Háromszék, 2001. november (13. évfolyam, 3404-3429. szám)
2001-11-01 / 3404. szám
KÖZÉLET INGATLAN-VISSZAIGÉNYLÉS Még két hét a világ November 14-én jár le a kommunizmus idején jogcím nélkül elkobzott ingatlanok visszaigénylési határideje, ami azt jelenti, hogy a végrehajtók 13-án még elfogadják a kérvényeket, akkor is, ha a tulajdonjogot igazoló iratcsomó nem teljes, hiszen ennek kiegészítésére másfél évet enged a vonatkozó, 2001 /10-es törvény. Sepsiszentgyörgyön tegnapig 650 ingatlant igényeltek vissza, de naponta iktatnak újabb beadványokat közölte Tankó Vilmos irodavezető. Megoldások jóval lassabban születnek: Kulcsár Tünde jegyző elmondta, hogy a legtöbb iratcsomó hiányos, de a már letárgyalt ügyek megoldása is elmaradt a megyei pénzügy akadékoskodása miatt. Eddig mintegy tíz esetben természetbeni visszaszolgáltatás mellett döntött a városháza illetékes bizottsága, és 3040 esetben kárpótlást javasol, mert a visszaszolgáltatás nem lehetséges. Ez lesz a hosszadalmasabb eljárás, mert itt is elkerülhetetlen a pénzügyi hivatal láttamozása, aztán a prefektúrán gyűlnek fel a papírok, mert a kárpótlások mikéntjéről még semmit sem tudni. Ígéret egyelőre csak arra van, hogy a pénzügy legtöbb két héten belül tisztázza a visszaigénylésekkel kapcsolatos feladatait. (demeter) KÉZDI VÁSÁRHELY Indul az amerikai program Mint már hírül adtuk, a kézdivásárhelyi Helyi Munkaügyi és Fejlesztési Egyesület pályázat útján harmincezer dollár értékű, vissza nem térítendő hitelt nyert. A gazdasági fejlesztési program elméleti része ez év januárja és júniusa között zajlott le az Amerikai Nemzetközi Fejlesztési Egyesület és az Amerikai Munkaügyi Igazgatóság támogatásával. A hat hónapos szeminárium végén úgy döntöttek, hogy a harmincezer dolláros segélyt turisztikai iroda létesítésére és útjavító csoport beindítására fordítják. Az amerikai hitel folyósításáról a szerződést szeptember 20-án Bukarestben írták alá, a két program lebonyolítására november 1 -je és 2002. augusztus 31. között kerül sor. A turisztikai iroda létrehozásával két munkahelyet teremtenek, tíz útjavító csoport keretében öt új munkahelyet hoznak létre. Utóbbi programot a polgármesteri hivatallal közösen kivitelezik, és egyebek mellett két korszerű erőgépet is vásárolnak. A hat hónapos finanszírozás lejárta után mindkét tevékenységet saját erőből és pénzügyi forrásból tovább kell(ene) éltetni. (lochont) r Árak, bérek... (folytatás az első oldalról) Különben mondják a kereskedők, hogy az árak szinte naponta változnak. A tej litere már 10 300 lej, de 300— 200—100 lejjel drágább lett a joghurt, kefir, vaj, savanyú tej is. A túró ezen a héten 700 lejjel dugult, már 68 (KX) lejért adják kilóját. Az étolaj túllépett a 25 (MX) lejen, a harminc lejé közelít, s a liszt is egyre drágább, a szállítótól függően 11 500 12 800 lej közötti áron kínálják. A csont nélküli sertéshús 120 125 000 lej, de mondjuk, néhány ezer lejjel drágulni fog, tehát az átlagfizetésből maximum 25 kilogrammra futja. Igaz, nem érdemes ezt számolgatni, mert a lakások téli fűtése elviszi a kereset zömét. Úgy hírlik, januártól a tavalyi költségek kétszeresét kell lepengetnie a lakónak, ami egy kétszobás lakásban élő családnak legkevesebb kétmillió lejt jelent. Ha telefonja van, ráadásul képes elektromos áramot is használni, az minimum havi 300 000 lejébe kerül. Számoljunk: egy nyugdíjas házaspár kap havonta 3 000 000 lejt, kifizeti majd a fűtési számlát, a telefont és a villanyt, ez, ha takarékos, csak 2 300 000 lejében áll, a tévé- és rádiódíj 100 000 lejt, mosópor, szappan, fogkrém, ugyancsak 100 000, s marad 500 000 lejük élelemre, ami napi 18 000 lej. Ez nem elég egy liter tejre, fél kenyérre s tíz deka párizsira. Hát éljünk, na de miből. Integráció: pró vagy kontra? Alulról, a helyi közösségek felől nézve nehéz eldönteni, őszintén kívánja-e a kormány az európai integrációt szűrhette le az újságíró a polgármesterek számára rendezett nyilvános vita tanulságaként. Az