Háromszék, 2016. november (28. évfolyam, 7940-7964. szám)

2016-11-01 / 7940. szám

Háromszék 2016. NOVEMBER 1.,KEDD KÖZELET Legyetek erősek az Úrban ALBERT LEVENTE FELVÉTELE­­ » SZEKERES ATTILA » A vár­­templom alatt, a Kálvin-szobor­­nál kezdődött a tegnapi rendez­vény. Bucsi Zsolt vártemplomi református lelkész felkért: az ige erejével vonuljunk hidvégi gróf Mikó Imre szobrához. Pál apostolnak a rómabeliekhez írt leveléből idézett (8:1-17), majd az összegyűltek elénekelték a Tebenned bíztunk eleitől fog­va kezdetű éneket. Az egyházi zászlók mögött, a lelkészeket követve mintegy kétszázöt­ven ember fáklyákkal vonult a Mikó-szoborhoz. Ott Bancea Gábor Gyöngyvirág utcai lelki­­pásztor imájában hangoztatta: köszönjük a reformációt, di­csőséges hitünket, anyaszent­­egyházunkat, mely önnön vére tékozlásával táplálja gyerme­keit azzal is, hogy a világos­ságnak hajlékait építette meg, ahol mindenki számára átad­tad ismeretednek szent lángját. Közreműködött a Református Kollégium énekkara. A fáklyás menet innen a belvárosi refor­mátus templomba vonult, mely előtt meleg teával, kaláccsal kí­nálták a hidegben érkezőket. A zsúfolásig telt istenházá­ban Incze Zsolt szemerjai lel­kipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye esperese áldást mondott a templomban végzett felújítási munkálatokért, majd a házigazda Pap Attila lelkész kezdte a liturgiát, ezt követően Zelenák József sepsiszentgyör­gyi lelkipásztor, a Brassói Evan­gélikus Egyházmegye esperese hirdetett igét. Pál apostolnak az Efézusbeliekhez írt levelé­ből vett alapigét (6:10-17) ma­gyarázott. Legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas ere­jében - üzeni Pál apostol. Az igehirdető kifejtette, Isten a mi oltalmunk és erősségünk. Az életben mindenért meg kell fizetnünk, egyedül a ke­gyelem van ingyen, azt el kell fogadnunk. Isten igéje erőt ad, a megpróbáltatásban bátorít, ezáltal erősödünk lélekben. Folyamatos lelki megerősödés­re van szükségünk - ez az igazi reformáció. Úrvacsorás ágendát mondott Tusa Róbert beosztott szemerjai református lelkész, majd városi és környékbeli lelkészek közre­működésével úrvacsorát osz­tottak. A reformáció ünnepe a belvárosi templomban zárult ■■■■■■■ jegyzet - ' " Világok találkozása i­lyenkor, október végén a tél első fagyos lehelete perzseli meg a virágoskert fehér meg rozsdavörös krizantémjait, amelye­ket az öröklét fényárban úszó kertjeibe szánt a velünk lassan múló emlékezet. A mindentudó asszonyok mentik persze a dér­csípte, jó szagú virágokat kamrák és langymeleg pincék zugaiba, szárukat sós-cukros vízben áztatva, szirmaikat vízzel perme­tezve... Mert nagy ám a feladatuk: széppé tenni a múlandóságot, amellyel szemben hatástalan minden erő, kivéve az örökmécs lángját és a virágokat... Csonkig éghetnek a vaskos ünnepi gyertyák, amelyek közül a megszenteltek torokgyíkot űznek és más bajoktól védenek, ám, ha mindenszentek vagy halottak napján gyújtottuk meg őket, akkor ott pislognak örökre a keresztek tövében, rávilágítva egy-egy ked­ves arcra, amely már csak ilyenkor tekint ránk bepárásodó szem­mel és legszebb álmainkban, ahol minden lehetséges, és nincsenek határok égi és földi birodalmak között. Járunk sírtól sírig együtt a mieinkkel vagy magányosan, már amilyen sorsot az élet ránk kirótt, ám körülöttünk így is, úgy is ott az emlékezők részvétteljes közössége, amely osztozik velünk fájdalmunkban. Egyazon ügyben