Háromszék, 2001. november (13. évfolyam, 3404-3429. szám)

2001-11-01 / 3404. szám

KÖZÉLET INGATLAN-VISSZAIGÉNYLÉS Még két hét a világ November 14-én jár le a kommunizmus idején jogcím nélkül el­kobzott ingatlanok visszaigénylési határideje, ami azt jelenti, hogy a végrehajtók 13-án még elfogadják a kérvényeket, akkor is, ha a tulaj­donjogot igazoló iratcsomó nem teljes, hiszen ennek kiegészítésére másfél évet enged a vonatkozó, 2001 /10-es törvény. Sepsiszentgyörgyön tegnapig 650 ingatlant igényeltek vissza, de naponta iktatnak újabb beadványokat közölte Tankó Vilmos iroda­vezető. Megoldások jóval lassabban születnek: Kulcsár Tünde jegyző elmondta, hogy a legtöbb iratcsomó hiányos, de a már letárgyalt ügyek megoldása is elmaradt a megyei pénzügy akadékoskodása miatt. Ed­dig mintegy tíz esetben természetbeni visszaszolgáltatás mellett dön­tött a városháza illetékes bizottsága, és 30­40 esetben kárpótlást ja­vasol, mert a visszaszolgáltatás nem lehetséges. Ez lesz a hosszadal­masabb eljárás, mert itt is elkerülhetetlen a pénzügyi hivatal láttamo­­zása, aztán a prefektúrán gyűlnek fel a papírok, mert a kárpótlások mikéntjéről még semmit sem tudni. Ígéret egyelőre csak arra van, hogy a pénzügy legtöbb két héten belül tisztázza a visszaigénylésekkel kap­csolatos feladatait. (demeter) KÉZDI VÁSÁRHELY Indul az amerikai program Mint már hírül adtuk, a kézdivásárhelyi Helyi Munka­ügyi és Fejlesztési Egyesület pályázat útján harmincezer dol­lár értékű, vissza nem téríten­dő hitelt nyert. A gazdasági fej­lesztési program elméleti része ez év januárja és júniusa között zajlott le az Amerikai Nemzet­közi Fejlesztési Egyesület és az Amerikai Munkaügyi Igazga­tóság támogatásával. A hat hó­napos szeminárium végén úgy döntöttek, hogy a harmincezer dolláros segélyt turisztikai iro­da létesítésére és útjavító cso­port beindítására fordítják. Az amerikai hitel folyósításáról a szerződést szeptember 20-án Bukarestben írták alá, a két program lebonyolítására no­vember 1 -je és 2002. augusztus 31. között kerül sor. A turiszti­kai iroda létrehozásával két munkahelyet teremtenek, tíz út­­javító csoport keretében öt új munkahelyet hoznak létre. Utóbbi programot a polgármes­­teri hivatallal közösen kivitele­zik, és egyebek mellett két kor­szerű erőgépet is vásárolnak. A hat hónapos finanszírozás lejár­ta után mindkét tevékenységet saját erőből és pénzügyi forrás­ból tovább kell(ene) éltetni. (lochont) r Árak, bérek... (folytatás az első oldalról) Különben mond­ják a kereskedők, hogy az árak szinte naponta változnak. A tej litere már 10 300 lej, de 300— 200—100 lejjel drágább lett a joghurt, kefir, vaj, savanyú tej is. A túró ezen a héten 700 lejjel dugult, már 68 (KX) lejért adják kilóját. Az étolaj túllépett a 25 (MX) lejen, a harminc lejé közelít, s a liszt is egyre drágább, a szállítótól függően 11 500 12 800 lej közötti áron kí­nálják. A csont nélküli sertéshús 120 125 000 lej, de mondjuk, néhány ezer lejjel drágulni fog, tehát az át­lagfizetésből maximum 25 kilogrammra futja. Igaz, nem­ érdemes ezt számolgatni, mert a lakások téli fűtése el­viszi a kereset zömét. Úgy hírlik, januártól a tavalyi költ­ségek kétszeresét kell lepengetnie a lakónak, ami egy kétszobás lakásban élő családnak legkevesebb kétmil­lió lejt jelent. Ha telefonja van, ráadásul képes elektro­mos áramot is használni, az minimum havi 300 000 le­jébe kerül. Számoljunk: egy nyugdíjas házaspár kap ha­vonta 3 000 000 lejt, kifizeti majd a fűtési számlát, a telefont és a villanyt, ez, ha takarékos, csak 2 300 000 lejében áll, a tévé- és rádiódíj 100 000 lejt, mosópor, szappan, fogkrém, ugyancsak 100 000, s marad 500 000 lejük élelemre, ami napi 18 000 lej. Ez nem elég egy liter tejre, fél kenyérre s tíz deka párizsira. Hát éljünk, na de miből. Integráció: pró vagy kontra? Alulról, a helyi közösségek felől nézve nehéz eldönteni, őszintén kívánja-e a kor­mány az európai integrációt szűrhette le az újságíró a polgármesterek számára rende­zett nyilvános vita tanulságaként. A­z