Háromszék, 2008. június (20. évfolyam, 5390-5414. szám)

2008-06-19 / 5405. szám

SYLVESTER LAJOS Rodostó székelyföldi díszpolgára Rodostó város, tartományi székhely tanácsa a múlt héten Beder Tibort, a Magyarok Székelyföldi Társasága és a Julianus Alapítvány elnökét dísz­polgárává választotta. A viszonylag új keletű tisztség második elnyerője — az első is magyar, kecskeméti, s ez is a néhány évvel ezelőtti rodos­­tói—kecskeméti igen termékeny kapcsolatokra utal —. Beder Tibor elsősorban nem székelyföldi tisztségeiért és Kárpát-me­dence szerte ismert tel­jesítményéért kapta a Márvány-tenger partjának és Trákiának egyik legnagyobb tömegrendezvé­nyén, a háromnapos rodostói Cseresznyefesz­tiválon a rangos tisztséget, hanem azért a túlzás nélkül fantasztikus teljesítményért, amelyet a há­romszéki származású székelyföldi magyar em­ber küldetéstudata alapozott meg. A most kitüntetett már a diktatúra éveiben a kuruc szabadságharc legendás vezérének, II. Rákóczi Ferencnek, buj­dosótársainak és Mikes Kelemennek a nyomába szegődött. Az első török­­országi út megkísérlésére ezelőtt húsz évvel került sor. Zágonból elindulva többszöri nekifutamo­­dással próbálta Török­országot elérni, amire csak a diktatúra bukása után kerülhetett sor. Az első igazi útján — egyébként Hargita megyei főtanfelügyelő­ként — Rodostó érinté­sével az antaliai Macar­­köyig jutott el, rácsodál­kozva a magyar megma­radás búvópatakszerű, jelképi értékű históriai „teljesítményére”, amint a törökországi „magyar­falusiak” néhány évtized híján fél évezrede nyelvvesztés után is féltve őrzik magyarságtudatukat, és személyi irataik­ba büszkén íratják be a „Macar” (Magyar) szót. Rodostó második díszpolgára eme első út után „mentrendszerű” járatokat indított Török­országba. Összességükben az ő szervezésében a székelyföldiek, erdélyiek százai keresték fel a törökországi magyar emlékhelyeket, s ha ilye­nek nem voltak, a török hatóságok és a lakosság önzetlen támogatásával maguk létesítettek, így derült csíkszentdomokosi székely kapu Macarköybe, Csernátonban faragott és az alko­tók által felállított székely kapu a rodostói Magyar utca bejáratához, ezt megelőzően a bu­dapesti Rodostó Alapítvánnyal és a Rákóczi Szövetséggel együttműködve háromalakos tér­plasztikai alkotás Rodostó sokhektáros tenger­parti városligetébe, így állítottunk kopjafát an­nak a falucskának, Avsarinak a központjába, ahová gyógyvizes kúrára zarándokolt a Nagyságos Fejedelem és bujdosótársai. Ro­dostóban központi helyre került a török nyom­dászat megalapozójának, a török ősnyomtatvá­nyok létrehozójának, a világi könyvkiadás elin­dítójának, Ibrahim Müteferrikának — Székely Ábrahám — Köpe Csaba által kisbaconi csere­­fából faragott, monumentális szobra. Beder Tibor törökországi utazási élményeit és tapasztalatait könyvekbe, alkalmi kiadvá­nyokba foglalta, amelyek széles körben hordják jó hírét a történelmi és a most épülő török—ma­gyar kapcsolatoknak. A Beder Tibor szervezte törökországi temati­kus kirándulásokon évenként száznál többen vesznek részt. Ennek igazi jelentőségét, a nem­zeti tudat megőrzésében és építésében elfoglalt helyét akkor tudjuk érzékelni és értékelni, ha figyelembe vesszük azokat a Kárpát-medencei eróziós folyamatokat, melyeknek következ­tében a magyar nemzettudat