Háromszék, 2010. október (22. évfolyam, 6100-6125. szám)

2010-10-01 / 6100. szám

3 2010. október 1., péntek Megújul a zágoni Mikes Kelemen-iskola BOKOR GÁBOR Folyik a munka a zágoni Mikes Kelemen-iskola központi épületében. Az 1869-es épület alapos felújítására nagy szükség volt, elavultak a nyílászárók, padlók, a csempés fűtés sem felel meg a követelményeknek. Négy évvel ezelőtt kezd­ték a pályázathoz szük­séges iratcsomó összeállí­tását — mondja Redneny Gábor iskolaigazgató —, de csak most, iskolakez­déskor adhattak át hat ter­met az épület egy részében a kivitelezőnek. Kisebb bonyodalmat okoz a te­remhiány, délutáni oktatás bevezetésével próbálták orvosolni. Ezt azonban nem fogadták el a kisisko­lások szülei, sem az ingázó tanárok. A polgármesterig mentek, és megoldást ta­láltak: más épületekben alakítottak ki ideiglenes osztálytermet a gyermekek számára. Új kazánház is épül, ez fogja kiszolgálni a teljes épületet. Ha takarékoskodást nem is hoz a központi fűtés, mindenképp kényelme­sebb, állandó hőmérsék­letet biztosít a tanulóknak — véli Redneny Gábor. Az iskola egyik gond­ja, hogy nem használha­tók az épületben lévő il­lemhelyek. A rendszert ugyanis nem csatlakoz­tathatták a községi csa­tornahálózatra, mert még működésképtelen, a meg­épített pöcegödör pedig nem elégséges. Ez is megoldódik, ha a községi csatornarendszer műkö­dőképes lesz — mondta az igazgató. Ingázás saját zsebre SOCHOM ISTVÁN Nagy Ernő kézdivásárhelyi magánvállalkozó, a RO­D Transport Kft. tulajdonosa szeptember folyamán 1142 kézdiszéki ingázó középiskolás diákot hitelezett meg a másfél hetes bérlet árával, ami 1 400 000 lejes összeget je­lent. Az öt középiskola igazgatója egyetértett a nagylelkű támogatással, és azt ígérte a szállítási cég tulajdonosának, hogy visszakapja befektetett pénzét, amikor a tanulók megkapják az ingázási támogatást. Tegnap a Nagy Mózes El­méleti Líceum igazgatói szobá­jában Nagy Ernő Bokor Tibor szenátorral és Bejárt András is­kolaigazgatóval tanácskozott a tanulók ingázási költségeinek megtérítéséről. A találkozót megelőzően ugyanis Nagy Ernő Bukarestben járt, ahol a pénzügyminisztériumban nem kapott egyértelmű választ a bérletek árának kifizetése kap­csán, a szaktárca egyik vezér­­igazgatója szerint ebből az esz­tendőből csupán két hónapot tudnak fedezni. Bokor Tibor szenátor arról biztosította a magánvállalko­zót, hogy ha megkésve is, de decemberig megkapja a meg­előlegezett összeget. Szerinte a tanügy átkerül a helyi önkor­mányzat hatáskörébe, és esélyt lát arra, hogy az ingázó tanulók utólag visszakapják ingázási költségeiket. A felső-háromszéki közép­­iskolások mától hétfő estig a Christine Szálloda földszinti utazási irodájában a régi bér­let felmutatásával készpénz el­lenében válthatnak bérletet. Nagy Ernő azt is elmondta: ab­ban az esetben, ha az öt közép­iskolától megkapja az ingázási pénzt, továbbra is kész meghi­telezni a középiskolásokat. De amíg nem kapja meg a szep­temberi bérletek árát, a tanu­lóknak bérletet kell váltaniuk. Nincsenek lakossági óvóhelyek DEMETER J. ILDIKÓ Egyetlen olyan lakossági óvóhely sincs Sepsiszentgyör­­gyön, amely megfelelne az elő­írásoknak: a megyei készenléti felügyelőség nemrég ellenőrizte az e célra tervezett pincéket a nagyobb tömbházak alagsorá­ban. György Alfonz parancsnok emlékeztetett arra: a