Háromszék, 2013. december (25. évfolyam, 7060-7083. szám)
2013-12-02 / 7060. szám
2013. december 2., hétfő Adventi gyertyák fénye Kézdivásárhelyen Szombat este több százan gyűltek össze Kézdivásárhelyen a Gábor Áron téren, az övágyúöntő hős szobra körül, ahová a nagyméretű adventi koszorút is elhelyezték. Az adventi gyertyagyújtást a városháza, akárcsak előző esztendőben, idén is a két magyar történelmi egyházközséggel közösen szervezte meg. A Cantus kamarakors fellépése után elsőként Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes szólt az egybegyűltekhez, és felkérte Bokor Tibor polgármestert, gyújtsa meg az adventi koszorú első gyertyáját, mondja el adventi gondolatait. Az első gyertya lángra lobbanásával egyszerre borult karácsonyi fénybe a város főtere. A főesperes mellett Dezső László Levente református gyakornok-lelkipásztor és Bartos Károly kézdisárfalvi római katolikus plébános mondott imát, idézte fel az adventi ünnepeket és az adventi koszorú üzenetét. A gyertyagyújtáson közreműködött a Manócska Napközi Otthon és a 3-as számú óvoda, a Petőfi Sándor-iskola, valamint a Nagy Mózes Elméleti Líceum. A Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének tagjai házi süteményekkel és forró teával kínálták a résztvevőket. (iocom) Bábos ünnepvárás is FEKETE RÉKA Az adventi várakozás kicsinek, nagynak tele van örömmel, meglepetéssel. Ki a csodát várja, ki maga nyugalmát reméli, annyi biztos, aki tegnap a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínházzal ülte az első vasárnapot, nem csalatkozott. Kapott bőven ünnepi hangulatból, csendes várakozásból, közösségben énekelhetett adventi dalt, láthatta-mondhatta a három-bölcsek történetét, és a kézműves-foglalkozások alatt, megformálhatta kedvenc Jézus-váró bölcsét, napkeleti királyát. A sepsiszentgyörgyi Caritas Segélyszervezettel közösen szervezett adventváró délután folytatódik, a negyedik vasárnapon az itt készült vöknek viszik el, mert úgy munkákat az egyedül élő tartják, a szeretet határtalan, időseknek, kórházban fék advent mindenkié. Kovásznán Vasárnap délután öt órakor gyújtották meg az első gyertyát a város adventi koszorúján. A köztéri koszorút a központban lévő Körösi Csoma Sándor-szobor előtt állították fel, elkészítését a hagyományhoz híven a Butyka Mária vezette Júlia virágüzlet vállalta fel. A gyertyagyújtáson sok helybeli vett részt, de a kovásznai szállodák vendégei közül is többen megjelentek. Az adventi gondolatokat Orbán Lajos, a Kovászna Vajnafalva Egyházközség lelkésze osztotta meg a jelenlévőkkel, a rendezvényen közreműködött a Gyerő Katalin vezette Hozsánna énekkar és a Magnificat gyerekkórus is. A gyertyagyújtás előtt a résztvevők betekinthettek a városi művelődési házban a Mikulás-vásárba. Aki nem készített saját kezűleg adventi koszorút, itt megvehette, a választék nemcsak gazdag, de igen szép is volt. Karácsonyi díszekben, ajándékokban, ruhákban, kézművestermékekben is lehetett válogatni a vásárban. A Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület által szervezet vásár szerdáig lesz nyitva, naponta 10-14 és 16-18 óra között. Kovászna adventi koszorúját a következő vasárnapokon ugyancsak öt órakor gyújtják meg, de változik majd a közreműködők sora. (bokor) r RÖVIDEN : Csángó nap Zabolán Furulyával, dobbal és dorombbal kísérve tanulhattak táncot és éneket a Zabolán szombaton tartott csángó nap résztvevői. A községi kultúrotthonban megrendezett eseményen leginkább fiatalok és gyerekek gyűltek össze, főleg olyanok, akik korábban már kapcsolatba kerültek a népzenével és néptánccal, így számukra nem volt nehéz a tanulás. Az oktatást csángóföldi hagyományőrzők - Legedi István és Katalin, valamint Benke Pavel és Paulina - vállalták magukra. A tánc és ének, a vigasság elengedhetetlen velejárója az evés és ivás is, így Benke Paulina hagyományos csángó étellel, a töltött káposztához hasonlítható geluskával kedveskedett a jelenlévőknek. A hangulatot emelte az ugyancsak csángóföldi vörös bor, a Sebeske. Az eseményt a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum és a Gyöngyharmat táncegyüttes szervezte, képviselők elmondták: azért tartják Zabolán a csángó napot, mert ezen a településen folyamatos az érdeklődés a csángóság hagyományai és kultúrája iránt. A rendezvény sikeres volt, a folytatásában is reménykednek, főleg, ha megkapják a szükséges támogatást is. (bokor) Kútba esett Kútba esett asszony életéért küzdöttek a hét végén a készenléti felügyelőség, illetve a mentőszolgálat munkatársai. A 112-es sürgősségi hívószámon pénteken este 19 órakor jelentették az esetet, ennek következtében a készenléti felügyelőség, a SMURD, illetve a