elhúzódó és ellentmondásokkal teli folyamat, mely oly kínossá teszi a földek, egyéb ingatlanok, a cégek stb. magánosítását, azt tanúsítja, nem kellően átütő erejű az integrációs akarat, s ez a vele szemben állók malmára hajtja a vizet. A viszonylag kevés résztvevő nagyon őszinte eszmecserét folytatott, szóba került a konkrét gondok közül a közigazgatás bénító pénztelensége, mely megakadályozza a polgármesteri hivatalokat, hogy előnyös nyugati segélyhez jussanak — így például a kovásznai romák megsegítésére , mivel a partner által igényelt 5 százalékos hozzájárulást is képtelenek előteremteni. Kifogásolták egyúttal, hogy a mezőgazdasági kormányprogramok a kistermelőt magára hagyták, holott a mai kisparcellás tulajdonszerkezet létrehozásáért nem kis mértékben a ma is hatalmon lévőket terheli a felelősség, s hogy e különben gazdaságilag előnytelen helyzet sok szociális feszültséget levezet, hiszen az iparból elbocsátottak jó része falusi örökségén lelt némi átmeneti megélhetést. Az integrációs iroda felajánlotta, az információ terjesztésében élénkebb szerepet kíván játszani, mert bűn lenne kiaknázatlanul hagyni megyénk ama előnyét, mellyel nem sok más dicsekedhet, hogy a megyei tanács és a polgármesteri kapcsolatok internetes kapcsolatban állnak egymással. Egyúttal elhangzott, az európai törvények 70 000 oldalra rúgó gyűjteményének lefordítása kétharmad részben már elkészült Bukarestben. Fontosabb ennél nyilván a pályázati információk beszerzése, bár sok önkormányzat e tekintetben amiatt sem képes labdába rúgni, mert a benevezéses elengedhetetlen tervek megrendelésére sem futja anyagi erejéből, miként például Gidófalva esetében. (k.) 2001. NOVEMBER 1. Újít az egészségügy A megyeszékhelyi egészségügyi igazgatóság munkatársai hat hónapos, magasabb szintű számítástechnikai és adatkezelési tanfolyamot végeztek el a sepsiszentgyörgyi Amőba Oktatási Központban. A résztvevők nyolc „munkahely-specifikus” nyilvántartó programot készítettek, amelyek nem csupán vizsgadolgozatként szolgálnak, hanem a továbbiakban megkönnyítik a munkát is. A képzést záró kiértékelésen elhangzott: a gyakorlati, jól használható programok révén gyorsabban és biztonságosabban dolgozzák fel az adatokat, ezek egy része a nyilvántartott betegekre vonatkozik. Bereczki Kinga, az Amőba Oktatási Központ igazgatója szerint érdemes odafigyelni a pozitív változásokra is. Az egészségügyi igazgatóság mostani újítása azt bizonyítja, hogy saját erőforrásainkra támaszkodva képesek vagyunk megszervezni egy fejlesztési folyamatot, ez pedig a közösségi érzést erősíti, önbizalmat ad vélekedett. (mózes) MINISZTERELNÖKI JÓTÉTEMÉNY Kinek égi mamna, kinek sült galamb Rekordidő — nem egészen tíz perc — alatt zajlott le a sepsiszentgyörgyi tanács tegnapi, rendkívüli ülése. A csupán egyetlen napirendi ponttal meghirdetett ülésnek valójában nem volt tétje: a képviselőknek mindössze egy „nagylelkű" adomány elfogadásáról kellett dönteniük. Történt, hogy a nemrégiben megejtett miniszterelnöki látogatás alkalmával a Székely Mikó Kollégium vezetősége merész lépésre szánta el magát: memorandumot nyújtott át Adrienn Nastasénak, melyben a kormány támogatását kérte az iskola udvarán levő egykori nyomdaépület feljavítására. A munkálatok kivitelezéséhez összesen 1,6 milliárd lejre lenne szükség, a helyi tanács költségvetéséből 600 millióra futja, a még szükséges egymilliárdot kérte az iskola a miniszterelnöktől. Nos, a válasz nem is váratott sokat magára. Adrian Nastase a kormány rendelkezésére álló tartalékalapból átutalt a város kasszájába kétmilliárd (!) lejt (a 2001 /944-es határozat alapján), a Mikó kérte pénzösszeget a miniszterelnök „megtoldotta” egy ugyanakkora összeggel, melyet a Mihai Viteazul Líceumnak szánt „egyes javítási munkálatok kivitelezésére és speciális felszerelésekre". Az így kapott összeget a helyi tanács költségvetésén keresztül tudja felhasználni a két iskola, ezért kellett összeülnie a testületnek, hogy módosítson a város