Háromszék, 2000. május (12. évfolyam, 2943-2968. szám)

2000-05-02 / 2943. szám

Belföld Tanulni lehet az RMDSZ-től Az RM­­DSZ küldöttsége múlt hét végén kétnapos látogatást tett a Vajdaságban. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke elégedetten szólt az RMDSZ vezetőivel folytatott megbe­széléseiről, ahol számos kérdés felmerült, így az autonómia erdélyi és vajdasági tapasztalatai; a határon túli magyarok magyarországi jogállását rendezni hivatott státustörvény; az alapítványi támogatások és a gazdasági kapcsolatok létesítése. Az RMDSZ vezetői részt vettek az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács (IMNT) zentai ülésén. Kasza József elmondta: az RMDSZ az első külföldi szervezet, amely felkereste a tanácsot. „Hiszem, hogy a kétnapos tárgyalásoknak meglesz az eredménye, a két szervezet kapcsolata szorosabbra fonódik. Nem szégyellünk tanulni a sokkal tapasztaltabb RMDSZ- vezetőségtől” —jelentette ki Kasza József. Mihály király Bukarestben Mihály király is részt vett vasárnap a Teoctist pátriárka által tartott ortodox húsvéti istentiszteleten Bukarestben. A kom­munizmus tíz évvel ezelőtti bukása óta ez volt az első alkalom, hogy hivatalos vendégként meghívták az egyházi ünnepre. A 78 éves egykori uralkodó feleségével együtt vezető egyházi méltóságok mellett ülve kísérhette ügyemmel a húsvéti misét. A 85 éves Teoctist pátriárka példa nélkül álló módon, a vendégek felé irányuló udvariasság jeléül felségnek szólította a volt uralkodót. Ünnepélyesen kijelentette, hogy Mihály jelenléte az ortodox hitfelekezet egységét és fennmaradását jelképezi. Folytatják a tárgyalásokat Mától folytatódnak a kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) közötti tárgyalások a tavaly jóváhagyott készenléti hitel meg­hosszabbításáról. Emanuel Zervoudakisz, az IMF-küldöttség vezetője Romániában töltötte az ortodox húsvétot, minekutána az ünnepek idejére közös megállapodásban a kormány képviselőivel felfüggesztették a tárgyalásokat. Mugur Isărescu miniszterelnök hangsúlyozta, hogy idén már nem kell csökkenteni a belső fogyasztást, mert Románia fizetési mérlege „rendkívül szilárd”, és nem áll fenn annak veszélye, hogy fizetésképtelenné válik. Sze­rinte, ha Romániának sikerül egyezségre jutnia az IMF-fel és a Világbankkal, akkor nem kényszerül arra, hogy a külföldi pénzpiacokon keressen külső finanszírozási forrásokat. Megégtek az olajtolvajok Nyolc ember szenvedett égési sérüléseket Bustuchin közelében, mikor gázolajat próbáltak lopni, s eközben egyikük cigarettára gyújtott. A tűzvész tegnap hajnalban kezdődött annál a gázolajtartálynál, ahol a környékbeliek rendszeresen dézsmálják az üzemanyagot. A kivonuló tűzoltók csak kilencórányi küzdelem után tudták eloltani a lángokat. Az első becslések szerint mintegy 100 ezer köbméternyi gázolaj égett el. A nyolc tolvaj közül kettőt — apát és fiát— súlyos égési sérülésekkel a craiovai kórházba, négy másik személyt különböző fokú égési sérülésekkel a Târgu Cărbuneşti-i kórházba szállítottak, két sérült nem volt hajlandó kórházba menni. 2. Még egyszer a vörösdrótról Már jó ideje jön, hogy közbeszóljak, különféle kerekasztal­­megbeszéléseket, politikai elemzéseket, de nyílt vitákat is hall­­gatva­ figyelve, kiváltképpen a televízióban. Elnézést, uraim, de... tulajdonképpen hol is a hézag? A politikai életben nagy hullámokat felvert „vörösdrótról” van ugyanis szó, a Moszkva—Bukarest, jelesül Kreml— Cotroceni-palota közötti közvetlen telefon-összeköttetésről, amely a Varsói Szerződés felbomlásáig megvolt (természetesen, valamennyi szövetséges és Moszkva között) — de utána már nem. Ezt kívánta (volna) felújítani