Háromszék, 2013. december (25. évfolyam, 7060-7083. szám)

2013-12-02 / 7060. szám

­ 2013. december 2., hétfő Adventi gyertyák fénye Kézdivásárhelyen Szombat este több százan gyűltek össze Kézdivásárhelyen a Gábor Áron téren, az övágyúöntő hős szobra körül, ahová a nagyméretű adventi koszorút is elhelyezték. Az adventi gyertyagyújtást a városháza, akárcsak előző esztendőben, idén is a két magyar történelmi egyház­­községgel közösen szervezte meg. A Cantus kamarakors fellépése után első­ként Vargha Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes szólt az egybegyűl­tekhez, és felkérte Bokor Tibor polgár­­mestert, gyújtsa meg az adventi koszorú első gyertyáját, mondja el adventi gon­dolatait. Az első gyertya lángra lob­­banásával egyszerre borult karácsonyi fénybe a város főtere. A főesperes mel­lett Dezső László Levente református gyakornok-lelkipásztor és Bartos Károly kézdisárfalvi római katolikus plébános mondott imát, idézte fel az adventi ün­nepeket és az adventi koszorú üzenetét. A gyertyagyújtáson közreműködött a Manócska Napközi Otthon és a 3-as számú óvoda, a Petőfi Sándor-iskola, va­lamint a Nagy Mózes Elméleti Líceum. A Kézdivásárhelyi Nők Egyesületének tagjai házi süteményekkel és forró teával kínálták a résztvevőket. (ioc­om) Bábos ünnepvárás is FEKETE RÉKA Az adventi várakozás ki­csinek, nagynak tele van örömmel, meglepetéssel. Ki a csodát várja, ki maga nyugalmát reméli, annyi biz­tos, aki tegnap a sepsiszent­györgyi Cimborák Bábszín­házzal ülte az első vasár­napot, nem csalatkozott. Ka­pott bőven ünnepi hangulat­ból, csendes várakozásból, közösségben énekelhetett adventi dalt, láthatta-mond­­hatta a három-bölcsek törté­netét, és a kézműves-fog­lalkozások alatt, megfor­málhatta kedvenc Jézus-vá­ró bölcsét, napkeleti királyát. A sepsiszentgyörgyi Caritas Segélyszervezettel közösen szervezett adventváró délu­tán folytatódik, a negyedik vasárnapon az itt készült vöknek viszik el, mert úgy munkákat az egyedül élő tartják, a szeretet határtalan, időseknek, kórházban fék­ advent mindenkié. Kovásznán Vasárnap délután öt órakor gyúj­tották meg az első gyertyát a város adventi koszorúján. A köztéri koszo­rút a központban lévő Körösi Csom­a Sándor-szobor előtt állították fel, el­készítését a hagyományhoz híven a Butyka Mária vezette Júlia virágüzlet vállalta fel. A gyertyagyújtáson sok helybeli vett részt, de a kovásznai szállodák vendégei közül is többen megjelentek. Az adventi gondolatokat Orbán Lajos, a Ko­vászna Vaj­nafalva Egy­házközség lelkésze osztotta meg a je­lenlévőkkel, a rendezvényen közre­működött a Gyerő Katalin vezette Hozsánna énekkar és a Magnificat gyerekkórus is. A gyertyagyújtás előtt a résztvevők betekinthettek a városi művelődési házban a Mikulás-vásárba. Aki nem készített saját kezűleg adventi ko­szorút, itt megvehette, a választék nemcsak gazdag, de igen szép is volt. Karácsonyi díszekben, ajándékok­ban, ruhákban, kézművestermékek­ben is lehetett válogatni a vásárban. A Barabás Zsombor Háromszéki Népművészeti Egyesület által szer­vezet vásár szerdáig lesz nyitva, na­ponta 10-14 és 16-18 óra között. Kovászna adventi koszorúját a kö­vetkező vasárnapokon ugyancsak öt órakor gyújtják meg, de változik majd a közreműködők sora. (bokor) r RÖVIDEN : Csángó nap Zabolán Furulyával, dobbal és dorombbal kísérve tanulhattak táncot és éneket a Zabolán szombaton tartott csángó nap résztvevői. A községi kultúrotthonban megrendezett ese­ményen leginkább fiatalok és gyerekek gyűltek össze, főleg olyanok, akik korábban már kapcsolatba kerültek a népzenével és néptánccal, így számukra nem volt nehéz a tanulás. Az oktatást csángóföldi hagyományőrzők - Legedi István és Katalin, valamint Benke Pavel és Paulina - vál­lalták magukra. A tánc és ének, a vigasság elengedhetetlen velejárója az evés és ivás is, így Benke Paulina hagyomá­nyos csángó étellel, a töltött káposztához hasonlítható ge­­luskával kedveskedett a jelenlévőknek. A hangulatot emelte az ugyancsak csángóföldi vörös bor, a Sebeske. Az ese­ményt a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum és a Gyöngy­harmat táncegyüttes szervezte, képviselők elmondták: azért tartják Zabolán a csángó napot, mert ezen a településen folyamatos az érdeklődés a csángóság hagyományai és kultúrája iránt. A rendezvény sikeres volt, a folytatásában is reménykednek, főleg, ha megkapják a szükséges támoga­tást is. (bokor) Kútba esett Kútba esett asszony életéért küzdöttek a hét végén a készenléti felügyelőség, illetve a mentőszolgálat munka­társai. A 112-es sürgősségi hívószámon pénteken este 19 órakor jelentették az esetet, ennek következtében a készenléti felügyelőség, a SMURD, illetve a megyei mentőszolgálat