megyei mentőszolgálat egy-egy csapata indult Nagyborosnyóra. Az 54 éves asszonyt öntudatlan állapotban emelték ki a kútból a szakemberek, majd fél órán át próbálták újraéleszteni - tájékoztatott tegnap Tolvaj Márius szóvivő, aki szerint kollégái próbálkozása azonban nem járt sikerrel. (dvk) KOZELET —waromszej Míves portékát a Mikulástól (folytatás az első oldalról) Különböző termésekből, dióból, csuhéból, fenyőtobozból készült karácsonyfadíszek mellett fából, papírból, filcből nyert darabokat egyaránt kínáltak, s nem hiányzott a horgolt és kötött ruhanemű, meleg kesztyű, sapka sem a kínálatból. Fából faragott, festett dísz- és használati tárgyak, gyöngyfríző ékszerei, színes, ünnepi üvegtárgyak, szőttesek és csontfaragó remekművei csábítottak vásárlásra, de házi készítésű kozmetikumokból, bio alapanyagok, fűszernövények felhasználásával kevert szappanokból, krémekből is választhattunk. S ha a bőség zavara gondolkodóba ejtette volna a Mikulást, a csizmába rejtett piros almával, mogyoróval bizonyára sokunk arcára sikerül majd mosolyt csalnia. Örülni tudni, avagy bevezetés a szépirodalomba Esterházy Péterrel ! MÓZES LÁSZLÓ Nekem másom sincs, csak nyelvem és humorom - mondta pénteken este Sepsiszentgyörgyön Esterházy Péter, aki írói pályájáról mesélt, illetve legújabb, Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényéből olvasott fel. A szerzőt Mészáros Sándor, a Kalligramm Kiadó főszerkesztője és Murányi Sándor Olivér író faggatta. Esterházy Péter számos rangos díjjal kitüntetett író legutóbb 2010 januárjában járt Sepsiszentgyörgyön, a Szó és szaxofon című műsort mutatta be Dés Lászlóval, ám akkor nem volt lehetőség beszélgetésre. A mostani közönségtalálkozó a Bod Péter Megyei Könyvtárban ezt a hiányérzetet szüntette meg. Esterházy részletesen és közvetlenül mesélt indulásáról, írói világáról. Piarista gimnáziumba járt, ott az volt az érzése, beavatási szertartáson vesz részt, élvezte a tudást, nagyon szeretett tanulni. Iskolája és családja miatt nem mehetett bölcsészkarra, tanári szakot sem választhatott, így matematikát végzett. Szép élmény volt látni az ész működését a matematika szakon, ugyanakkor szép volt „látni az én eszem korlátait”, soha nem érezte magát matematikusnak, mert a matematikát nem „alkotói módon” tudta. Már a piaristáknál olvasottnak, s noha kortárs irodalomban kevésbé jártasnak tartotta magát, tizenhét éves korától mégis azt érezte, hogy író, de azt nem gondolta, hogy „írnom is kellene, valami furcsa nyugodtság volt bennem”. Mindenből „unalmasan jó” tanuló volt, de nehezére esett valamit megfogalmaznia, noha beszélni jól tudott róla, ekkor szembesült a leírt és a kimondott szó közötti nagy különbséggel. Írásait Weöres Sándornak mutatta meg, ő úgy tudott kritizálni, hogy egy ideig azt hitte, dicséri, de barátságossága nagyon sokat számított. Pályája kezdetén írásait elküldte a szerkesztőknek, ám azok postafordultával visszavágták. Nem bajlódott ezzel, a kezdetektől fogva mindig munkájával, nem a megjelenésekkel törődött. Amikor megjelent a Termelési-regény, akkor erősnek érezte magát, és definiálva van, „éreztem, jöhetnek púpnak a hátamra”. Úgy véli, a diktatúra kárát „a meg nem születésben” (irodalmi vonatkozásban - szerk. megj.) is lehet mérni, mert ő maga is szembesült azzal , hogy egy fiatalembert nagyon könnyen meg lehet fojtani. 28 éves korától szabadfoglalkozású író, amikor a függetlenség mellett döntött, arra a lehetőségre is gondolt, sikeresen futballozó öccsétől kér majd kölcsön. Egyébként Esterházy Péter is „harmad-negyedosztályú” labdarúgó volt, szerinte a jó futballistánál az „agy és a test együtt van”, miként egy írónál „a szorgalom a tehetség része”. Idén megjelent, Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regénye egy tizenhetedik században játszódó történet, melyben Esterházy a 17. századot „mint dallamot” használja. Nem lett nagyon egyszerű történet, nem állítanám, hogy történelmi regény, nem példabeszéd - mondotta. Számára a 17. század fontos, „alapszázad”, mert ott kezdődik valamilyen hasadtság, ott lesznek labancok és kurucok, addig csak magyarok voltak - magyarázta. Murányi felvetésére, hogy a regényt rendkívüli esztétikai kifinomultság, kulinárisság jellemzi, Esterházy Péter megjegyezte, nem tagadná meg az irodalomtól az érzéki örömöt, azt szeretné, ha az olvasó jól érezné magát, de nem baj, ha kicsit elgondolkodik. Végül lábjegyzetekkel sűrűn ellátott (mert életünket is folyamatosan kommentáljuk, azaz lábjegyzeteljük) regényéből olvasott fel, a történet egyik visszatérő főnévi igeneve az „örülni”; hőse, Nyáry Pál meg is fogalmazza egyszer: örülni, ezt kellett volna megtanulnom...