sérül, satnyul, az elhalás felé hajlik, itthon magyar is marja a ma­gyart, sem együtt, sem a határon innen és túl nem tud egymással közösség- és nemzetépítő békességben meglenni. Ebben a vonatkozásban a török példa a nem­zetépítő hazafiság valóságos mintagyűjteménye. Rodostó város vezetése Beder Tibor Rodostó díszpolgárává választásában éppen a magyar nemzettudat építésében vállalt szerepét és ered­ményeit méltányolta, azt az erőfeszítést és telje­sítményt, amellyel a két térség, Rodostó és Szé­kelyföld lakóinak érzelmi és tudati közeledését mű­veli, s ezzel a rodostói vá­rosvezetés és a lakosság tiszteletét és elismerését is magáénak tudhatja. A ma­gyar—török kapcsolatépí­tés kétoldalú: az évek so­rán számos török küldött­ Díszpolgárrá avatás még látogatott Székelyföld­re, a vendégek ismerkedésén túl rácsodálkozhat­tak a török—magyar, különösen a székely—tö­rök közös szimbólumok (nap, hold, csillagok, életfa, tulipán stb.) meglétére és tiszteletére. Testvértelepülési kapcsolatok jöttek létre, és egy­re több ilyen együttműködési forma születőben. Ezeknek a létrehozásában a Magyarok Szé­kelyföldi Társaságának partnere volt a Három­széki Mikes Kelemen Közművelődési Egye­sület. E sorok írója tulajdonképpen ennek az egyesületnek a képviseletében volt jelen a há­romnapos rodostói Cseresznyefesztiválon, mely a trákiai törökök hatalmas kirakóvására, keres­kedelmi, gazdasági és kulturális nagyrendezvé­nye. Képzeljünk el olyan rodostói Szent György-napokat, amelyen a felvonulók sokasá­ga az árkosi bejárattól a szemerjai kijáratig su­­gárútszélességben lepné el a várost, s a hat­nyolc emeletes tömbházak ablakaiból tízezrek gyönyörködnének a látványban. A kulturális programok kavalkádjában kiemel­kedő szerephez jutnak a meghívott csoportok és együttesek. Idén Kecskemét és Sárospatak test­vérvárosok delegátusainak és műkedvelőinek je­lenléte mellett a koszovóiak, a macedónok és több ázsiai török nép is képviseltette magát. A rendez­vény felvonulói több kilométeres színpompás tu­multusban valósággal ellepték a Rodostót átszelő Főutcát, a 134 000 lélekszámú város lakossága ez alkalommal mintegy megduplázódik. A székelyföldi küldöttség a fesztivál három napja alatt koszorúkat helyezett el a magyar vo­natkozású emlékjeleknél, találkozókon vett részt, s a vendéglátó hivatalosságokkal együtt kijelölte azoknak az objektumoknak a helyét, ahová a közeljövőben új emlékjelek kerülnek.­­Augusztusban százkét tagú erdélyi csoport, köztük tíz háromszéki érkezik rodostói, illetve trákiai vendégségbe. Programjukban újabb kopjafa elhelyezése szerepel annak a Rodostótól nyolc kilométerre lévő sárfürdőnek a helyére, ahová iszappakolásos gyógy­kúrára jártak a buj­dosó magyarok. Gallipoliban, a törökországi partraszállás első állomásán székely kapu emlé­keztet a magyarok jelenlétére.) Beder Tibor díszpolgárrá avatásán jelen volt, és megindítóan emelkedett beszédben méltatta érdemeit Ahmet Aygüm­, Rodostó polgármestere, Erdogan Erkel, a rodostói tiszteletbeli magyar konzul, beszéd hangzott el az ankarai magyar nagykövetség és az isztambuli magyar konzulá­tus részéről is. A tolmács feladatkörét régi bará­tunk, Ali Kabul, a Rákóczi Múzeum igazgatója látta el. Beder Tibor török és magyar nyelven el­mondott beszédét többször is nagy tapssal