Háromszék, 1999. november (11. évfolyam, 2792-2817. szám)
1999-11-01 / 2792. szám
megigazulás (folytatás az első oldalról) Az ökumenikus nyilatkozatban a két egyház egyetért abban, hogy az ember egyedül a hit alapján és Isten kegyelméből üdvözölhet (igazulhat meg). A jó cselekedetek nem feltételei, hanem „gyümölcsei” az üdvözülésnek — ezzel gyakorlatilag megerősítést nyert Luther Mártonnak (1483—1546), a reformáció megindítójának és vezérének alaptétele. Luther tanításával szemben a katolikus egyház hosszú időn át azt vallotta, hogy az ember jó cselekedetei révén és az egyházi szentségek elfogadásával valamelyest hozzájárulhat üdvözüléséhez. A megigazulás körüli vita 1530-ban a nyugati egyház szakadásához vezetett, a vallási háborúkban emberek millióit mészárolták le. A dokumentum aláírását követően Krause püspök kiemelte, hogy a két egyház évszázadok óta most először áll közös talajon. Arra buzdított, hogy katolikusok és evangélikusok közös munkálkodással tegyék hitelessé a konszenzust, és segítsék a szükséget szenvedőket. A keresztények egyetemes közösséget alkotnak, a szegények és a globalizáció áldozatainak gyámolítói — tette hozzá. Cassidy bíboros hangsúlyozta: a keresztényeknek kötelességük helyreállítani az egyház egységét. A közös nyilatkozat nagy előrelépést és új reményt jelent ezen a nehéz úton — mondta. Krause hozzáfűzte: szándékaik szerint a nyilatkozat megnyitja az utat a többi vitás kérdés, így az egyházi szentségek és hivatalok eltérő értékelésének rendezése előtt is. Halottak napján a gyilkos erőszak ellen Rövidesen búcsúztatjuk azt a huszadik századot, amely elejétől végéig mindennap szedte az ártatlan áldozatokat, tömegesen vagy egyenként — mondta Köteles György, a Magyar Békeszövetség elnöke a szervezet hagyományos megemlékezésén, amelyet a halottak napja alkalmából a budapesti Farkasréti temetőben tartottak tegnap. Az esemény résztvevői a temető központi kegyeleti helyén több száz gyertyát gyújtottak a háborúk áldozataira emlékezve. Az elnök hangsúlyozta: az új században új szemléletre van szükség. Éberebbnek kell lenni, hogy a gyilkos erőszak megnyilvánulásait már az első jelekből felismerjük és megakadályozzuk a kibontakozását. Véleménye szerint az áldozatok csak akkor nyugodhatnak békében, ha haláluk kiáltó figyelmeztetés a jövőnek, az élőknek. Hazatért az ismeretlen magyar katona A XX. századi magyar történelem eddigi tisztázatlan és lezáratlan fejezetére kerülhet most pont —jelentette ki Szabó János, a Honvédelmi Minisztérium (HM) helyettes államtitkára szombaton a tököli repülőtéren azon a katonai ünnepségen, amelyet a második világháborúban a Don-kanyarban elesett ismeretlen magyar katona földi maradványainak hazatérése alkalmából rendeztek. A katona földi maradványaira Rudkino közelében, a Dontól 300 méterre, egy hajdani futóárokba temetve találtak rá. A 38—40 év körüli katonát valószínűleg 1943 januárjában ölte meg egy gránátszilánk. A Don mellett 56 évvel ezelőtt elesett ismeretlen magyar honvéd koporsója előtt tisztelegve és fejet hajtva a II. világégésben határainkon túl elesett magyar katonákra és elhurcolt polgári áldozatokra emlékezünk. A megkésett, de nem elfelejtett végtisztességadás az ő megkövetésüket, a nemzet hálájának lerovását szolgálja, s segíti a családok megnyugvását, a háború ütötte sebek végleges begyógyulását. Ezt Preininger Ambrus altábornagy, szárazföldi vezérkari főnök hangsúlyozta szombaton a