Ion Iliescu (akkori) államelnök 1994-ben, 1995-ben. Nem értem az indulatot, amiért ezzel vádolják Ion Iliescu elnök urat, de az ingerültséget sem, amellyel az idős államférfi tiltakozik a vád ellen. Innen ugyanis (íróasztalomtól), távol mindenféle hatalmi cso­portosulástól, de még az RMDSZ politikai kulisszatologatásai­tól is, érthetetlennek tűnik az egész. Mindenekelőtt a vád: esze­rint Ion Iliescu elnök tárgyalásokat folytatott, illetőleg hagyott jóvá a közvetlen telefon-összeköttetés létrehozása érdekében. (Kezdetben olyasmit is állítottak, hogy ilyen „vörös­” vagy „forródrót” volt is, de ezt minden illetékes egybehangzóan cáfolta. Cáfolta elsősorban maga Ion Iliescu, a TDRP vezető politikusa. Szerinte 1990 után ilyen telefon-összeköttetés a két elnöki rezi­dencia között nem volt. Az orosz fél felvetette ugyan a lehetősé­get, ami elől elvben ő sem zárkózott el, de a tárgyalások valahol valamiért elakadtak. így, egy az egyben elhiszem, amit Ion Iliescu állít. Valamit mégsem értek. Miért nem háborog az Amerikai Egyesült Államok közvéle­ménye azért, mert immár több mint negyedszázada (ha jól tu­dom) van ilyen közvetlen telefon-összeköttetés a Fehér Ház és a Kreml között?! Avagy az ilyen kapcsolattartás kisebb országok­nak tilos?! Tessék szólni, hogy tudjuk. De addig is kíváncsi va­gyok, miért ne szólhatna (a mindenkori) román köztársasági el­nök közvetlenül (a mindenkori) orosszal? Hiszen Oroszország igencsak fontos és semmiképp sem elhanyagolandó jelentőségű szomszédja országunknak. Nem is csak azért, mert az Ukrajná­tól keletre eső szomszéd még mindig Európa legrettegettebb kato­nai ereje, hanem mert nélkülözhetetlen gazdasági partnere Ro­mániának. Országunk minden élelmiszer-fölöslegét kész (lehet) felvásárolni, miközben a román gazdaság számára létfontosságú az orosz kőolaj-földgáz és talán vasérc is. Úgy hiszem, egyene­sen jó lenne, ha a Cotroceni-palotát „forródrót” kötné össze a Kremllel, de a Fehér Házzal és más, Románia számára fontos európai országok elnöki-királyi kormánypalotájával is. Nem tudom, de gyanítom: valójában a közelgő választások előjátéka zajlik itt. A politikusok igyekeznek (korteseik útján) lehetőleg lejáratni a lehetséges ellenfelet. De ha így van, akkor miért nem valós, miért nem még mindig érthetet­lenül tisztázatlan ügyekre hivatkoznak? Ion Ili­escu elnök úrral kapcsolatosan miért nem a Ceauşescu házaspár hirtelen kivégzésének az ügyét emlegetik, egyáltalán, a diktátor bukása utáni lövöldözé­sekét? Hát azt miért nem kérdezi senki, hogy 1990 márciusában miért nem próbálta megakadályozni a marosvásárhelyi pogrom­kísérletet, az első olyan megmozdulást, amely kezdte lejáratni az ország nemzetközi tekintélyét a hasonló forgatókönyvre, de már a vásárhelyi tanulságokkal kiegészített bányászjárások előtt? Mert az 1990. márciusi megfélemlítési kísérlet „főpróbája” volt a ké­sőbbi „bányászjárásoknak”, amelyikbe egy kis gikszer csúszott: Vásárhelyen a megtámadottak védekeztek. Nos, a „szervezők” gondoskodtak arról, hogy a „bányászjárások” ellenzéki áldozatai ne védekezhessenek, ne ismétlődjék meg a marosvásárhelyi „kudarc”. A magam kívülálló, politikai kulisszatitkokba beavatatlan fejével inkább ezekről faggattam volna Ion Iliescu elnök urat. A „forró­” vagy „vörösdrót” Moszkva és Bukarest, a Kreml és Cotroceni között? Ha nincs, hát nincs. Ha azonban lesz, nem hiszem, hogy az országnak vagy bárkinek kára származnék belőle. Figyeljünk oda Fodor Sándor rovata Tíz éve szabadon A demokratikus intéz­ményrendszer életképességét puszta fennmaradása is iga­zolja, mert közakaraton ala­pul, mert az ország egésze el­fogadta. Ezt jelzi