Háromszék, 1999. április (11. évfolyam, 2611-2634. szám)

1999-04-01 / 2611. szám

Mit akar az Agache család? Nagy jutalmat ígért lapunkban is megjelentetett apróhirdetésében a jelen pillanatban Feketehalomban élő Agache család azoknak, akik bármilyen informá­ciót szolgáltatnak vagy véleményt közölnek a néhai Agache őrnagyról, arról a milicistatisztről, akit 1989. december 22-én kora délután Kézdivásárhelyen meg­lincseltek. Hogy mit kezdenek majd az utódok az így beszerzett információkkal, véleményekkel, könnyen kikövetkeztethetjük. Jobb esetben meg szeretnék is­merni apjuk múltját, viselt dolgait. De más célt is szolgálhat a felhívás. Feltételezés csupán, de figye­lemre méltó, s ezért vetjük papírra, hogy ügyvédjük, Adrian Flad-Căşunean tanácsát követték, arra szá­mítva, hogy egyetlen olyan levelet sem kapnak, mely a néhai milicista igazi arcát, durva viselkedését, szembe­ötlő visszaéléseit tárja fel, s akkor a per következő szakaszában a védelem érveit azzal üthetik agyon: nem igaz, amit Agache őrnagyról állítanak, hisz a román és magyar lapokban közzétett felhívásra az égadta világon senki semmi kompromittálót nem kö­zöl. Pedig tudjuk a lapunk hasábjain is a kilencvenes évek elején megjelent levelekből, visszaemlékezések­ből, hogy a milicistaörnagy bizony a Ceauşescu-rezsim igazi „magánszorgalmú kutyája” volt, embereket hurcolt meg, bántalmazott, kergetett öngyilkosságba, jobb eset­ben csupán anyagilag károsított meg. S arról is beszéltek, írtak a szemtanúk, hogy halálát is kihívó viselkedése okozta. Ceauşescu futása után egyenruhában, kezé­ben pisztollyal rohangált Kézdivásárhely főterén, míg az ellenőrizhetetlen tömegharag nem végzett vele. Nos, ha senki nem szólal meg, ha az emberek közönyből vagy félelemből nem írják meg a családnak, amit tudnak, láttak, amit megéltek, bizony megeshet, hogy másodfokon is elítélik a perbe fogott kézdivásárhely­i­­eket. Tehát nem a jutalomért, egyszerűen az igazságért kellene tollat fogniuk mindazoknak, akik nem feled­ték, mit tett ez a milicista, papírra kellene vetniük emlékeiket, s elküldeni a megadott címre. A bizton­ság kedvéért nem ártana az eredetit vagy egy másola­tát az Agache-perben megvádoltak védőügyvédjeihez, Fazakas Csillához vagy Frunda Györgyhöz is eljut­tatni. És szerkesztőségünkbe, hogy közzétegyük. A félelem ellen a legjobb ellenszer Romániában — sajnos, még ma is — a nyilvánosság. Éljenek vele. Simó Erzsébet A megtorlás 1. Vörösmarty-verssor: A föld megőszült a címe ama összeállításnak, amellyel a Szakály Sándor szerkesztette sorozat a Lac­i-korszaknak, a levert forradalom után kö­vetkező esztelen megtorlásnak állít emléket. Stúdióbe­szélgetések, kisfilmek s Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk című játékfilmje közelítik a mindenható bel­­ügyér nevéről Bach-korszaknak nevezett időszakot, amikor kihunyt magyar földön a remény, s mindent elöntött a bősz... patak. 2. Szívet melelgető, gyönyörű és megrendítő képsorral indít Lugossy filmje: a bukás után, fegyverletétel előtt magyar tisztek égetik a Kossuth-bankókat, s jobb torkú gyerekek éneklik belefeledkezve, hogy „Kossuth Lajos azt üzente!...” 