jutal­mazták, különösen akkor, amikor ezek a szavak hangzottak el: „Székelyföldi magyarként és szomszéd falusi székelyként Mikes Kelemen év­századok homályát átvilágító egyénisége tanított arra és tanítja ma is a zágoni, csíki, gyergyói, ud­varhely- és marosszéki székely embert, hogy maradjon hű ahhoz a földhöz, ahol született. Ezt az üzenetet fogalmazza meg az alcsíki Akó kapu­nál emelt székely kapu felirata is: Házad lehet bárhol, de hazád csak itt van. Ez a haza a Székelyföld. Ennél fogva ezt a megtisztelő címet megosztom Mikes Kelemennel és székely né­pemmel, akik már 88 éve, hogy az ő hűségével élik életüket a Rodostóvá vált Székelyföldön. De »maradunk, akik a tegnap voltunk, vagyunk, akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk«—ahogy ő írja 1726. június 16-án keltezett 74. levelében pontosan 282 évvel ezelőtt.” Rodostó és Székelyföld kap­csolata fantasztikus távlatokra nyithat kaput, amennyiben a te­lünk mindössze hétszáz kilomé­terre lévő, Edime (Drinápoly) után a második nagyságrendű Márvány-tenger parti város ajánlatait, szolgálatkészségét igénybe vesszük. Az új sepsi­szentgyörgyi és Háromszék me­gyei vezetésnek erre fel kell fi­gyelnie, s addig kell lépnünk, amíg a páratlan iramú trákiai gazdasági és kulturális fejlődés­be kiváltságos helyzetünket ér­vényesítve bekapcsolódhatunk. A témára még visszatérünk. Elöljáróban csupán annyit, hogy a török—magyar kapcsolatépítés többnyire népi és kulturális vonzatú alapozása megtörtént. Az idei Cseresznyefesztivál igényes reklámanyagá­ban, például az egyik török és angol nyelvű szö­vegű fotóalbumban kivételes módon egyedül a magyar vonatkozású események és objektumok szerepelnek súlypontosan kiemelt helyen. A Müteferrika Parkban Ibrahim Müteferrika szob­ra, a hatalmas Központi Parkban Mónus Béla (Budapest) faragóművész háromalakos térplasz­tikai Mikes-alkotása szerepel. Tekirdag történel­mi utcái között a Magyar utcára találunk. (Az itteni Mikes-ház és a Bercsényi-ház pusztulása a jelenlegi magyar kormányzat lelkén szárad.) A Rákóczi Múzeum és a rávezető csernátoni fara­­gású székely kapu—ez ellen tiltakozott a buda­pesti kulturális minisztérium — a díszalbum fő helyére került. A Rákóczi Múzeum — Rákóczi Mózesi — az albumban három egész oldalt fog­lal el, s a török—magyar kapcsolatokban először Mikes Kelemen külön oldallal, portrészoborral és magyar nyelvű kéziratának hasonmás megje­lenítésével szerepel. Tekintve, hogy a kiadvány kétnyelvű — török és angol —, a rodostói törö­kök nagyobb szolgálatot tesznek a magyar his­tória és kultúra népszerűsítéséért, mint amire egyelőre mi képesek vagyunk. Rákóczi címmel nagy formátumú, krétázott papírra nyomott al­kalmi újságot is kiadtak, ez török tollú írók ma­gyar vonatkozású írásait és sok fotót tartalmaz. Jellemző, hogy a magyar emlékpontoknál busz­megálló-feliratok, irányítótáblák is jelzik, hogy merre ingyen az utunk. Rodostó polgármestere, Ahmet Aygün személyesen irányította a Müte­ferrika-szobor talapzatának elkészítését és a kör­nyezetrendezést, de arra már mi sem számítot­tunk, hogy ráadásként az egész teret a magyar származású, különleges képességű erdélyi férfiú­ról nevezzék el. Tömeg a rodostói Cseresznyefesztiválon Ahmet Aygün polgármester társaságában A SZERZŐ FELVÉTELEI 2008. június 19., csütörtök

Next