egy-egy csapata indult Nagyborosnyóra. Az 54 éves asszonyt öntudatlan állapotban emelték ki a kútból a szakemberek, majd fél órán át próbálták újra­éleszteni - tájékoztatott tegnap Tolvaj Márius szóvivő, aki szerint kollégái próbálkozása azonban nem járt si­kerrel. (dvk) KOZELET —waromszej Míves portékát a Mikulástól (folytatás az első oldalról) Különböző termésekből, dióból, csuhéból, fenyőtobozból készült karácsonyfadíszek mellett fából, papírból, filcből nyert darabokat egyaránt kínáltak, s nem hiányzott a horgolt és kötött ruhanemű, meleg kesztyű, sapka sem a kínálatból. Fából faragott, festett dísz- és használati tárgyak, gyöngyfríző ékszerei, színes, ünnepi üvegtárgyak, szőttesek és csont­faragó remekművei csábítottak vásárlásra, de házi készítésű kozmetikumokból, bio alapanyagok, fűszernövények fel­­használásával kevert szappanokból, krémekből is választ­hattunk. S ha a bőség zavara gondolkodóba ejtette volna a Mikulást, a csizmába rejtett piros almával, mogyoróval bi­zonyára sokunk arcára sikerül majd mosolyt csalnia. Örülni tudni, avagy bevezetés a szépirodalomba Esterházy Péterrel ! MÓZES LÁSZLÓ Nekem másom sincs, csak nyelvem és humorom - mondta pénteken este Sepsiszentgyörgyön Esterházy Péter, aki írói pályájáról mesélt, illetve legújabb, Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regényéből olvasott fel. A szerzőt Mészáros Sándor, a Kalligramm Kiadó főszerkesztője és Murányi Sándor Olivér író faggatta. Esterházy Péter számos rangos díjjal kitüntetett író leg­utóbb 2010 januárjában járt Sepsiszentgyörgyön, a Szó és szaxofon című műsort mutatta be Dés Lászlóval, ám akkor nem volt lehetőség beszélgetésre. A mostani közönségta­lálkozó a Bod Péter Megyei Könyvtárban ezt a hiányérzetet szüntette meg. Esterházy részletesen és közvetlenül mesélt indulásáról, írói világáról. Piarista gimnáziumba járt, ott az volt az érzése, beavatási szertartáson vesz részt, élvezte a tudást, nagyon szeretett tanulni. Iskolája és családja miatt nem mehetett bölcsészkarra, tanári szakot sem választhatott, így matematikát végzett. Szép élmény volt látni az ész működését a matematika szakon, ugyanakkor szép volt „lát­ni az én eszem korlátait”, soha nem érezte magát matemati­kusnak, mert a matematikát nem „alkotói módon” tudta. Már a piaristáknál olvasottnak, s noha kortárs irodalom­ban kevésbé jártasnak tartotta magát, tizenhét éves korától mégis azt érezte, hogy író, de azt nem gondolta, hogy „írnom is kellene, valami furcsa nyugodtság volt bennem”. Mindenből „unalmasan jó” tanuló volt, de nehezére esett va­lamit megfogalmaznia, noha beszélni jól tudott róla, ekkor szembesült a leírt és a kimondott szó közötti nagy különbség­gel. Írásait Weöres Sándornak mutatta meg, ő úgy tudott kri­tizálni, hogy egy ideig azt hitte, dicséri, de barátságossága nagyon sokat számított. Pályája kezdetén írásait elküldte a szerkesztőknek, ám azok postafordultával visszavágták. Nem bajlódott ezzel, a kezdetektől fogva mindig munkájával, nem a megjelenésekkel törődött. Amikor megjelent a Termelési-regény, akkor erősnek érezte magát, és definiálva van, „éreztem, jöhetnek púpnak a hátamra”. Úgy véli, a dik­tatúra kárát „a meg nem születésben” (irodalmi vonatkozás­ban - szerk. megj.) is lehet mérni, mert ő maga is szembesült azzal , hogy egy fiatalembert nagyon könnyen meg lehet fojtani. 28 éves korától szabadfoglalkozású író, amikor a függetlenség mellett döntött, arra a lehetőségre is gondolt, sikeresen futballozó öccsétől kér majd kölcsön. Egyébként Esterházy Péter is „harmad-negyedosztályú” labdarúgó volt, szerinte a jó futballistánál az „agy és a test együtt van”, miként egy írónál „a szorgalom a tehetség része”. Idén megjelent, Egyszerű történet vessző száz oldal - a kardozós változat című regénye egy tizenhetedik század­ban játszódó történet, melyben Esterházy a 17. századot „mint dallamot” használja. Nem lett nagyon egyszerű tör­ténet, nem állítanám, hogy történelmi regény, nem példa­beszéd - mondotta. Számára a 17. század fontos, „alap­század”, mert ott kezdődik valamilyen hasadtság, ott lesznek labancok és kurucok, addig csak magyarok voltak - magyarázta. Murányi felvetésére, hogy a regényt rend­kívüli esztétikai kifinomultság, kulinárisság jellemzi, Esterházy Péter megjegyezte, nem tagadná meg az iro­dalomtól az érzéki örömöt, azt szeretné, ha az olvasó jól érezné magát, de nem baj, ha kicsit elgondolkodik. Végül lábjegyzetekkel sűrűn ellátott (mert életünket is folyamato­san kommentáljuk, azaz lábjegyzeteljük) regényéből olva­sott fel, a történet egyik visszatérő főnévi igeneve az „örül­ni”; hőse, Nyáry Pál meg is fogalmazza egyszer: örülni, ezt kellett volna megtanulnom...

Next