3. A dalt még egyszer és utoljára és újult erővel a tisztek ama vacsorán is eléneklik (versenyre kelve a győz­tes orosz tisztek dalaival, amely mintegy megelőlegezi későbbi sorsukat). A suttogó propaganda bevá­lik, mégis átadják őket az osztrákoknak, lefegy­­verzik, lajstromba veszik, császármundérba öl­töztetik, egy részüket le is tartóztatják és elviszik Olmütz leírhatatlan kazamatáiba. Várbörtönökben hal ki a remény. Amely viszont —tudósít megrendítő erővel a film — az elmékben és a szívekben még él. Hogy ez a közhely­szerű üzenet a sorstragédia kétszerkettőjével jelen lehet a filmben, az elsősorban a kiváló színész, Cserhalmi György alakításának köszönhető, aki éli és nem játssza a szerepét, aki a legnagyobb sűrűség közepén, a haldokló Kádár-rendszer végnapjaiban is úgy kelt életre egy szabadságharcos politikust és honvédtisztet, hogy egyfelől megrendítően állítja elénk a levert forradalmak mártírjait, másfelől meg a negyven­­nyolcas szakadozó emlékek közé a lehető legtermészetesebb módon tudja belopni a szívekbe és agyakba a nyolcvanas évek elejének Magyarországán már szinte elfelejtődő öt­venhatos forradalom „esztelen” reményét. 4. Cserhalmi melankolikus forradalmára a levert forra­dalom után már élni sem akar, s egyszerűen terhére van saját családja is. Magyarországon vagyunk, vert hadak és vakmerő remények földjén. A „magyar család” is sokrétű, mondhatni cinikusan: több „vasat” tart a tűzben! A hon­véd szabadságharcos politikus és katona az egyik póluson hull letargiába, de a másik póluson a család Heinrich bácsija ágál és politizál, ez a császárhű hivatalnok. (Nyu­godtan leírhatjuk, cseh életrekeltője, Jiri Radamira bra­vúros átéléssel „hozza” a figurát, neki erre lehet érkezése: a kompromisszumokra, a Bach-korszak és a magyar öt­venhat így alakításában a prágai hatvannyolccal is találko­zik...!) Aztán van egy vérbő magyaros forradalmár unoka­öcs, és van egy másik is — tartsunk rendet, ezt egy lengyel színész, az Eszkimó asszony fázikban megismert Boguslaw Linda alakítja kiválóan —, aki épp cenzorkodik, és készül a feladatra, mivel nem lehet csak emlékekben élni (?). 5. És ebben a közegben jelenik meg a mindenható Mack ezredes, Őze Lajos élete egyik utolsó alakításában is remekel, megejtően állítja elénk ezt az ős­magyar össze­esküvőt, aki amúgy magyarosan „szirmok, virágok, koszo­rúk, napok, órák, percek, másodpercek” mintájára össze­hoz egy, a szerencsétlen Martinovics össze­esküvését is „felülmúló” titkos szervezetet, s jó néhány bajtársát segíti hozzá a Véghez. Mert természetesen lecsapnak rájuk. A megtorlás örök. Az önkény végtelen. S a dilettáns összeesküvést nemhogy felszámolják, de — érteni kell a hivatalnokpszichét is — túl is méretezik! Az ember — persze, ezt csak jó száz év múlva tudjuk meg — a legfőbb érték ugyan, de nem számít. Éljen az egyenlőség, ami a világnak eme részén soha nem valósul meg. Nem Kossuth, még csak nem is Jókai, hanem Robert Musil írja: a monarchiában — kedves kifejezésével Kákániában, a királyságról és a császárságról — minden polgár egyenlőnek számított a törvény előtt, csak nem számított mindenki... polgárnak!... Mindegy, ugorjunk: a Hős felgyújtja magát, lángoló matracsírjából üzen: nem, nem, soha, de a Világ már nem érti az üzenetet (?), a kiegyezés hamis márványára hamarosan rávésik a Toldi hűségét, s a tiszta szobába Kossuth mellé Ferenc József képe kerül. Kezdődik az idegbajos magyar csúcs­század!... Bogdán László DUNA 1999. ÁPRILIS 1. Hírsaláta X A japán követség politikai attaséja után az Egyesült Államok bukaresti nagykövete jelentette ki nagyon határozot­tan, hogy Romániában, jelesen Erdélyben, még pontosabban, a Székelyföldön nem következhet be egy Koszovóhoz hasonlatos fegyveres megmozdulás. (Adevărul) X „Ma Koszovó, holnap Erdély!” — skandálják a főváros utcáin a tiltakozó, meglehetősen agresszív szerb tüntetők s a csatlakozó