Háromszék, 2016. november (28. évfolyam, 7940-7964. szám)
2016-11-01 / 7940. szám
Háromszék 2016. NOVEMBER 1.,KEDD KÖZELET Legyetek erősek az Úrban ALBERT LEVENTE FELVÉTELE » SZEKERES ATTILA » A vártemplom alatt, a Kálvin-szobornál kezdődött a tegnapi rendezvény. Bucsi Zsolt vártemplomi református lelkész felkért: az ige erejével vonuljunk hidvégi gróf Mikó Imre szobrához. Pál apostolnak a rómabeliekhez írt leveléből idézett (8:1-17), majd az összegyűltek elénekelték a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű éneket. Az egyházi zászlók mögött, a lelkészeket követve mintegy kétszázötven ember fáklyákkal vonult a Mikó-szoborhoz. Ott Bancea Gábor Gyöngyvirág utcai lelkipásztor imájában hangoztatta: köszönjük a reformációt, dicsőséges hitünket, anyaszentegyházunkat, mely önnön vére tékozlásával táplálja gyermekeit azzal is, hogy a világosságnak hajlékait építette meg, ahol mindenki számára átadtad ismeretednek szent lángját. Közreműködött a Református Kollégium énekkara. A fáklyás menet innen a belvárosi református templomba vonult, mely előtt meleg teával, kaláccsal kínálták a hidegben érkezőket. A zsúfolásig telt istenházában Incze Zsolt szemerjai lelkipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye esperese áldást mondott a templomban végzett felújítási munkálatokért, majd a házigazda Pap Attila lelkész kezdte a liturgiát, ezt követően Zelenák József sepsiszentgyörgyi lelkipásztor, a Brassói Evangélikus Egyházmegye esperese hirdetett igét. Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írt leveléből vett alapigét (6:10-17) magyarázott. Legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében - üzeni Pál apostol. Az igehirdető kifejtette, Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Az életben mindenért meg kell fizetnünk, egyedül a kegyelem van ingyen, azt el kell fogadnunk. Isten igéje erőt ad, a megpróbáltatásban bátorít, ezáltal erősödünk lélekben. Folyamatos lelki megerősödésre van szükségünk - ez az igazi reformáció. Úrvacsorás ágendát mondott Tusa Róbert beosztott szemerjai református lelkész, majd városi és környékbeli lelkészek közreműködésével úrvacsorát osztottak. A reformáció ünnepe a belvárosi templomban zárult ■■■■■■■ jegyzet - ' " Világok találkozása ilyenkor, október végén a tél első fagyos lehelete perzseli meg a virágoskert fehér meg rozsdavörös krizantémjait, amelyeket az öröklét fényárban úszó kertjeibe szánt a velünk lassan múló emlékezet. A mindentudó asszonyok mentik persze a dércsípte, jó szagú virágokat kamrák és langymeleg pincék zugaiba, szárukat sós-cukros vízben áztatva, szirmaikat vízzel permetezve... Mert nagy ám a feladatuk: széppé tenni a múlandóságot, amellyel szemben hatástalan minden erő, kivéve az örökmécs lángját és a virágokat... Csonkig éghetnek a vaskos ünnepi gyertyák, amelyek közül a megszenteltek torokgyíkot űznek és más bajoktól védenek, ám, ha mindenszentek vagy halottak napján gyújtottuk meg őket, akkor ott pislognak örökre a keresztek tövében, rávilágítva egy-egy kedves arcra, amely már csak ilyenkor tekint ránk bepárásodó szemmel és legszebb álmainkban, ahol minden lehetséges, és nincsenek határok égi és földi birodalmak között. Járunk sírtól sírig együtt a mieinkkel vagy magányosan, már amilyen sorsot az élet ránk kirótt, ám körülöttünk így is, úgy is ott az emlékezők részvétteljes közössége, amely osztozik velünk fájdalmunkban. Egyazon ügyben lettünk valamennyien áldozatok, egyazon küzdelemnek vesztesei. Odahajolunk a keresztek fölé: múlandóságra ítélt halandók - életre született emberek. Benépesülnek a november eleji temetők, s bennük órákra jókká és együttérzőkké válnak a rosszak és a közömbösök is, hiszen a végső beteljesüléssel szembe nem fordulhatnak, és a halottaknak ártani nem lehet. Ott, az utolsó lépés előtti nyugodt eltévedésünkben talán az őszinte önvizsgálatra is sort kerítünk - kik és mik vagyunk valójában, mit tettünk meg azokért, akikhez tartozunk, és mertünk-e kiállni a védtelen magányosok mellett, amikor bántalmazták őket? Fenségesek a halottak napi temetők, bennük átváltozik az ember, s nem érez gyűlöletet, hanem csak végtelen nagy szeretetet. Teljes lényével az örökre eltávozottak felé fordul, s keresi alakjukat a ragyogó sírkertre boruló homályban. Bölcs tanítóink a keresztek lehetnek, gyertyafény fölé magasodva. Szótlanságuk értelme a szelíd intelem: életre született az ember, s nem arra, hogy megfeszítsék. Szülessenek bármilyen boldog földi birodalmak, kicsinyek vagy nagyságukban és pompájukban a mennyországgal vetekedők, utaink belőlük is a gyertyafényes temetőkbe vezetnek, ahol időleges és időtlen világok találkoznak össze. CSORDÁS MIHÁLY Kratochvil Károly-vándorkiállítás Kézdivásárhelyen Szatmárnémeti, Nagyvárad és Nagyszalonta után újabb erdélyi állomáshelyére érkezett a Doberdó hőse - Kratochvil Károly altábornagy, a sokoldalú hazafi című kiállítás. