Háromszék, 2002. november (14. évfolyam, 3703-3728. szám)

2002-11-01 / 3703. szám

KÖZELET Zászlót a megyének! Visszavonni készül a megye jelvényeire és kitüntetéseire vonatkozó határozatát a megyei tanács. Ugyanis azt a prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon, s amennyiben pert nyerne, a megyeháza nem hozhatna újabb döntést olyan ügyben, me­lyet az igazságszolgáltatás semmisnek nyilvánított. A visszalépés melletti döntő érv az, hogy augusztus végén megjelent a közigazgatási egységek keretstatútumáról szóló kormányrendelet, mely kimondja, hogy a megalkotandó megyei statútum szabályozza a kitüntetések és megyei jelvények rendszerét. A megye jelvényeire és kitüntetéseire vo­natkozó határozatát a megyei közgyűlés párt­állásra, nemzetiségre való tekintet nélkül egy­hangúan fogadta el még februárban, a terveze­tet pedig minden egyes szakbizottság kedve­zően véleményezte. A dokumentum indoklási részében szerepel, hogy a nemzetközi kapcso­latok szükségessé tették a megye identitásá­nak kiemelését, erre a megye napját, zászlaját és címerét jelölték meg. Utóbbit kormányhatá­rozat szabályozza, előbbi kettőt a célra kijelö­lendő szakemberekből álló bizottság javaslata alapján a megyei tanács határozatban fogadná el. A megyei önkom­ányzat ugyanakkor a sep­siszentgyörgyi Pro Urbe-díjhoz hasonló megyei kitüntetés alapítását határozta el, mely oklevél­ből és pénzbeli juttatásból áll. Ezeket egy szak­testület javaslata alapján a megye napján ad­nák át a megye művelődés, oktatás, egészség­ügy, sport, építészet, városrendezés, műemlék­védelem, gazdasági élet, környezetvédelem, nemzetközi együttműködés terén kiemelkedő érdemeket szerző polgárainak. A kormánymegbízott megtámadta a hatá­rozatot, mondván, hogy törvénytelen, mert a közigazgatási törvény „expressis verbis” nem­­biztosít ilyen jogkört a megyei tanácsnak. Szekeres Attila Perel vagyonáért a római katolikus egyház A kézdiorbai egyházmegyéhez tartozó plébániák egyko­ri vagyonukra egytől egyig igényt tartanak. Ezt Bodó Imre kézdiorbai-széki római katolikus főesperes mondta el teg­nap lapunk érdeklődésére. Közlése szerint a felekezet még mindig csak részben kapta vissza elorzott vagyonát. Falvakon úgy-ahogy, öt­ven százalékban az első és a második földtörvény szerint adtak vissza az egyháznak szántóföldeket öt hektárig, de van, ahol annál kevesebbet. Torján csak három hektárt mértek ki, de van, ahol még annyit sem. Nyújtódon, Sár­falván, Hatolykán semmit sem kapott vissza a felekezet. A kézdi­vásárhelyi egyházköz­ség több mint száz hektár föld­területet szeretne visszasze­rezni, amit telekkönyvvel is tud bizonyítani. A kézdiorbai­széki egyház már 1992-ben be­nyújtotta visszaigénylési irat­­csomóját, hasztalan. Kézdivásárhelyen 1989 óta a római katolikus egyház egy barázda földet nem kapott vissza, azt sem lehet tudni, ki használja azokat. Ez a főespe­res egyik nagy sérelme, aki azt is közölte, hogy az egyház pert fog indítani egykori vagyona visszaszerzése érdekében. Ami az erdőt illeti, egy ré­sze túlesik a megyehatáron, de az erdészet sem nagyon akarja kimérni. Például Kézdi­vásárhelyen levő egykori egy­házi erdejükről azt állítják, hogy ki van vágva, de más­hol nem mérik ki. Csak a kéz­­divásárhelyi egyházközség negyvenkét hektár erdőre nyújtott be kérést. Ezernél is több hektár erdő járna vissza a kézdtorbai-széki plébániák­nak. Imitt-amott, lassan és fő­leg vidéken méregetik vissza az egyházi erdőket. Az ingatlanok tekintetében igényt tartanak a Nagy Mó­zes Gimnázium épületére (ké­pünk), a volt zárdára, a köz­üzemekre, a Béke utcában levő két orvosi rendelőre, a le­bontott árvaház, a Kanta ut­cai gázasok, zöldségesek és a bútorgyár területére. A kézdi­­vásárhelyi római katolikus egyház vagyonának egy részét nem a kommunista időben, ha­nem 1989 után államosították. A polgármesteri hivatal nemrég arról értesítette, hogy kárpótlás­ra terjesztik majd fel a