bukarestiek. (Rompres) X Valeriu Stoica egyre jobban elterpeszkedik Radu Vasile székében — állapítja meg a Cotidianul. Bizonyára ettől való félelmükben javasolják a parasztpártiak, hogy a miniszterelnök helyettesítését felváltva biztosítsák az államminiszterek. Stoicán kívül Victor Babiuc rendelkezik ezzel a címmel. Tehát akár Stoica helyettesít, akár a demokrata hadügyminiszter, április közepéig nem a koalíció vezérkas­ pártja vezeti a kormányt. Különben bukaresti lapértesülések szerint a parasztpárt már keresi Vasile utódját.­­ Új vezetője van a számvevőszéknek: Ion Condor. Ő a parasztpárt jelöltje, s elsöprő szavazattöbbséggel nyerte el az említett funkciót, helyettese Florian Bercea (TDRP) és Mircea Boulescu (DP ). (Adevărul)­­ Kimondta a válást a petrozsényi törvényszék a Cozma házaspár perében. Nyilvánvaló, hogy erre vagyonuk legalább felének megmentése érdekében került sor, Dana Cozma tovább­ra is rendszeresen látogatja a Völgy Esthajnalcsillagát a börtön­ben. A román lapok szerint a Zsil-völgyi bányászszakszervezetnek Miron Cozma ügyvédjei eddig egymilliárd fejébe kerültek. (Ziua)­­ Azt jelzik a közvélemény-kutatások, hogy Románia lakosságának 70 százaléka az ország katonai semlegessé­gét szeretné. (România liberă)­­ Ana Blandianáék, a Polgári Szövetség új pártot szeretne létrehozni a választásokig — írta a Cotidianul. A görög katoli­kus Boilă testvéreken kívül Victor Ciorbeát szeretnék felfuttat­ni 2000-ig, mikor választások lesznek. Egyik alapemberük az a Marian Munteanu, aki 1990-ben az Egyetem téren csillogott, majd egy rövid életű ultranacionalista ifjúsági pártot alapított, és jelenleg vállalkozó.­­ 900 millió lejt szánt a román kormány a menekültek ellátására — tudta meg a Cronica Română, ami még akkor is kevés, ha egyelőre a háború elől menekülők igen kis hulláma érkezett az országba. X Olyan értesülések birtokába jutott a Transilvania Jurnal, hogy Jugoszláviában a román származású fiatalokat besoroz­ták és az első vonalba küldték. X Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter meg­nyugtatta az aggodalmaskodó román újságírókat, a Csíksze­redát fertőző osztály betegeit az épület tulajdonosa, a gyulafehérvári püspökség nem fogja az utcára dobni, mind­addig ott maradhatnak, míg megfelelő épületet találnak szá­mukra. (Transilvania Jurnal) Amerikai beszámoló A NATO légicsapásai csökkentették a jugoszláv hadse­reg föld-levegő rakéták kilövésére való képességét, megsem­misítették MiG—29-eseinek több mint a felét, és ugyan­csak megsemmisítettek több lőszerraktárt — mondták el Washingtonban védelmi tisztségviselők helyi idő szerint kedden este a Szövetséges Erő hadművelet eredményeinek eddigi legrészletesebb ismertetése során. Thomas Wilson ellentengernagy, az Amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának hírszerzési igazgatója kifejtette: 1700 beve­tést repültek eddig a NATO repülőgépei, és több mint 100 manőverező robotrepülőgépet lőttek ki. Hozzátette: „Mi­losevic legfejlettebb vadászgépeinek, a MiG—29-eseknek több mint a fele megsemmisült a légi harcban vagy a földön. Ezenkívül a földön megsemmisítettünk számos más harci repülőgépet, köztük MiG—21-es vadászgépeket.” • A NATO fokozza Jugoszlávia elleni csapásainak erejét — közölte tegnap Sir Charles Guthrie brit vezérkari főnök. Ugyancsak Londonban George Robertson brit védelmi mi­niszter hangsúlyozta, hogy Milosevic jugoszláv elnök erői „sehol sem érezhetik biztonságban magukat” Jugoszlávia területén. • Wesley Clark, a NATO európai erőinek