székesfehérvári bazilikában, ahol katonai tiszteletadással ravatalozták fel az ismeretlen magyar katona nemzetiszínű lobogóval borított koporsóját. Az altábornagy hozzátette: 1943. január 12-e — az urivi áttörés napja — az egyik legkeserűbb emléket idéző napja a magyar történelemnek. A határozott német követelésre Ukrajnába küldött, tragikus sorsú 2. magyar hadsereg dermesztő hidegben, napokig vívta kétségbeesett, katonailag elképesztően egyenlőtlen küzdelmét a Donnál, s több hétig tartott gyötrelmes és súlyos utóvédharca is. A Don menti téli harcokban — a legújabb történelmi kutatások szerint — 125 ezer katonáját veszítette el a nemzet. 45—50 ezren a harcokban estek el, ugyanennyien megsebesültek, s mintegy 25 ezren hadifogságba estek. Az életben maradottak közül a visszavonulás során sokan fagyhalálban, szibériai hadifogolytáborokban, vagy a Gulagon pusztultak el, s jeltelen tömegsírokban nyugszanak hazájuktól távol. Tegnap kegyeleti szertartás keretében a pákozdi Don-kanyar Emlékkápolna szarkofágjában helyezték végső nyugalomra a Don mellől hazatért ismeretlen magyar honvéd ...... “maradványait. (Az MTI hírem,_.via.ia£iiai asával) Szerkesztette: Mózes László Másfélszeresére nőnek (folytatás az első oldalról) A közpénztörvény értelmében a helyi adók és illetékek évente csak egyszer módosíthatók, és azt a tanácsoknak október 31-ig jóvá kell hagyniuk. Mivel az utolsó 12 hónapra számított infláció mértéke 50,2 százalékos volt, Fodor László, pénzügyekért felelő alpolgármester 50 százalékos adónövekedést kezdeményezett. Javaslatát azzal is alátámasztotta, hogy a városi költségvetés tetemes részét, közel 40 százalékát ez a bevételi forrás fedezi. Czimbalmos Kozma Csaba, városgazdálkodásért és városrendezésért felelő alpolgármester ismertette az urbanisztikai bizottság javaslatát, miszerint az épület- és telekadót ne emeljék a többivel együtt, esetleg csak 10 százalékkal, mivel másfélszeres emeléssel szentgyörgyi viszonylatban jóval túlszárnyalnák a valós értéket. Ugyanis a természetes személyekre kirótt lakásadó az ingatlan értékének 0,2 százaléka. Ezt követően a résztvevők egymást felüllicitálva igyekeztek az ingatlanra kivetett adó emelkedését mérsékelni, Albert Almos polgármester meg egyenesen nulla százalékot javasolt. Ezt a testület egyöntetűen elfogadta. Említett adókategória növelése bekövetkezhet amúgy is, hisz a kormány —mint minden évben, most is — valószínűleg növelni fogja az adózandó érték kiszámításához szükséges négyzetméterenkénti alapértéket. A többi helyi adó és illeték közel másfélszeresére nőtt. Az állami területek — udvar, kert — használatáért négyzetméterenként 500 lejt kell befizetni. A gépkocsiadó 500 köbcentinként 36 ezer lej, így egy 1300-as Daciára 108 ezer lejt kell fizetni a jövő évben. Az illetékek sorában a hét végi esketésért 100 ezer lejt, helyszínrajzért 40 ezret. A közterület-foglalási illeték négyzetméterenként napi 2500 lej munkálatok, 3000 lej szolgáltatás vagy kereskedelmi tevékenység folytatása esetében. Hivatalos okmányok másolatainak kibocsátása oldalanként 25 ezer lej, öt oldalon felül oldalanként még 2200 lej. A központi parkban levő illemhely használati díja 2000 lej. A parkolás jövőben 2000 lejbe fog kerülni, de 10 ezerért napi-, 100 ezerért havibérletet lehet váltani. A sugásfürdői sífelvonót január 1 -jétől egyszeri alkalomra 3000 lejért lehet igénybe venni, a napibérlet 30 ezer lej. A taxisok havi 100 ezer lejért