Háromszék, 1999. december (11. évfolyam, 2818-2842. szám)

1999-12-01 / 2818. szám

KÖZÉLET Bocz Borbála grafikus emlékkiállítása nyílt meg tegnap este a sepsiszentgyörgyi Képtárban. A tizenegy éve elhunyt művész életművet Janó Mihály művészettörténész és Niculina Ţînţar tanárnő méltatta. Mindketten kitértek a fotót rajzzal kombináló technika különleges alkalmazására, ezen belül a leheletnyi finom vonalakkal megélt tragikum érzékeltetésére. Végigkövethetjük munkásságát a hetvenes évek linómetszeteitől, fémkarcoktól, litográfiáktól az élete utolsó éveiben nagyméretű fotópapírokra Albert Levente felvételei készült ceruzarajzokig. (a. I.) Támogatás kenyérbúza­termelőknek Mint ismeretes, a belföldi piacon pékipari felhasználás­ra értékesített búza minden kilójáért 300 lejes jutalom jár a termelőknek. Háromszék­re mindeddig közel négyszáz­millió lej támogatás érkezett. Barabás Géza, a megyei mezőgazdasági igazgatóság aligazgatója kérdésünkre el­mondta, hogy a november 19-ig befutott 64 igénylésre a minisztérium átutalta a 387 484 000 lejt. Tegnap épp a századik iratcsomót iktat­ták, hetente továbbítják a mi­nisztériumba, és általában kéthetes átfutási idő után vár­ható a pénz átutalása is — tette hozzá az aligazgató. A most át­utalt összeg mintegy 1200 tonna búzának megfelelő jutalmat je­lenti. Mint ismeretes, idén Há­­­­romszéken közel 43 ezer tonna őszi búzát arattak. (Ferencz) 1999. DECEMBER 1. Jegyzet Tanta és a titkok titka­i Hírlik, hogy a Rodipetet tucatnyi kiadó és lapterjesztő megvásárolja, s hamarosan magánvál­lalkozássá alakul. Épp ideje, hogy ez a régmúltból örökölt állami cég is a piacgazdaság szabá­lyai szerint szervezze újra önmagát, mert — legalábbis itt, Sepsiszentgyörgyön — jó ideje igen furcsa tüneteket mutat, pontosabban fogalmazva: úgy’ működik, mintha hatalmas államtitkok őr­zője lenne. Tapasztaljuk ugyanis, hogy’ a főnök asszony, bizonyos Boldojar Tanta parancsba adta alkalmazottjainak, lapárusítóinak, senkinek semmilyen információt ne szolgáltassanak. Végig­gondoltuk, milyen titkok tudója lehet egy-egy újságárus, s akármerről nézzük, annál többet nem „ árulhat el hány Háromszék vagy Krónika kez­el naponta, hány vevője van a Kiskegyednek, az Ev.­zileinek vagy a Nationalnak. Ez az a nagy hétpecsétes titok, amit nem szabad elmondaniuk, mert az igen szigorú­ kemény főnök asszony megtiltotta. Közben a Rodipet újságosainál a délelőt­ti órákban elfogy a Háromszék, s hallani sem akarnak arról, hogy néhány példánnyal többet vegyenek át. Miért? Igen rendelkezett a főnöknő! Mir'így gondoltuk, az újság azért jelenik meg, hogy eljusson az olvasóhoz, a lapárusok meg azért vannak, hogy a kereslet arányában kí­nálják a különböző kiadványokat. A Rodipet szép százalékot kap minden eladott újság után, tehát nem kegy a lap forgalmazása, hanem egyik jövedelemforrása. Hogy miért nem kell a több újság és a nagyobb pénz, ez Boldogar Tanta titka, melyet hét pecsét alatt őriz. Esetleg ha majd a piacgazdaság sza­bályai szerint fogják működtetni új gazdái a céget, rájönnek, nem titkosszolgálat a Rodipet, hanem közönséges kereskedelmi vállalat, melynek nem az eladott újságok számát kell titokban tartania, hanem egé­szen más dolgokat. (1.) Máról holnapra Decemberi ködgubában December 1. román