elhúzódó és ellentmondásokkal teli folyamat, mely oly kínossá teszi a földek, egyéb ingatlanok, a cégek stb. magánosítását, azt tanúsítja, nem kellően átütő erejű az integrációs akarat, s ez a vele szemben állók malmára hajtja a vizet. A viszonylag kevés résztvevő nagyon őszinte eszmecserét foly­tatott, szóba került a konkrét gondok közül a közigazgatás bénító pénztelensége, mely megakadályozza a polgármesteri hivatalokat, hogy előnyös nyugati segélyhez jussanak — így például a kovásznai romák megsegítésére , mivel a partner által igényelt 5 százalékos ho­zzájárulást is képtelenek előteremteni. Kifogásolták egyúttal, hogy a mezőgazdasá­gi kormányprogramok a kistermelőt magára hagyták, holott a mai kisparcellás tulajdon­szerkezet létrehozásáért nem kis mértékben a ma is hatalmon lévőket terheli a felelősség, s hogy e különben gazdaságilag előnytelen helyzet sok szociális feszültséget levezet, hiszen az iparból elbocsátottak jó része falusi örökségén lelt némi átmeneti megélhetést. Az integrációs iroda felajánlotta, az információ terjesztésében élénkebb szerepet kíván játszani, mert bűn lenne kiaknázatlanul hagyni megyénk ama előnyét, mellyel nem sok más dicsekedhet, hogy a megyei tanács és a polgármesteri kapcsolatok internetes kapcso­latban állnak egymással. Egyúttal elhangzott, az európai törvények 70 000 oldalra rúgó gyűj­teményének lefordítása kétharmad részben már­­ elkészült Bukarestben. Fontosabb ennél nyil­ván a pályázati információk beszerzése, bár sok önkormányzat e tekintetben amiatt sem képes labdába rúgni, mert a benevezéses elengedhetetlen tervek megrendelésére sem futja anyagi erejéből, miként például Gidófalva esetében. (k.) 2001. NOVEMBER 1. ­ Újít az egészségügy A megyeszékhelyi egészségügyi igazgatóság munkatársai hat hónapos, magasabb szintű számítástechnikai és adatkezelési tanfolyamot végeztek el a sepsiszentgyörgyi Amőba Oktatási Központban. A résztvevők nyolc „munkahely-specifikus” nyilvántartó programot készítettek, amelyek nem csupán vizsgadolgozatként szolgál­nak, hanem a továbbiakban meg­könnyítik a munkát is. A képzést záró kiértékelésen elhangzott: a gyakorla­ti, jól használható programok révén gyorsabban és biztonságosabban dol­gozzák fel az adatokat, ezek egy ré­sze a nyilvántartott betegekre vonat­kozik. Bereczki Kinga, az Amőba Oktatási Központ igazgatója szerint érdemes odafigyelni a pozitív válto­zásokra is. Az egészségügyi igazga­tóság mostani újítása azt bizonyítja, hogy saját erőforrásainkra támasz­kodva képesek vagyunk megszervez­ni egy fejlesztési folyamatot, ez pe­dig a közösségi érzést erősíti, önbi­zalmat ad vélekedett. (mózes) MINISZTERELNÖKI JÓTÉTEMÉNY Kinek égi mamna, kinek sült galamb Rekordidő — nem egészen tíz perc — alatt zajlott le a sepsiszent­györgyi tanács tegnapi, rendkívüli ülése. A csupán egyetlen napi­rendi ponttal meghirdetett ülésnek valójában nem volt tétje: a képvi­selőknek mindössze egy „nagylelkű" adomány elfogadásáról kel­lett dönteniük. Történt, hogy a nemrégiben meg­ejtett miniszterelnöki látogatás alkal­mával a Székely Mikó Kollégium ve­zetősége merész lépésre szánta el ma­gát: memorandumot nyújtott át Adrienn Nastasénak, melyben a kor­mány támogatását kérte az iskola udvarán levő egykori nyomdaépü­let feljavítására. A munkálatok kivitele­zéséhez összesen 1,6 milliárd lejre lenne szükség, a helyi tanács költség­vetéséből 600 millióra futja, a még szükséges egymilliárdot kérte az is­kola a miniszterelnöktől. Nos, a vá­lasz nem is váratott sokat magára. Adrian Nastase a kormány rendelke­zésére álló tartalékalapból átutalt a város kasszájába kétmilliárd (!) lejt (a 2001 /944-es határozat alapján), a Mikó kérte pénzösszeget a miniszter­elnök „megtoldotta” egy ugyanakko­ra összeggel, melyet a Mihai Viteazul Líceumnak szánt „egyes javítási munkálatok kivitelezésére és speciá­lis felszerelésekre". Az így kapott összeget a helyi tanács költségveté­sén keresztül tudja felhasználni a két iskola, ezért kellett összeülnie a tes­tületnek, hogy módosítson a város