Háromszék, 2001. szeptember (13. évfolyam, 3352-3376. szám)
2001-09-01 / 3352. szám
ira: aaOO kj, deflicivkttek: 17311c33S1 síiin Sc^›MS/.cnti»yöring, 2001. szeptember 1., SZOMBAT SEPSISZENTGYÖRGY Technika és hitvita A sepsiszentgyörgyi helyi tanács tagjait tegnap újszerű környezet fogadta a tanácsteremben: főhelyen, a lágy hullámokban aláomló lobogó fölött egy olyanszerű kijelzőtábla, mint a parlamentben, csakhogy kétnyelvű felirattal, az oldalfalakon négy hatalmas hangszóró, hátul, valamint az ülésvezető előtt számítógép, hatalmas mikrofonok és parányi csodálatos dobozok mindenidőjük előtt. Eme újdonságokat a képviselők eleinte idegenkedve fogadták, ám fölöttébb hamar megbarátkoztak a technika csodaszereivel: rövid „termékismertető” után mintha mindig, is rendelkezésükre állott volna, úgy használták a tolmácsgépet. Éppen csak azok nem voltak hajlandóak élni a lehetőséggel, akik kedvéért Ferencváros Sepsiszentgyörgynek adományozta a meglehetősen drága készüléket: a román tanácstagok tüntetőleg elutasították h használatát. , A tolmácsgép avatására olyan körülmények között került sor, mint amilyenekre számítani lehetett: a román anyanyelvű képviselők nem voltak hajlandóak feltenni a fülhallgatót (ellentétben néhány magyar tanácstaggal, akik igen kíváncsiak voltak a szerkezet működésére), így az ülés java részéből semmit sem értettek. (vop) (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra A „revizionizmus” újabb és újabb réme ltetni kell mindenféle olcsó maszlagokkal e szerencsétlen román társadalmat. A mindenkori kormányzatok majdnem kifogyhatatlanok az ötletek kiötlésében, de egyértelmű, hogy a legalkalmasabb mákony mindigre is a fenyegetettség, az ország szétdarabolása rémének lobogtatása lészen. Olyannyira kéznél van e „forgatókönyv”, hogy időről időre csak le kell fújni róla a port, átírni a dátumokat, neveket kicserélik az oldalakon, s máris kész az új nemzetmentő-nemzetfeltő „dokumentum”, és sütés, nehezen emészthető, de rágódásra-kérődzésre mégis alkalmas takarmányként mégis lehet tálalni a kiéheztetett, lesoványodott na, majdnem szegény barmot mondtam! — fogyasztónak. Meg erre az ablakra mindig volt, van és lesz jelentkező. S van is kevés. Tulajdonképpen nem is kell csodálkozni ezen, hiszen nemzedékeket a gyűlölet és a gyanakvás szellemében neveltek fel, s olyan ez, mint az örökletes betegségek, szívósan terjed át az újabb generációkra, főleg, ha nem akarják véget vetni, sőt, táplálják, éltetik, melengetik, időről időre reaktivizálják, hogy — mint a lappangó vírusfertőzések — elvégezze dolgát... Szomorú. Ócska trükk, álságos módszer, olyan politikai pótcselekvés, mely semmi jóra nem vezet. De rosszra, károkozásra igen. A státustörvény körül fölhabzott lelki környezetszennyezésben szinte törvényszerű volt, hogy a felszínre tülekedjék a „revizionista veszély” salakszerv lepedéke, mint egyetlen és végső gyógyszer a belső bajok, nyavalyák, kórok kezelésére. Legújabban a szenátus nemzetbiztonsági komissziójában kérődztetett fel az emészthetetlen takarmány, s a nagy nyár végi tüsténkedésben a buzgó honatyák utasítják a Román Hírszerző Szolgálatot, szolgáljon — azért szolgálat! — konkrét bizonyítékokkal a revizionizmus és az agresszív nacionalizmus jelenlétére. Merthogy most igen nagy szükség lenne erre. Szívszorítóan tragikomikus igyekezet ez, mert nem vezet sehová. Az RHSZ évente jelentést terjeszt a parlament elé saját tevékenységéről és az ország biztonsági állapotáról. Négy évig magam is „élőben” hallgattam e jelentéseket, s bizony mondom, azokban olcsó általánosságokon, ködös utalásokon kívül — az égadta világon soha semmi konkrétumot nem hoztak fel az ország biztonságát fenyegető, szervezett (hangsúlyozom: szervezett!) revizionista, nacionalista mozgalmak létére, de mert „illő” volt egy ilyen fejezetet beiktatni a jelentésbe, hát megtették, homályos célozgatások szintjén. Persze, tudom én azt hogy az RHSZ külön jelentést készít a Legfelsőbb Védelmi Tanácsnak, lehet, hogy az sokkal részletesebb és tárgyszerűbb, ám konkrétumok e jelentésekben sem lehettek soha, hiszen ezt az élelmes román sajtó réges-rég megvásárolta, és világgá kürtölte volna. Hogy ne is szóljak külön a nagyromániások hírharsonáiról. Tények tehát nincsenek, de gyanú és vádaskodás van, s ahogyan az ártatlan cserkészmozgalmat és a hagyományőrző, történelemébresztő csoportokat „félkatonai” szervezeteknek titulálták egyesek, úgy holnap-holnapután veszélyes szervezkedésnek minősülhet az egyházi kórustevékenység is. Mert — horribile dictu! — még saját zászlójuk is van! Szóval, itt állandóan festik az ördögöt a falra, mert — ugyebár! — az