szimbólumnap, nemzetivé kiemelve a történelem megannyi eseménye közül azt jelzi, hogy az egész román históriából ezt, Erdély Romániával való egye­sülése kimondásának napját tartják a legfontosabbnak. Nem a fejedelemségek egyesülését, amely a román államiság létrejöttének legfontosabb momentuma, nem a királyság intézményének létrehozását, nem felszámolásának dátumát és Mihály király elűzését, nem Besszarábia visszahódítását, nem az országnak a „dicsőséges szovjet hadsereg általi felszabadítását”, semmi egyebet nem tartanak fontosabb nemzeti ügynek, mint Erdélyt és a hozzákapcsolt részeket. Tulajdonképpen igazuk van, bár megeshet, hogy a gyakran változó formájú, dallamú és tartalmú himnuszok mintájára ez is „mozgó ünnep” lesz, és változik. A kívánatos örömünnep számunkra az lenne, ha az európai csatlakozás dátuma válhatna nemzeti­nemzetiségi ünneppé, s nem a keleti despotizmushoz való dörgölőzés. Normális román ember, úgy vélem, megérti, hogy nekünk december 1. mást jelent, mint Erdély és a kapcsolt területek megszerzőinek és későbbi haszonélvezőinek. Ez tulajdonkép­pen egy gyűjtő ünnep. Egyetlen napba sűríti az álsemle­gesség esztendeiben az orosz cárizmussal 1914. október 1-jén megkötött titkos szerződést, amelyben az ország sem­legessége esetében megígértetett Erdély és Dél-Bukovina Romániához csatolása. Az Erdély-kérdés a világháború esztendeiben folyama­tosan alkutéma marad. Bukarest 1916. augusztus 17-én csat­lakozik az antanthoz. Cserében ígéretet kap újra Bukovina, Erdély és a nyugati részek, a Bánság megszerzésére, egé­szen a Tisza vonaláig. 1916. augusztus 27-én Bécsben Románia átadta a hadüze­netet a monarchiának, s a királyság csapatai még aznap éjszaka betörtek Erdélybe. Nagyapáink, nagyanyáink „az első betö­réskor” menekültek el szülőföldjükről. A földönfutókká vál­tak száma meghaladta a kétszázezret, voltak, mint az én apai nagyszüleim, akik a Dunántúlig meg sem álltak. Erdély, bízva Románia semlegességében, katonailag teljesen védtelen volt. A központi hatalmak által sebtiben (szó szerint kell ér­teni) összevont csapatok szétverik a több mint 440 000 fős román hadseregeket, Averescu, a kiváló román főparancsnok keserűen jegyzi meg, hogy „amennyire lassú volt az előnyo­mulás, amikor nem voltak bonyodalmak, olyan gyors volt a hátramenetel, mihelyst a bonyodalmak elkezdődtek". Jellem­ző, hogy a szelektív román történelmi emlékezet szívesen meg­feledkezik erről az időszakról. Aztán következik a központi hatalmak hadműveleteinek összeomlása, Oroszországban a bolsevista hatalomátvétel. „A nemzetközi helyzet fokozódik”, ahogy Virág elvtárs mondá A tanú című filmben, s a román diplomácia rendkívül ügyesen használja ki ezt. Az aradi ro­mán—magyar tárgyalásokon már a teljes elszakadást követe­lik (Maniu), a gyulafehérvári román nagygyűlés összehívásá­nak egyik fő célja (a magyar államvasutak ingyen szállították oda a népeket, csak hogy béke legyen) pedig magyar vonatko­zásban soha be nem tartott ígéreteivel együtt, hogy egy erdélyi népszavazást elkerülhessenek. De nem tartották be az Erdély számára autonómiát biztosító fogadalmakat sem. December 1. Gyulafehérvára a román népakaratot hivatott jogilag megalapozni. A magyarságot, ahol egy tömbben vagy többségben élt, ott sem