használhatják a kijelölt közterületet. A teljes adótáblázatot a polgármesteri hivatalnak kötelessége közzétenni. ORVOSKAMARA Eredményes választás A sepsiszentgyörgyi megyei kórházban szombaton este eredményesen ért véget a kétnapos orvoskamarai választás — közölte lapunkkal Incze Judit ideggyógyász, a választási bizottság elnöke. A második forduló végeztével a 22 jelentkezőből 11 tagot és 3 póttagot a helyi képviseletbe jelöltek ki, további 3 küldött az országos orvoskamarába kapott megbízást. SZARVASMARHA-KIÁLLÍTÁS Pirostarkák szépségversenye Barátoson A barátosi polgármesteri hivatal és a megyei mezőgazdasági szaktanácsadó hivatal helyi kirendeltsége szombaton szarvasmarha-kiállítást rendezett a barátosi sportpályán, melyen Orbaiszék nyolc településéről 16 gazda mintegy 38 állatot mutatott be. A legszebb marhákat egy állatorvosokból és zootechnikusokból álló bizottság zsűrizte, az első, második és harmadik díjjal kitüntetett jószágok gazdái 500,400, illetve 300 ezer lej nyereményt vehettek át, ezenkívül minden résztvevő egy-egy zsák Bábolna-takarmányt vihetett haza. A rendezvény házigazdái jó szervezési készségről tettek tanúságot: a lobogókkal kidíszített stadioniban a helyi fúvószenekar zenélt, melynek akkordjaira egy speciális ringben felvonultak a „pirostarka lányok”. A versenyzők fegyelmezetten viselkedtek mindvégig, és talán lámpalázuk is volt, hisz szépségversenyen eddig még sosem léptek fel. A ring körül elhelyezett székekben ülő közönség is megtapsolta a gazdik által vezetett bocikat. A fejősök csoportjában első helyet nyerte a Dalma nevű tehén (tulajdonosa: Antal Tibor Kovásznáról), a második Julis (Gazda József, Barátos), harmadik Kati (Vilikó Tamás, Székelytamásfalva). Ugyanebben a csoportban, különleges adottságaira való tekintettel, a zsűri különdíjjal tüntette ki a kovásznai ConiTrans kft. Milka nevű tehenét, amely Németországban született. A vemhes üszők csoportjában első díjat nyert Kati (Barti Lehel, Székely tamásfalva), másodikat Csinos (Bedő Gábor, Barátos) és harmadikat Rózsi (Kerestély Edit, Barátos); a 6—18 hónapos borjúk csoportjában csak egy első díjat osztottak ki — a kovásznai Antal Tibor Zsuzsi nevű borjának. (b. j.) HALOTTAK NAPJA November 4-re emlékezünk A Volt Politikai Foglyok Kovászna Megyei Szövetsége a magyar forradalomról és szabadságharcról minden évben november 4-én emlékezik meg. Ekkor, a magyarság gyásznapján, a kommunizmus áldozatainak állított kopjafánál és a polgármesteri hivatal bejáratánál elhelyezett emléktáblánál csendben, ahogy ez a naphoz illik, emlékezünk népünk tragédiájára. Ünnepelni nincs okunk. Nincs jogunk elfelejteni vérbe fojtott harcunkat, vereségünket, az elpusztultakat, a Kádár-rendszer kivégzettjeit. A néhány napos kiharcolt szabadságot igen drágán fizette meg nemcsak Magyarország, hanem egész Kárpát-medence magyarsága. S mivel vérünkkel, szabadságunkkal megfizetett forradalmunkat eleget méltatták erre érdemes és érdemtelen kortársak, emlékezésemben inkább az áldozatokról szólnék. Hivatalos (és nem hivatalos) magyar és nemzetközi források szerint 1956 októbere és decembere között (kb. december közepe táján mindenütt megszűnt a fegyveres ellenállás) Budapesten 1800—2000 (Gosztonyi Péter szerint 1945), míg vidéken 500—1000 (Gosztonyi szerint 308) forradalmár halt meg a fegyveres harcokban. E számok mind a mai napig bizonytalanok (sokakat sebtében ott helyben eltemettek, mások az általános