három vitat­hatatlanul szabad választás s az egymást követő kormányok életképessége —jelentette ki Göncz Árpád tegnap a buda­pesti Operaházban, az első szabadon választott Ország­­gyűlés megalakulásának tize­dik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezé­sen. Szabad György, az első szabadon választott Ország­­gyűlés elnöke a Szent István-i államalapítás, az ezt követő jog­fejlődés, a reformkor, majd az 1848—49-es szabadságharc folytatásaként értékelte a tíz évvel ezelőtti eseményeket. Az első szabadon választott Or­szággyűlés tevékenységéből Szabad György kiemelte a ha­táron túli magyarsággal való erkölcsi és politikai törődést, valamint azt a célkitűzést, hogy a volt rab nemzetek közül első­ként Magyarország induljon meg az európai reintegráció útján. Áder János, a jelenlegi Országgyűlés elnöke az elkö­vetkező tíz év feladatának azt nevezte, hogy a jogállamiság után sikerüljön megteremteni mindenki számára az elérhető polgári jólét lehetőségét. Az ünnepi beszédek elhangzása után Áder János felvágta a par­lament képével és tíz gyertyá­val díszített születésnapi tortát. Az ünnepi megemlékezésen megjelent Orbán Viktor minisz­terelnök, az első szabadon vá­lasztott és a jelenlegi parlament számos képviselője, az elmúlt tíz év kormányainak több mi­nisztere, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai testület tagjai. Szentmise a meghurcolt papokért A Kárpát-medence területén a hitleri és a sztálini egyházül­dözés alatt rabságba vetett mintegy ezer pap, valamint a más módon meghurcolt több ezer szerzetes, apáca és hívő emlékére tartottak koncelebrációs szentmisét tegnap a budavári Mátyás­templomban. A szertartást Regöcz István atya vezette. Az ese­ményt egy papi csoport kezdeményezte Rabpap Szolidaritás el­nevezéssel. A megemlékezés kapcsolódik a vasárnap Rómában tartandó szentmiséhez, amelyet a világszerte meghurcolt keresz­tény vértanúk tiszteletére adnak majd. A Rabpap Szolidaritás által megfogalmazott írásos tájékoz­tató szerint az egykor meghurcolt kárpát-medencei papokat, akik közül ma már csak negyvenen élnek, más helyszínek mellett Kistarcsán, Márianosztrán, Recskén, a budapesti Markó utcá­ban, Erdélyben Szamosújváron, a délvidéken Bor­bányán tar­tották fogva a börtönökben, koncentrációs lágerekben. A szer­vezők a szövegben felhívják a figyelmet arra, hogy az egykori egyházgyűlölő hatalom teremtette vértanúk közül sokaknak — így az egyház akkori főpapjának, Mindszenty József bíborosnak — az elmúlt tíz év alatt egyetlen szobrot, emlékművet sem állí­tottak. Tájékoztatójukban magyar holokausztnak nevezik a meg­hurcoltak tudatosan vállalt áldozatát, és felszólítanak arra, hogy emléküket ne hagyják feledésbe menni. A szentmisén II. János Pál pápa üdvözletét Keglevich István atya olvasta fel. ORSZÁG-VILÁG Amerikai kormányjelentés a terrorizmusról Az amerikai kormány éves terrorizmusellenes jelentése idén első ízben a terrorizmus jelentős központjaként említi Dél-Ázsi­­át — közölte előzetesen a The New York Times az összeállítás­ról, amelyet hivatalosan még nem tettek közzé. A washingtoni külügyminisztérium 107 oldalas jelentése a terrorizmus legfőbb támogatójaként ugyanazt a hét országot nevezi meg, amelyet 1993 óta mindig is: Kubát, Iránt, Irakot, Líbiát, Észak-Koreát, Szu­dánt és Szíriát. Rajtuk kívül azonban idén Pakisztánt és Afga­nisztánt is azzal vádolja, hogy segíti a terroristákat, és menedé­ket nyújt nekik. A dpa által idézett lap szerint mindazonáltal az amerikai kormány nem vette fel a terrorizmust hivatalosan tá­mogató országok feketelistájára a két dél-ázsiai országot. Afga­nisztánt azért nem, mert annak tálib fundamentalista