költségvetésén. A határozattervezethez csupán Kató Béla képviselő szólt hozzá, aki a méltányosság kérdését firtatva szó­vá tette: örvendetes a miniszterelnök gesztusa, a Mikónak valóban kell az egym­illiárd, s bizonyára a román is­kola sem utasítja vissza a pénzt, mely mint sült galamb, repült szájukba — de hol a méltányosság? Kató szóno­ki kérdésére Dumitru­­Măciucă kép­viselő próbált válaszolni, de mivel a fülhallgatót ezúttal sem tette fel, s az előtte szóló szavait nem értette meg pontosan, felszólalása mellébeszé­lésnek bizonyult. A testület végül egyhangúlag a határozattervezet el­fogadása mellett szavazott. (vop) KO­VÁSZNA Jövő évi helyi adók A kovásznai tanács kedden rendkívüli ülésen a jövő évi helyi adókról és illetékekről döntött. A jövő évi adók és illetékek megállapításakor a városatyák csupán az országos sta­tisztikai hivatal által közölt 32 százalékos inflációt vették figyelembe, így 2002-ben ennyi­vel többel adóznak a kovásznaiak. Az RMDSZ-frakció javaslatára a magánszemélyek 15 százalékkal kevesebb területadót fizetnek. A testület ugyanakkor felhatalmazta Zsuff­a Le­vente polgármestert, hogy a tanácsnak alárendelt Gas-Trans-Com városgazdálkodási kft. igazgatójával megköthesse a teljesítményi szerződést. (b. j.) 3. Szeretteinkre emlékezünk November első napja, ez a zordnak jósolt nap a kegyeleté és emlékezésé. Előestéjén szo­kás meggyújtani a halottaink emlékét meg­idéző lobotoló gyertyákat s az ősz virágaiba öltöztetni az eltávozottak örök nyugvóhelyét. A halottainkra való emlékezés nem önmagá­ért való, hanem a folytonosság, a folytatás eszméjének szép­ szomorú szertartása is. Aki nem becsüli őseit, elődeit, nem hajt fejet em­lékükre — bár szívben-lélekben —, az jövőre sem számíthat. Nekünk, magyaroknak a ha­lottak napja nem korlátozódik az utolsó októ­beri estére és november első napjára, hiszen történelmünk zaklatott közelmúltja arra köte­lez, hogy legalább november negyedik napjáig tartson a megemlékezés, addig a napig, amikor a Birodalom páncélos pribékjei lerohanták a szabaddá tett Budapestet és Magyarországot, számozatlanul osztogatván a Halált. A magyarság máig sem tudta feldolgozni ezt a kegyetlen történelmi traumát — mely más traumákkal egyetemben —, ott munkál a génjeinkben, s lehet, hogy még századokig meghatározza gondolkodásunkat és magatar­tásunkat. Én a mostani halottak napján csupán az ötvenhatos áldozatokra utalok, hiszen erre in­dít a negyvenöt éves évforduló, de gondol­nunk kell minden halottainkra és hőseinkre, 1848—49 ártatlanul legyilkolt magyarjaira (tömegsírokban nyugszanak ők is), két vi­lágháború civil és katonaáldozataira, a min­denkori arctalan terror fölkoncoltjaira, el­­senyvesztettjeire, koholt perek mártírjaira. Az ember együtt él a saját halálával, s ha fáj is ez az igazság, meg tud békélni vele. De nem lehet megbékélni az emberkéz által okozott ha­lállal, történjék az Amerikában, Európában vag­­ éppen Afganisztánban. Márpedig ma a halál ,,bajnokai" hajszolják az Apokalipszis csődöreit, s ha nem lesz elég erős és határozott az emberiség józanabb fele, meg­történhet, hogy nem lesz többé az emlékezésre. Mert­­ szükség nem lesz senki, aki emlékezzen! A világ „hét határa ” tele van gyilkosak­­kal, kik nem tisztelik az emberi életet, e véges csodát, s borzalmas eszmevesztésükben föl­jogosítottnak tartják önmagukat a Végítélet végrehajtására. ■ Minden ártatlan áldozat pusztulása fáj, de új normákat kell alkotni, új hitet és hitvallást kell kidolgozni immár, hogy a bibliai „fogat fogért, szemet szemért” filozófiája, az aljas és elmebeteg ,,szent háborúk” eszméje kiiktattassék az emberi gondolkodásból. Ha egyáltalán emberek akarunk maradni még... De most gondoljunk szeretteinkre, eltávozott barátainkra és ismerőseinkre, idézzük meg szép emberi gesztusaikat, feledhetetlen jóságukat, szép szavaikat, áldozatos létküzdelmüket, mit nem önmagukért, de utódaikért harcoltak végig. A halottak napja emlékezéséből így lehet az élet csendes, meditatív ünnepe. Magyari Lajos Jegyzet

Next