felfordulásban eltűntek). Az 1957. január 1-jéig bejelentett (nyilvánosságra került) elhalálozottak 84 százaléka férfi, 16 százaléka nő volt. Ezeknek majdnem a fele (!) volt 20 évesnél fiatalabb, 28 százaléka 20—29 éves, 15 százaléka 30—39 éves, 15 százaléka 40—49 éves, ennél idősebbek nem tettek ki 10 százalékot. A vidékiek közül a legtöbb mártírt Pest, Győr, Sopron, Fejér és Bács-Kiskun megye adta. A mintegy 13 000 Mottó: „...A törvényesség teljességgel meg kell hogy feleljen a proletárdiktatúra érdekeinek. ” Szénási Géza főügyész sebesült nagy részét (11 500-at) Budapesten kezelték, 80 százalékuk felgyógyult. Ha Gosztonyi adatait (későbbiek, talán pontosabbak is) vesszük figyelembe, akkor 2253 harcokban elesett forradalmárról tudunk. Nem ismertek a szovjet katonai (és a velük szövetséges magyar) veszteségek. Ezeket forrásaink néhány százra teszik (beleszámítva az átállottakat vagy parancsmegtagadásért a szovjetek által kivégzetteket is). A Kádárféle Fehér Könyv adatai a meglincselt ÁVH-s és más beosztású forradalomellenes személyekről jelentősen túlzottak. Összesen 26 személy esett a népharag áldozatául (ebből 20 ÁVH-s katona és tiszt). A forradalom leverését követően (1956—1961 között) 320—360 embert ítéltek halálra és végeztek ki. A Gosztonyiénál is frissebb adatok 322 személyről tesznek említést. Ezek közül 55-öt vidéken, a többit Budapesten végezték ki. (Megjegyzem, hogy Gosztonyi ENSZ-adatok alapján 453 személyről ír.) Miért e számbeli különbség? Tudnunk kell, hogy november 4. után az utcai harcokban sok forradalmárt ítélet nélkül, elfogásuk után egyszerűen agyonlőttek. Mások már a börtönben meghaltak a vallatásokkal járó kínzások következtében. A halálra ítéltek közül kegyelmet igen kevesen kaptak, többnyire az erélyes külföldi tiltakozások eredményeként. Az elítéltek névsorát olvasva világosan kitűnik, hogy nem „tőkés-földesúri-klerikális” ellenforradalom volt Magyarországon, hanem az egész magyar nép forradalma a szovjet fegyverekkel fenntartott vörös diktatúra ellen! Puskás Attila KÉPESLAPGYŰJTEMÉNY A régi és az új Kézdivásárhely címmel nyílt meg tegnap a céhtörténeti múzeum kiállítótermében az a muzeális értékű képeslap-kiállítás, amely Beke Ernő, a Secuiana Rt. tisztviselője gazdag gyűjteményéből állt össze, s célja bemutatni a múlt és a jelen Kézdivásárhelyét. A szenvedélyes gyűjtő először tizennégy évvel ezelőtt, 1985 októberében mutatta be ugyancsak a céhtörténeti múzeumban gazdag gyűjteményének egy részét. A tárlaton látható, 250-nél is több képeslap zöme a régi céhes város nevezetességeit, műemlék épületeit — a Sinkovits sporttelepet, a Vigadót, a Józsiás kertet, a gőzfürdőt, a székely katonaneveldét stb. — mutatja be, de a kiállításon az újabb képeslapok is láthatók. Érdekességképpen a várost bemutató lapok mellett különleges képeslapok — ötletes lapok, Sthengerlapok és festményutánzatok is bemutatásra kerültek. A rendhagyó tárlatot nagyszámú érdeklődő jelenlétében Incze László, a múzeum vezetője nyitotta meg. A század eleji hangulatteremtés céljából Földi István kéziratban maradt könyvéből Hadnagy Erika, Szabó Laura, Dimény Attila és Bamiba Zonga olvasott fel. Utóbbi Szabó Jenő költő, református lelkész Nemere című versét is felolvasta. Páll Zsolt kézdivásárhelyi születésű, Svédországban élő színészrendező Ady Endre egyik század eleji írásával köszöntötte a gyűjtőt és az érdeklődőket. A kiállítás december végéig tekinthető meg. (Socom)