kormányát Washington nem ismeri el törvényesnek, Pakisztánt pedig, mert „baráti ország, amely a terrorizmus problémájának leküzdésén fáradozik”. A The New York Times által megszellőztetett jelen­tés szerint a terrorizmus pártolását illetően javult a helyzet a Közel-Keleten. A volt horvát védelmi miniszter vádjai Martin Spegelj volt horvát védelmi miniszter azt állítja: a horvát hadsereg „nyílt vagy köz­vetett formában” engedélyt ka­pott arra, hogy a többségében szerbek lakta horvátországi U­krajnában a Vihar fedőnevű, 1995-ös hadművelet során szerb civileket gyilkoljon le és felégesse házaikat. A nyugalmazott ka­tona Mirko Nere tábornokot tette felelőssé a történtekért, aki akkoriban Franjo Tudjman horvát államfő védelme alatt állt. A horvátországi szerb Krajna ellen indított Vihar hadműveletben 240 ezer horvát katona vett részt, a helyi Helsinki Bizottság ada­tai szerint mintegy 180 ezer szerb menekült el a térségből, leg­alább 410 polgári lakost meggyilkoltak. Csak Knin térségében 22 ezer házat aláaknáztak vagy felgyújtottak, egész városokat és falvakat módszeresen tettek egyenlővé a földdel — emlékezte­tett a Reuter. Külföld A koszovói szerbek átállnak az ellenzékhez A Kosovska Mitrovica-i szerbek vezetői csatlakoznak Slobodan Milosevic jugoszláv elnök ellenzékéhez — jelentette be vasárnapi sajtóértekezletén az észak-koszovói város szerb vezetőinek egyike. Belgrádba eljutott információk szerint kije­lentette: nem akarják, hogy rosszindulatú emberek állandóan úgy beszéljenek róluk, mint akik Milosevic uszályában állnak. A he­lyi SNV reméli, hogy a jugoszláviai ellenzék befogadja a mitrovicaiakat. A Kosovska Mitrovica-i szerb vezetők az utóbbi hónapokban többször is visszautasították a nyugati illetékesek vádjait, miszerint Milosevic eszközként használja fel őket a fe­szültség szítására Koszovóban. Kosovska Mitrovica-i SNV sa­ját bevallása szerint 50 ezer szerbet képvisel Koszovó északi ré­szén. Velence a baloldalé maradt Az olaszországi helyi választások második fordulójában a baloldali-centrista erők megőrizték Velence városának vezetését —jelentették be tegnap hajnalban az összes szavazat összeszám­­lálása után. Mintegy 4 millió olasz választónak kellett ismétel­ten az urnákhoz járulnia vasárnap, hogy megválassza annak az öt olasz tartománynak és 53 településnek az önkormányzatát, ahol eredménytelenül végződött az április 16-ai választási forduló. A velencei polgármesterségért folytatott versenyben Paolo Costa, a balközép erők jelöltje a szavazatok 56 százalékát kapta, míg vetélytársa, a jobboldali Renato Brunetta 44 százalékát — írta az AFP. Az olasz helyhatósági választások április közepén meg­tartott első fordulója a jobboldal előretörését hozta. Havel távozását követelik a kommunisták Václav Havel távozását követeli Cseh- és Morvaország Kom­munista Pártja, mert szerinte Csehország tíz évvel a rendszervál­tás után a gazdasági csőd szélére került, és önálló politika he­lyett az Egyesült Államok, valamint a Nemzetközi Valutaalap utasításait valósítja meg. Ezért a párt szerint az államfő viseli a legnagyobb felelősséget. Úgy vélik, Havel állandóan az erköl­csökkel érvel, s nem ismerte fel az országra leselkedő veszélye­ket és következtetéseket, ezért távoznia kellene posztjáról. A kommunisták szerint az 1989 utáni vezető rétegek kiárusították az országot, tönkretették azt, amit a nép a múltban, a szocializ­mus alatt felépített, s ezért eljött az ideje annak, hogy a kommu­nista párt megnyerje a választásokat. (Az MTI híreinek felhasználásával) Belpolitikai szerkesztő: Szekeres Attila Külpolitikai szerkesztő: Simó Erzsébet 2000. MÁJUS 2.

Next