visszai­génylésekkel foglalkozó me­gyei bizottsághoz - ami még meg sem alakult -, de az egy­ház nem fogad el semmiféle pénzbeli kárpótlást, az egyházi vagyon nem eladó - hangsú­lyozta a főesperes. Kép és szöveg: Bochom István 2002. NOVEMBER 1. Meleg a kórháznak Bárót Polgármesteri Hivatala és a helyi kórház közös PHARE- pályázaton szándékszik részt venni. A megcélzott pénzből kí­vánják felújítani a kórház fűtő­­házát és az épület megfelelő hő­­szigetelését biztosítani. A társu­lási szerződés többek között ar­ról szól, hogy a kórház állja az előtanulmány költségeit, a tíz­százalékos önrészt, adományo­kat és támogatókat szerez, a pol­gármesteri hivatal biztosítja a szakembereket és a kilencven­százalékos önrészt. A 132 500 euróra rúgó összköltségnek a ti­zenkét százaléka mintegy 17 000 euró hárul a pályázók­ra. (hecser) AGACHE-ÜGY Újabb per Aurel Dionisie Aga­che, a néhai őrnagy legidősebb fia tegnap 13 órakor iktatta a kézdivásárhelyi bírósá­gon azt a beadványt, amelyben a 276-os számú telek­könyv alapján a közösség megszüntetését kéri az Esztelnek 82. szám alatti ingatlan esetében. Minden valószínűség szerint az első tárgyalásra november má­sodik felében kerül sor, amikor Reiner Antal mellett volt felesége, Lenke, az esztelneki ingatlan felének tulajdonosa, a Vass család tagjai közül pedig Erzsébet, Irén, Lázár és néhai Vass Teréz egyenes ágú leszárma­zottjai kapnak idézést. Ifj. Agache azt akarja elérni, különítsék el a Vass család részét a Reinerék részétől, hogy annak felét el lehessen majd árverezni. Balas Marius bírósági végrehajtó nem foglalta le a Vass csa­ládra eső részt, csupán a Reinerék által 1996-ban meg­vásárolt ingatlant — nyilatkozta ifj. Agache, aki cáfol­ta az egyik megyei hetilapban megjelent hírt, mely sze­rint az RMDSZ megmentette volna Reiner lakását. (lochom) A KÓS KÁROLY-ISKOLÁBAN Diákok tiltakoztak a hideg ellen Tegnap a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Iskolaközpont diákjai a nagyszünetben összegyűltek az udvaron, és elé­gedetlenségüket fejezték ki a tantermekben uralkodó hideg miatt. Az iskola vezetőségével folytatott tárgyalás után a tanulók visszavonultak a tantermekbe, az oktatás zavartalanul folytatódott. Az igazgatóság a diákok elégedetlenségét jogosnak tartja, a tantermekben való­ban iszonyú hideg van, csu­pán a műhelyekben fűtenek tudtuk meg Siklódi Fe­renc aligazgatótól. Tájékoz­tatott, hogy Kiss Imre igaz­gató megegyezett a diákta­náccsal, ha ma tűrhetetlenül hideg lesz az időjárás, elma­radhatnak az órák, és egy későbbi szombaton bepó­tolják, de ha tanítanak, a ha­lottak napjára való tekin­tettel 12 órakor mindannyi­an hazamehetnek. A diá­kokat sikerült meggyőzni, hogy visszatérjenek az órákra: hihetőnek tűnt az ígéret, hogy jövő hét köze­pétől fűtenek a főépületben és a bentlakásban, s azt is látták, hogy megérkeztek a két hőközpont kazánjai, és folynak a munkálatok. A Kós Károly-iskola saját fűtéshálózatát idén nyáron építették ki, a jelenlegi sze­reléssel együtt több mint kétmilliárd lejt költött az önkormányzat a rendszerre. Az iskolában a rendbontás­nak délre már nyoma sem volt, visszaállt a békesség és nyugalom, mindkét fél ér­tékelte, hogy civilizáltan si­került megegyezniük. (fekete) SEPSISZENTGYÖRGYI RMDSZ küldötteket jelölnek a kongresszusra A sepsiszentgyörgyi RMDSZ választ­mánya kedden elhatározta, november 8-án „tagsági fórumot” szerveznek (a megyei könyvtár Gábor Áron Termében 17 órától), amelyen azt vitatják meg, hogyan választ­ják majd ki a jövő évi kongresszusra a me­gyeszékhelyi küldötteket - közölte lapunk­kal Tóth B. Csaba, a városi szervezet elnö­ke. Ezt azért tartják fontosnak, mert nincs lehetőség minden körzetben megbeszélni, hogy a tagok mit várnak a kongresszustól. A jelöltek személyéről a küldöttgyűlés dönt majd november 23-án. Még nem tudni, hogy Szentgyörgyöt hányan képviselik (ezt a Háromszéki Képviselők Tanácsa határozza el), tény, hogy az