kérdezték meg, mit óhajt. Aztán követ­kezett Trianon. Ezért mondjuk, hogy számunkra december 1.1914—1920 fókuszában lévő gyűjtőünnep, s a szó rossz értelmében az ígé­retek földje és dátuma marad. Ezért látjuk decemberi ködgu­bában, amit, sajnos, a sok lampion sem tud fényesre világíta­ni. Nem, mert várjuk a közismert ígéretek, fogadalmak, ga­ranciák teljesítését. Sylvester Lajos Nyugdíjazás előtt távoznak (folytatás az első oldalról) A málnási bányától 32-en, a bü­kszáditól 46-an válnak meg — közölte tegnap Hável Sándor, a málnási részleg vezetője. Mint mondta, a töm­eges elbocsátás egyéni kérvényezés alapján történt, és abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy többen jelezték távozási szándékukat, mint amennyien végül is elbúcsúznak a­­kőfejtőtől. További pozitívumként értékelte azt a tényt, hogy a távozók zöme közel áll a nyugdíjazáshoz, így munkahelyük elvesztése nem érinti kifejezetten hátrányosan őket. Az elbocsátás során elveszíti állását a málnásfürdői Olt Szál­lodában dolgozó hat személy is. A turisztikai központot a CARB bérli, de mint Hável Sándor megjegyezte, a forgalom egész év­ben alacsony, eddig is „csak lokálpatriotizmusból tartották fenn”. Egyébként az Olt menti kőbányáknak megvannak a stabil vásárlóik, a megmaradó háromszáznál több alkalmazottnak a to­vábbiakban is lesz sejtenivalója. December 20-tól részlegesen leállnak, márciusig elvégzik a műszaki javításokat, hogy tavasz­tól teljes kapacitással dolgozhassanak. FEKETE-FEHÉR Figyelmetlenség a közutakon November 26-án, pénteken reggel 9 óra körül a Szotyor és Sepsiszentgyörgy közötti útszakasz illyefalvi elágazásánál a 24 éves Putk­ák Miklós, leugorván egy tehergépkocsi kabinjából, úgy szaladt át az úton, a kamion előtt, hogy szét sem nézett. A teherautót épp előző BV 05 CTE rendszámú Dacia személy­­gépkocsi elütötte és súlyosan megsebesítette. Ugyancsak figyelmetlenség okozta a hétfőn korán reggel Sepsiszentgyörgyön történt balesetet is. A brassói Galaţi Nelu (49) CV 01 UVD rendszámú gépkocsijával a híd felől közle­kedve, az Oltmező utcáról a Kökényes utcába akart bekanya­rodni, de nem nézett szét, ezért összeütközött az őt szabályosan előző CV 01 M­T rendszámú személygépkocsival. A baleset nyomán súlyosan megsérült a vétlen autóban utazó 20 eszten­dős Daczó Judith. Gyilkosság Erdőfülén November 27-én, szombaton este az erdőfülei Dobo kft. bár­jában iddogált a helybéli Boga Lajos (57), s a falusiak körében jól ismert stílusban viccelődött. A szintén a bárban időző falustársa, Agya Mihály (38) a féltékeny lett, s bicskájával megszúrta Bogát. A zsebkés az aortát szúrta át, az áldozat a helyszínen meghalt. Agya Mihály előzetes letartóztatásban a sepsiszentgyörgyi fogdában várja, míg az ügyészség tisztázza a gyilkosság körülményeit. (Rendőrségi tájékoztató — vap) BALESET AZ ILLYEFALVI ÚTON Cáfol az édesanya A pénteken balesetet szenvedett sepsiszentgyörgyi Szőcs Attila édesanyja cáfolja a lapunk tegnapi számában megje­lent hírt, miszerint fia állapota javulóban lenne. Szőcs Anna elmondása szerint a 37 éves férfi továbbra is eszméletlenül fekszik a brassói kórházban. Az édesanya azt állítja, a bal­eset pillanatában fia nem az úttesten, hanem az útszéli aszfal­­tozatlan részen közlekedett. Ezt a rendőrség