ördög soha nem alszik. Ahogyan a megelőző évtizedekben az osztályellenesség sem aludt egy pillanatig sem. így volt, elvtársak!? Alszik, nem alszik, de lennie kell! Ám ördöge legyen annak, aki megtalálja. Magyari Lajos KOVÁSZNA A város száz köbméter fával segíti a százéves iskolát A tanács csütörtöki ülésén Maxim Eugenia, a Körösi Csoma Sándor Iskolaközpont aligazgatója a kovásznai oktatási intézmények helyzetét ismertette az önkományzattal. Mint elmondta, óvodától líceumig készen állnak az új tanévnyitásra. Csupán a líceum százéves épületével vannak gondok, felújítási munkálatait a kolozsvári ACOMIN nem tudta befejezni a meghosszabbított határidőre sem. A Világbank 150 000 dollárral támogatott felújítási munkálatokat, az első határidő májusban járt le. Ekkor a Világbank napi 0,05 százalék büntetőkamat mellett (melyet a beruházás értékéből számítanak ki) száz nap haladékot adott a munkálat elvégzéséhez. Az illetékesek szerint ez azért késett, mert az eredeti tervben nem szerepelt a tetőszerkezet kicserélése és a terméskőalapzat betonkoszorúval való megerősítése. A nemzetközi pénzintézet még 4700 dollárt és újabb haladékot adott a munkálat befejezésére. A szerződés-kiegészítés szerint október 15-ig be kellene fejezni az építkezést. A tetőszerkezet kicseréléséhez a tanács díjmentesen 100 köbméter fenyőfát hagyott jóvá, melyet a város tulajdonában levő legelőről termelnek ki. Zsuffa Levente polgármester a tanácsülésen elmondta: nem hiszi, hogy a munkálatokat október 15-ig befejezik. „Jó lesz, ha az épület karácsonyig tető alá kerül, hogy utána a belső munkálatokat lehessen végezni” — jelentette ki. A továbbiakban jóváhagyták, hogy a vajnafalvi Avram Iancu Általános Iskola ezután külön központként szerepeljen a város költségvetésében, és beleegyeztek a polgármesteri hivatal ARO személygépkocsija és traktora elárverezésébe. Az öszszeget, amelyet a járművekért kapnak, felpótolják, és egy új traktort vásárolnak, mert a jelenlegi 16 éves. A tanácsülésen Thiesz János, a művelődési ház igazgatója is jelen volt, aki az idei Kovásznai Napok-előzetes programját ismertette a városatyákkal. (bodor) Átszervezték a prefektúrát Átszervezték a prefektúrát, új rend fogadja az ide látogatót. Az alprefektus az első emeleten kapott igényeinek megfelelő helyiséget. Azzal kapcsolatban, hogy a kapunkban megjelentek szerint „holtvágányon vesztegelne” az RMDSZ, jelölte alprefektus, Horia Gráma szükségesek"találta megjegyeznie az állítás valótlan, az alprefektus a törvény által megszabott három feladatkörét tölti be nálunk is, mint másutt, vezeti az igazgatóságok munkáját összefogó irodát, tartja a kapcsolatot a kormánnyal, és irányítja a munkáltatók és szakszervezetek egyeztető szervét, emellett más feladatokat is ellát. Miután a fentiek ellenőrzése végett felkerestük irodájában, az alprefektus elismerően nyilatkozott mostani állapotáról, egyúttal sok tekintetben kényes helyzete iránti nagyobb megértésre kér mindenkit. (k.) HÁROMSZÉKES A MUNKAÜGYI TÁRCA VEZETŐJE Exportáljuk a munkanélküliséget kiszolgáltatottsága óriási, szál-Marian Sarbu munkaügyi miniszter tegnapi sepiszentgyörgyi látogatásán nem rejtette véka alá: a kormány a külföldi munkavállalást pozitívan értékeli, ezáltal mintegy exportáljuk a munkanélküliséget — mondotta. Becslések szerint jelenleg 100 000 román vendégmunkás dolgozik a határokon túl, ebből egyedül Izraelben 50—60 000. Magyarországon, mint ismeretes, szintén több tízezerre, rúg a hazai munkavállalók száma. A kormány meglévő kétoldalú szerződései mellett — ezeket Izraellel, Portugáliával, Luxemburggal, Németországgal stb. már megkötötte — hasonló megállapodásokra szeretne jutni Olaszországgal, Franciaországgal és Spanyolországgal is. Maga különben a zsidó államban azt tapasztalta, hogy noha az ottani építőmunkások 800—1000 dollárt is megkeresnek havonta, a munkavállalók láskörülményeik embertelenek stb., ezen okvetlen javítani kell. A vendégmunkások a tavaly 1 milliárd dollárt küldtek haza. A kormány hamarosan programot léptet életbe a minimális családi jövedelem szavatolására, példával érzékeltetve: ha a személyenkénti létminimumot mondjuk 750 000 lejben szabják meg havonta, és egy négytagú családnak csak 2 millió a havi jövedelme, akkor ezt a munkaügy ki fogja egészíteni hárommillióra. Arra a kérdésre, hogy a megye romántanár-szükséglete stb. tekintetében létezik-e külön törődés a központ részéről e két megye iránt, a miniszter nem kertelt, igennel válaszolt. „Még a szociális körülmények feljavítását is feladatunknak tekintjük” — mondotta. A tanügyminiszter és nem csupán ő, ezt külön szorgalmazni fogja. (b. kovács)