Reynard—Honda) 169 pont, 3. Dario Franchitti (brit) 160 pont. KARATE. Kiokusin Európa-bajnok ság, Nagyvárad. Formagyakorlat (kata): férfiak: 1. Szabó István (magyar), 2. Tóth Attila (magyar), 3. Pahl Waesman (svéd). Küzdelem (kumite): férfiak: abszolút kategória: 1. Paulas Klapatauskas (litván), 2. Reiz Haris (angol), 3. Telek Gyula (magyar) és Lief Christensen (dán). Nők: 50 kg: 1. Soós Krisztina (magyar), 2. Otilia Lukenskaite (litván), 3. Bálint Anita (magyar) és Elena Guta (román). 60 kg: 1. Sztankó Rita (magyar), 2. Anita Schirilla (romániai), 3. Emma Mowells (angol) és Jurgita Tumaité (litván), +60 kg: 1. Roma Myk sité (litván), 2. Tóth Ivett (magyar), 3. Jacqueline Beucher (svájci) és Ono Jomantaité(litván). DARTS. Európa-bajnokság, Budapest. Férfiak: 1. Kreso Kranjcsina (horvát), 2. Drago Kuncsics (horvát), 3. Wolfgang Pfeiffer (osztrák). Nők: 1. Rácz Marene (magyar), 2. Kiss Viktória (magyar), 3. Isabella Ryter (svájci), A. K. 1998. NOVEMBER 9.