tegnapi tájékoz­tatójában megerősítette, közölvén, hogy Szőcs Attila szabályosan, az út bal szélén haladt. A rendőrség további részletekkel egyelőre nem szolgált. Keddi lapszámunkban hírül ház intenzív osztályának f­og­adtuk, hogy pénteken Bedő Gá­bor, Puskás Bálint háromszéki RMDSZ-szenátor gépkocsive­zetője a szolgálati járművet Illyefalva felől Sepsiszent­­györgyre jövet elütötte Szőcs Attilát. A parlamenti Volkswa­gen Passat „éppen egy kerékpárt előzött, amikor egy férfi felemelt kézzel, hadonászva megjelent az úttesten, a gépkocsi jobb felének csapódott, és fejét a szélvédőbe ütötte "—tájékoztattunk Puskás szenátor elmondása alapján. A nyílt koponyatörést szenvedett férfi állapotáról hétfőn délben Pecott doktortól, a brassói kor­vosától kértünk és kaptunk in­formációt. Az általa elmondotta­kat cáfolja az édesanya, aki szerint fia a pénteki baleset óta kómában van. Állítja, hogy gyer­meke a baleset előtt alig egy órával józanul mentes otthonról, és úgy véli, ilyen rövid idő alatt nem részegedhetett meg, amit szerinte az is igazol, hogy sza­bályosan közlekedett. Az édes­anya ugyanakkor sérelmezi, hogy a gépkocsivezető minded­dig nem érdeklődött a családnál a fiú állapotáról. Az ügyben a rendőrség folytatja a kivizs­gálást. (Fekete) . A megyei tanács nem gáncsol, hanem közvetít (folytatás az első oldalról) Sajnos, megyénkben időközben csupán egy új község létre­hozását hagyták jóvá, mégpedig Nagypatakot. Hogy ez miért és hogyan történt, érdemes lenne megkérdezni a megye RMDSZ-es parlamenti képviselőit és más központi szervekben működő, ve­zető funkciókat betöltő személyeket. E hosszabb bevezető után térjünk vissza a megjelent cikkhez, amely Demeter József, Bacon község polgármesterének vélemé­nyein alapszik. A megyei tanács a polgármester véleményeivel nagyrészt egyetért, hiszen nem csak­ Demeter úr szeretné, ha egyes községek igényelt önállósulása megvalósulna, hanem mi is. Egyetlen kijelentésével nem értünk egyet, éspedig azzal, hogy Szárazajta és Magyarhermány kérését a megyei tanácsnál el­utasították. Ez nem csak valótlanság, hanem sértő is ránk nézve, mivel úgy tartjuk, hogy a megyei tanács ezen a téren többet tett, mint a tisztelt polgármester úr, aki a cikk szerint ítélve már el­kezdte saját választási kampányát. Nem lenne kifogásunk ezen munkálkodása ellen, csupán tegye ezt becsületes módon. Külön­ben is fontosabb volna, ha tettekkel bizonyítaná, és nem szavak­kal. Ezt a térfet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezelőtt két héttel két magyarhermányi községi tanácstagnak a megyei tanács urbanisztikai irodafőnökéhez kellett fordulnia adatokért és tanácsért, hogy miként is járjanak el ebben az ügyben, mert a polgármester úr nem tudta őket sem részletekkel, sem ügyintézé­si tanácsokkal ellátni. Kérésüket a megyénél készségesen teljesí­tették, és tudatjuk az érdeklődőkkel, hogy ennek eredményeként november 25-én a magyarhermányfak letettek a megyei tanács­hoz egy újabb kérést a dokumentációval, amit továbbítani fo­gunk a kormányhoz egy átirattal, amelyben sürgetni fogjuk a többi 14 új község jóváhagyását is. Végezetül szívesebben vennénk, ha egyes, vezető funkció­ban levő személyek nem szavakkal, hanem tettekkel bizonyíta­nának választóik előtt. 3.

Next