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, illetve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ezzel a vándorkiállítással tiszteleg Kratochvil Károly, a hetven éve elhunyt legendás altábornagy és az első világháborúban életüket vesztett magyar katonák emléke előtt. A tárlatot pénteken délután népes érdeklődő jelenlétében nyitották meg az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében, és november 18-ig látogatható. SOCHOM ISTVÁN » Simicskó István, Magyarország honvédelmi minisztere védnöksége alatt ez év június 3-án nyílt meg a Kratochvil-emlékév a budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Az emlékév időszerűségét erősíti, hogy 2016-ban a Doberdó-fennsíkon jelentős magyar részvétellel vívott emberfeletti küzdelem 100. évfordulójára is emlékezünk, amelyben Kratochvil Károlynak és a parancsnoksága alatt álló m. kir. 4. honvéd gyalogezrednek kiemelkedő szerep jutott. Házigazdaként Dimény Attila muzeológus köszöntötte a jelenlevőket, a jeles vendégeket, és elmondotta, hogy a kiállítás Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának köszönhetően került Kézdivásárhelyre, ő ajánlotta a szervezőknek a céhtörténeti múzeumot. Az intézmény vezetője arra is emlékeztetett, hogy az altárbornagy neve nem ismeretlen a kézdivásárhelyiek számára, hiszen 2009 decemberében az egykori hadapród iskola épülete előtt szobrot avattak tiszteletére. „Nem túlzok talán, ha azt mondom, hogy ezzel a kiállítással Kratochvil Károly, ha nagy késéssel ugyan, és sajnos, nem teszi valójában, de hazaérkezett. Hazaérkezett, hiszen innen nem messze, Brassóhoz kötötték gyermekkorának legszebb emlékei, és ide kötötte egy ideig katonai szolgálata, és azok a székelyek, akiknek oldalán az első világháború vérzáporos csatáit vívta. És végül, de nem utolsósorban ehhez a vidékhez kötötte a Székely Hadosztály és mindaz, amit ez a hadosztály képviselt” - mondotta többek között Gáli Hajnalka, Magyarország Csíkszeredai konzulja. Őt követően Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke méltatta Kratochvil Károly alakját, és elmondta róla, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia katonatisztje - tanár a pécsi hadapródiskolában és a Ludovika Akadémián - a Habsburgok magyarországi ágánál, József főherceg udvartartásának tagjaként József Ferenc és László főherceg nevelésének irányítója volt. 1914-ben, a mozgósításkor saját kérésére osztották be frontszolgálatra a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredhez, amelynek több mint három éven át volt parancsnoka. Személyes bátorságával a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjét is kiérdemelte. Ő szervezte meg és vezette a Székely Hadosztályt. A Horthy-kori Magyarország tábornokaként 1923-24 folyamán a m. kir. Hadtörténeti Múzeum igazgatója is volt. A megyei önkormányzat vezetője beszéde végén arra biztatott mindenkit, hogy őrizzék meg Kratochvil Károly emlékét, és az ő példás és fáradhatatlan bátorsága legyen mindannyiunk számára követendő példa. Závodi Szilvia, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet munkatársa a kiállítás anyagát ismertette, majd Kecse Gabriella, a nagyváradi Tanoda Egyesület vezetője arról szólt, hogy a tárlaton jelen lévő egyes tárgyak abból a mintegy nyolcszáz darabból álló első világháborús gyűjteményből valók, amelyeket a nagyváradi várban közszemlére állítottak. Az egyesület elnöke arra is emlékeztetett, hogy a hős katona az egykori harcok helyszínein utászaival emlékműként négy kőgúlát emeltetett az egykori csaták színterein az Isonzó mentén és a Doberdó-fennsíkon, hogy hírük, tetteik emléke fennmaradjon. Ennek egyik hiteles mása a vándorkiállításon is megtekinthető. Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese a Székely Hadosztály hősies helytállását méltatta, második Bem tábornoknak nevezve Kratochvilt, az embert, akit nem győztek le. A tárlatmegnyitón közreműködött a kézdivásárhelyi fúvószenekar kvartettje, akik első világháborús dalokat adtak elő. a hős katona az egykori harcok helyszínein utászaival emlékműként négy kőgúlát emeltetett az egykori csaták színterein A SZERZŐ FELVÉTELE