főpa­rancsnoka megerősítette, hogy felhatalmazást kapott a jugo­szláviai célpontok számának kibővítésére. Orosz flottamozdulatok Az orosz fekete-tengeri flotta hét hajóból álló rajt irányít a Földközi-tengerre a NATO hadmozdulatainak megfigyelésére és más felderítő tevékenység céljából. Az értesülés szerint az orosz hajóraj pénteken futna ki, s a török hatóságokat már értesítették a hadihajók áthaladásá­ról a Boszporuszon és a Dardanellákon. Orosz elemzők szerint a hajóraj már önmagában, „az orosz zászló jelenlé­tének demonstrálásával” is hatással lehet a NATO-akciók­­ra. Ugyanakkor a hajóraj kifutásának előkészítése azt jelenti, hogy Moszkva nem számít immár a NATO légicsapá­sainak gyors beszüntetésére. • Jamie Shea, a NATO szóvivője megerősítette az információt, miszerint Orosz­ország hét hajóból álló flottát irányít a Földközi-tenger térségébe. A hajók egyik célja orosz közlések szerint az Adriai-tenger lehet. A szóvivő azonban emlékeztetett arra, hogy Jelcin néhány napja maga jelentette ki: Moszkva nem kíván közvetlenül belefolyni a válságba. A NATO reméli, hogy Oroszország tartja magát ehhez a nyilatkozathoz — fűzte hozzá Shea, elutasítva minden további kommentárt. • Oroszország kormányának a felsőház tegnap elfogadott ajánlása értelmében meg kellene vitatnia a Jugoszláviának nyújtandó katonai segítség kérdését. A föderációs tanács határozatában az ENSZ Alapokmányának 51. pontjára hivatkozott, amely lehetővé teszi az agresszió áldozatává vált ország katonai támogatását gazdaságilag és fegyverszállításokkal. Megszűnt a szerb ellenzék Vuk Draskovic első ízben elismerte, hogy Koszovóban történhettek szerb kegyetlenkedések. A jugoszláv minisz­terelnök-helyettes kifejtette, hogy nem kormánypolitika rangjára emelt etnikai tisztogatásról, hanem védekezésre szorított szerbek cselekményeiről van szó. Ugyanakkor Draskovic szerint országában a háború idején megszűnt a belső politikai ellenzék. A Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője, aki korábban az ellenzéki megmozdulások egyik szervezője volt, kifejtette, hogy a NATO-támadások egy­ségbe tömörítették Jugoszlávia lakosságát. Az UCK elvet minden kompromisszumot Miloseviccsel Hasim Taci, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) politikai képviselője elvetett mindenfajta kompromisszu­mot Slobodan Milosevic jugoszláv elnökkel, és szorgal­mazta, hogy a NATO folytassa légicsapásait Jugoszláviá­ban. Az albán politikus szerint Jevgenyij Primakov orosz kormányfő és Milosevic tárgyalásain arra ment ki a játék, hogy „megmentsék a jugoszláv elnököt, aki a külföld sze­mében elveszítette becsületét”. „Milosevicnek egyszer és mindenkorra meg kell értenie, hogy Koszovó nem maradhat Jugoszlávia szívében. Bármilyen egyezség a bűnöző Milo­­seviccel a béke ellen szól. Egyetlen lehetőség van arra, hogy megmentsék Koszovó lakosságát: meg kell büntetni Milo­­sevicet, folytatni kell a bombázást, és csapatokat kell küldeni (Koszovóba)” — hangoztatta Hasim Taci. Albánok a peci stadionban A szerb fegyveresek kedd este óta Pec háromezer lako­sát zsúfolták össze a nyugat-koszovói város stadionjában — közölte szerdán Bonnban a Koszovói Demokratikus Liga (LDK) szóvivője. Elmondása szerint a szerb katonák és a félkatonai egységek fegyveresei egész családokat te­reltek erőszakkal a stadionba. Azt egyelőre nem tudni, hogy tömeges kivégzésre készülnek-e, vagy a NATO- csapások elleni „élő pajzsként” akarják felhasználni őket. (Az MTI híreinek felhasználásával) Szerkesztette: Ferencz Csaba

Next