törvény ér­telmében az önkormányzatok feladata a menhelyek kialakítá­sa. Több évtizednyi béke után azonban ez senkinek sem tűnik fontosnak, más országokban már nem is létezik ilyen kötele­zettség. Európában csak a sok évszázada nem háborúzó Svájcban és néhány németor­szági településen tartanak fent lakossági óvóhelyeket, de pél­dául Izraelben sem, ahol pedig mindennapos a puskaropogás. Egy szabályszerű menhelyen ivóvíznek, illemhelynek, szellő­zésnek, világításnak, pihenési lehetőségnek (padok, székek) és tartós élelmiszernek kell lennie esetleges vészhelyzet esetére. Órákig sorban a lisztért, cukorért (folytatás az első oldalról) A kép vegyes: a zömmel középkorú vagy idősebb asszonyok között ápolt és elhanyagolt külsejűt is látni, de divatosan öltözött húszon- és harmincéveseket, no meg ágrólszakadt rongyosokat is. Az ar­cok rosszkedvűek, csak egy kisebb, jelbe­széddel értekező csoportban villan mo­soly. Számozás nincs, és nem zúgolódnak, amikor egy későbbi érkező beáll elöl: egyeseknek mindent szabad, ez van, nem érdemes ujjat húzni az ilyenekkel. Arra sem panaszkodnak, hogy a személyzet ké­sik: húsz perccel a nyitási időpont (9 óra) után jönnek, együtt, és bizony három mar­kás férfira van szükség, hogy a hirtelen meglóduló sor előtt becsukják a kaput. Egyszerre csak tíz embert engednek be, csak így tudják a rendet fenntartani. Legelöl idősebb asszonyok, kisnyug­díjasok, reggel hatkor jöttek ki. Mikor a kapu megnyílik, kíméletlenül nyomja őket a mögöttük pár emberrel álló fiatal férfi , de még elmondják, hogy tavaly jó minőségű élelmiszert kaptak, és ez az egyetlen segély, amiből részük van. Egyikük Brassóból költözött ide, csa­ládja nincs, a másik most vette magához az unokáját, mert a lányának ezerlejes fizetésből 800 lejes bankhitelt kell tör­lesztenie. Tudja, hogy később keveseb­ben lesznek, de nem mer kockáztatni: fáj a lába, hidegben nem bírná a hosszas várakozást. Nehéz az élet! És azt a 20—25 kilót még haza is kell cipelni, vagy legalább a buszmegállóig — az sincs közel, és bár akadnak segítőkész fiatal rokonok is a sor mellett, többen hívnak taxit ilyenkor, sőt, van, aki az üres szatyrot, táskát is taxival hozza. Elvétve saját gépkocsival. A visszás jelenségnek van hivatalos magyarázata: erre a segélyre az jogosult, aki májusban szerepelt a nyilvántartás­ban. Ha áprilisban lett munkanélküli, le­het, hogy nincs nagyon rossz anyagi helyzetben — sőt, a csomagot megkapja akkor is, ha azóta új állást talált magá­nak. Aki viszont augusztusban került be a rendszerbe, nem kap, akkor sem, ha ele­ve jobban rászorul. És teljesen ki is ma­radhat, ha a következő tavasszal sikerül elhelyezkednie — de arra nézve, hogy a telet miképp húzza ki, nem ad útmutatást a szabály. Arra sincs adat, hogy a több hónapos eltolódás miatt — hála a bürok­ráciának —, mennyien maradnak ki a számukra esetleg túlélést jelentő juttatás­ból. Vajon még hányan örülnének, ha be­állhatnának a sor végére? k­lk ÉLEJ­­B9 Loboghat Kovászna zászlója (folytatás az első oldalról) Több román tanácstag érvelt a zászló törvénysértő voltával, de lényegében — mint a címer esetében is —■, a székely motívumok jelenlétét és a román identitásjelek hiányát fájlalták. Gyerő el­mondta, más településnek — Karánsebesnek — a címeren kívül zászlója, sőt, himnusza is lehet. Halkan, de elhangzott a