alsó-háromszéki területi szervezet számára 17, a felső-háromszékinek pedig 8 hely biztosított. A huszonöt, titkos szavazással kijelölt küldött mellett a Szövet­ségi Képviselők Tanácsának megyei tagjai képviselik Háromszéket az érdekvédelmi szer­vezet kongresszusán. Szentgyörgyön el­kezdték a jelöltek kiválasztását, a regisztrá­cióval kapcsolatosan a városi irodában le­het érdeklődni. Tóth hangsúlyozta, a fórum­ra természetesen nem csak a tagokat várják, szeretnék, hogy minél többen legyenek je­len. (mól) 3 Hadirokkant emlékművek­ ­ (folytatás az Élő, egyszerű emberek tették ezt az idegen földben nyug­vó ismeretlenekkel. Akik haláluk után ismerőssé váltak, mert a mieinket ugyancsak idegen földben pihenő fiaira, férjei­re, apáira emlékeztették. Sepsiszentgyörgyi emberek, főleg asszonyok és gyermekek minden halottak napján egy szál gyertyát a névtelen katonák emlékművének talapzatára helyezve tisztelettel hajtanak fel. Szóltunk már más alkalommal is: ezek a sírgondozó em­berek nem képesek arra, hogy a nemsokára hanyatt eső emlékművet akár egyetlen rusztikus faragatlan kőtömb oda­­helyezésével — néhány száz méterre van onnét az őrkői kőbánya — talpon tartsák. Nem hinnék, hogy ne lenne cég és vállalkozó, amelynek a tulajdonosa-vezetője ne szólna a kőbánya darukezelőjé­­nek, valamelyik billenő kocsi sofőrjének: vinné már azt a tonnás kődarabot a névtelen német katonák síremléke mel­lé. Talán a sokat szapult bányakitermelők tehetnének a leg­többet az ügy érdekében. Ez ilyen egyszerű. Elsősorban jóakarat, másodsorban néhány liter gázolaj függvénye. Lesz-e végre valaki, aki saját halottai előtt is ekképpen rója le kegyeletét, mert csak nem haltak ki mind e vidékről a tehetősebb, jóakaratú em­berek, akiknek módjukban áll, hogy a gyászolók szál gyer­tyája mellé azt a kőtömböt támasztékként elhelyezzék. első oldalról) Poltunk, mint a szikla... Nevünk is porrá lehet, nemcsak a lestünk. Példa rá a sepsiszent­györgyi köztemető katonasírkertjé­­nek központi obeliszkje. Sajnos, mű­kőből öntötték a sziklák hazájában, ott, ahol a himnusz hasonlatába is bevonul a szikla. Restaurálása ha­talmas összegbe kerül. A városnak, valószínű, nincs rá anyagi lehető­sége, hogy a hősi halottak emlék­művét rendbe rakassa, és a több száz, már alig olvasható nevet újra­­vésesse-marassa. Valamelyik alapít­ványnak kellene felvállalnia az em­lékű felújítását. Pályázni kellene, pénzt gyűjteni a tehetősebb embe­rektől. Talán az egyházaknak kelle­ne ökumenikus összefogással a más és más felekezethez tartozó, de mindannyian keresztény hősök em­lékét tisztességgel megőriznie, akkor is, ha ez nem fele­kezeti temetőben található. Hogy ez lehetséges, bizony­ság rá az, hogy iskolások tanáraikkal a gazzal benőtt, gyommal eltakart hősi halottak temetőjét példásan kita­karították, a sírkereszteket láthatóvá tették, a neveket olvashatóvá, és virággal is körbeültették. Biztató kelle­ne hogy legyen az is, hogy a temetőgondnokság az élő sövénnyel körbekerített sírkertet gondozza, tisztán tartja. A temetői hulladékot nem ezen a helyen raktá­rozza, és nem az élő fák tövében ége­tik el. Ez arra is bizonyság, hogy van­nak még, akik a lap figyelmeztető sza­vára nem sértődöttséggel, dühös ki­­fakadással válaszolnak, hanem csele­kedettel. A sírkert a temető központ­jában miután rendbe tették ap­ránként emlékparkká válik, sorra jelen­nek meg a feliratos kopjafák, amelyek egy-egy, a harcokban elpusztult ka­tonai egységre, századra, a harcok színtereire emlékeztetnek: Uz völgye, galíciai Erdős-Krápátok... Nos, amíg akarat és pénz kerül a hő­sök emlékművének rendbetételére, ad­dig is valamelyik iskola tanulói, vala­melyik ifjúsági egyesület tagjai gondo­san lemásolhatnák a sírkőre festett ne­veket, amíg még ezek olvashatóak. Talán éppen az­ idei halottak napja lenne egy ilyen célú temetőlátogatásra alkalmas. Az­ I. világháború hősi katonáinak em­lékműve a szentgyu­rgyi köztemetőben

Next