költségvetésén. A határozattervezethez csupán Kató Béla képviselő szólt hozzá, aki a méltányosság kérdését firtatva szóvá tette: örvendetes a miniszterelnök gesztusa, a Mikónak valóban kell az egymilliárd, s bizonyára a román iskola sem utasítja vissza a pénzt, mely mint sült galamb, repült szájukba — de hol a méltányosság? Kató szónoki kérdésére DumitruMăciucă képviselő próbált válaszolni, de mivel a fülhallgatót ezúttal sem tette fel, s az előtte szóló szavait nem értette meg pontosan, felszólalása mellébeszélésnek bizonyult. A testület végül egyhangúlag a határozattervezet elfogadása mellett szavazott. (vop) KOVÁSZNA Jövő évi helyi adók A kovásznai tanács kedden rendkívüli ülésen a jövő évi helyi adókról és illetékekről döntött. A jövő évi adók és illetékek megállapításakor a városatyák csupán az országos statisztikai hivatal által közölt 32 százalékos inflációt vették figyelembe, így 2002-ben ennyivel többel adóznak a kovásznaiak. Az RMDSZ-frakció javaslatára a magánszemélyek 15 százalékkal kevesebb területadót fizetnek. A testület ugyanakkor felhatalmazta Zsuffa Levente polgármestert, hogy a tanácsnak alárendelt Gas-Trans-Com városgazdálkodási kft. igazgatójával megköthesse a teljesítményi szerződést. (b. j.) 3. Szeretteinkre emlékezünk November első napja, ez a zordnak jósolt nap a kegyeleté és emlékezésé. Előestéjén szokás meggyújtani a halottaink emlékét megidéző lobotoló gyertyákat s az ősz virágaiba öltöztetni az eltávozottak örök nyugvóhelyét. A halottainkra való emlékezés nem önmagáért való, hanem a folytonosság, a folytatás eszméjének szép szomorú szertartása is. Aki nem becsüli őseit, elődeit, nem hajt fejet emlékükre — bár szívben-lélekben —, az jövőre sem számíthat. Nekünk, magyaroknak a halottak napja nem korlátozódik az utolsó októberi estére és november első napjára, hiszen történelmünk zaklatott közelmúltja arra kötelez, hogy legalább november negyedik napjáig tartson a megemlékezés, addig a napig, amikor a Birodalom páncélos pribékjei lerohanták a szabaddá tett Budapestet és Magyarországot, számozatlanul osztogatván a Halált. A magyarság máig sem tudta feldolgozni ezt a kegyetlen történelmi traumát — mely más traumákkal egyetemben —, ott munkál a génjeinkben, s lehet, hogy még századokig meghatározza gondolkodásunkat és magatartásunkat. Én a mostani halottak napján csupán az ötvenhatos áldozatokra utalok, hiszen erre indít a negyvenöt éves évforduló, de gondolnunk kell minden halottainkra és hőseinkre, 1848—49 ártatlanul legyilkolt magyarjaira (tömegsírokban nyugszanak ők is), két világháború civil és katonaáldozataira, a mindenkori arctalan terror fölkoncoltjaira, elsenyvesztettjeire, koholt perek mártírjaira. Az ember együtt él a saját halálával, s ha fáj is ez az igazság, meg tud békélni vele. De nem lehet megbékélni az emberkéz által okozott halállal, történjék az Amerikában, Európában vag éppen Afganisztánban. Márpedig ma a halál ,,bajnokai" hajszolják az Apokalipszis csődöreit, s ha nem lesz elég erős és határozott az emberiség józanabb fele, megtörténhet, hogy nem lesz többé az emlékezésre. Mert szükség nem lesz senki, aki emlékezzen! A világ „hét határa ” tele van gyilkosakkal, kik nem tisztelik az emberi életet, e véges csodát, s borzalmas eszmevesztésükben följogosítottnak tartják önmagukat a Végítélet végrehajtására. ■ Minden ártatlan áldozat pusztulása fáj, de új normákat kell alkotni, új hitet és hitvallást kell kidolgozni immár, hogy a bibliai „fogat fogért, szemet szemért” filozófiája, az aljas és elmebeteg ,,szent háborúk” eszméje kiiktattassék az emberi gondolkodásból. Ha egyáltalán emberek akarunk maradni még... De most gondoljunk szeretteinkre, eltávozott barátainkra és ismerőseinkre, idézzük meg szép emberi gesztusaikat, feledhetetlen jóságukat, szép szavaikat, áldozatos létküzdelmüket, mit nem önmagukért, de utódaikért harcoltak végig. A halottak napja emlékezéséből így lehet az élet csendes, meditatív ünnepe. Magyari Lajos Jegyzet