teremben, és akkor Kovásznán is következik a himnusz és a nyelvi változás? Szinte borítékolható, hogy a határozatot törvényszéki úton fogják megtámadni, erre hivatkozva Gyerő József azt mondta: ha bíróságon érvénytelenítik a döntést, azt jelenti, máshol több joggal rendelkeznek a polgárok, mint Kovásznán. ! RÖVIDEN : Elektromos lomtalanítás Újra régi, hasznavehetetlen elektromos és elektronikus ké­szülékeket gyűjtenek össze a hét végén Háromszéken. Ma 35 vidéki településről és Barótról, holnap pedig a megye további négy városából gyűjtik a kacatot, és szállítja telephelyére a hulladékgazdálkodással foglalkozó bákói Environ egyesület. A települések polgármesterei szervezik meg a hulladék begyűjté­sét, s azt a megadott időpontban elviszik. Ma 10 órakor Bardocról, Rétyről és Bükszádról indulnak a tehergépkocsik, s félóránként egy-egy szomszédos településen megállnak, szom­baton ugyanebben az időpontban Sepsiszentgyörgyről indul két jármű Bodzaforduló, illetve Kovászna és Kézdivásárhely irányába. A legutóbbi június végi elektromos lomtalanítás so­rán Háromszéken 3,33 tonna hulladékot gyűjtöttek össze, az EU előírása szerint egy uniós polgárnak évente négy kilo­gramm ilyen jellegű kacatot kellene leadnia, ezzel szemben Ro­mánia esetében meg kell elégedniük 0,41 kilogrammal. (mól) Ruhámat a ruhádért A kézdivásárhelyi Zöld Nap Egyesület a polgármesteri hi­vatal sportirodájának támogatásával a sportcsarnokban meg­szervezte harmadik Ruhámat a ruhádért nevű rendezvényét, melyen több mint harmincan vettek részt: cseréltek, ruhane­műt adományoztak, vagy csak nézelődtek, élvezték a rendez­vény egyedi hangulatát. Olyan résztvevő is akadt, aki negy­venkét ruhával szállt be a cserebere-vásárba. Akik nem tudták vagy nem akarták elcserélni ruhájukat, felajánlhatták a rászo­rulók részére. Az összegyűjtött tizenhárom zsák ruhát a Zöld Nap Egyesület önkéntesei október elején a szegény családok­nak továbbítják. Az akciót decemberben folytatják. (Sociom) KÖZELET Könyv a sokarcú Sepsiszentgyörgyről A FEKETE RÉKA Hajlandóak vagyunk szür­kének, jelentéktelennek érez­ni, látni városunkat, nem lát­juk a részletekből kibontako­zó szépséget, a történelmi korok építészeti bélyegeit, a mindenkori lakosság életét és ízlését kivetítő jegyeket az épületeken, észrevétlenek maradnak számunkra a köz­tereknek otthonosságot köl­csönző stukkóangyalok, ab­lakkompozíciók, és ha mind­ezt nem ismerjük, nem is szeretjük meg, amit pedig nem szeretünk, azt nem is védjük meg. Gyönyörű régi épületeket toldunk meg oda nem illő részekkel, elfödünk beszédes díszítőelemeket, sőt, bizonyos korokban arra vetemedtek a hatalom birto­kosai, hogy leromboltatták az épített örökségünket. Többek között ezekről szóltak A vá­ros arcai és arculata fényké­pes album szerzői a tegnapi könyvbemutatón a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében, ahol a könyv anyagát képező 2006-os vá­rosépítészeti kiállítás néhány pannóját is láthatta az érdek­lődő közönség. Sarudi Sebes­tyén József (fotók), József Álmos (épülettörténeti kísé­rőszöveg) és Balázs István (bevezető) közös alkotása a Székely Nemzeti Múzeum egyik legszebb kiadványa, ami Sepsiszentgyörgy rejtett értékeire hívja fel a figyel­met, megszeretteti a várost azokkal is, akik az utóbbi idők építészeti igénytelensé­gét látva elfordultak tőle.

Next