lettünk valamennyien áldoza­tok, egyazon küzdelemnek vesztesei. Odahajolunk a keresztek fölé: múlandóságra ítélt halandók - életre született emberek. Benépesülnek a november eleji temetők, s bennük órákra jókká és együttérzőkké válnak a rosszak és a közömbösök is, hiszen a végső beteljesüléssel szembe nem fordulhatnak, és a halottaknak ártani nem lehet. Ott, az utolsó lépés előtti nyugodt eltévedésünkben talán az őszinte önvizsgálatra is sort kerítünk - kik és mik vagyunk valójában, mit tettünk meg azokért, akikhez tartozunk, és mer­tünk-e kiállni a védtelen magányosok mellett, amikor bántal­mazták őket? Fenségesek a halottak napi temetők, bennük átváltozik az ember, s nem érez gyűlöletet, hanem csak végtelen nagy szere­­tetet. Teljes lényével az örökre eltávozottak felé fordul, s keresi alakjukat a ragyogó sírkertre boruló homályban. Bölcs tanítóink a keresztek lehetnek, gyertyafény fölé magasodva. Szótlanságuk értelme a szelíd intelem: életre született az ember, s nem arra, hogy megfeszítsék. Szülessenek bármilyen boldog földi birodalmak, kicsinyek vagy nagyságukban és pompájukban a mennyországgal veteke­­dők, utaink belőlük is a gyertyafényes temetőkbe vezetnek, ahol időleges és időtlen világok találkoznak össze. CSORDÁS MIHÁLY Kratochvil Károly-vándorkiállítás Kézdivásárhelyen Szatmárnémeti, Nagyvárad és Nagyszalonta után újabb erdélyi állomáshelyére érkezett a Doberdó hőse - Kratochvil Károly altábornagy, a sokoldalú hazafi című kiállítás. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, illetve a Nemzetstratégiai Kutatóintézet ezzel a vándorkiállítással tisz­teleg Kratochvil Károly, a hetven éve elhunyt legendás altábornagy és az első világháborúban életüket vesztett magyar katonák emléke előtt. A tárlatot pénteken délután népes érdeklődő jelenlétében nyitották meg az Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállítótermében, és november 18-ig látogatható. SOCHOM ISTVÁN » Simicskó István, Magyarország honvé­delmi minisztere védnöksége alatt ez év június 3-án nyílt meg a Kratochvil-emlékév a budapesti Hadtörténeti Múze­umban. Az emlékév időszerű­ségét erősíti, hogy 2016-ban a Doberdó-fennsíkon jelentős magyar részvétellel vívott em­berfeletti küzdelem 100. évfor­dulójára is emlékezünk, amely­ben Kratochvil Károlynak és a parancsnoksága alatt álló m. kir. 4. honvéd gyalogezrednek kiemelkedő szerep jutott. Házigazdaként Dimény At­tila muzeológus köszöntötte a jelenlevőket, a jeles vendé­geket, és elmondotta, hogy a kiállítás Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum igaz­gatójának köszönhetően került Kézdivásárhelyre, ő ajánlotta a szervezőknek a céhtörténeti múzeumot. Az intézmény veze­tője arra is emlékeztetett, hogy az altárbornagy neve nem is­meretlen a kézdivásárhelyiek számára, hiszen 2009 decem­berében az egykori hadapród iskola épülete előtt szobrot avattak tiszteletére. „Nem túl­zok talán, ha azt mondom, hogy ezzel a kiállítással Kratochvil Károly, ha nagy késéssel ugyan, és sajnos, nem teszi valójában, de hazaérkezett. Hazaérke­zett, hiszen innen nem messze, Brassóhoz kötötték gyermekko­rának legszebb emlékei, és ide kötötte egy ideig katonai szolgá­lata, és azok a székelyek, akik­nek oldalán az első világhábo­rú vérzáporos csatáit vívta. És végül, de nem utolsósorban eh­hez a vidékhez kötötte a Székely Hadosztály és mindaz, amit ez a hadosztály képviselt” - mon­dotta többek között Gáli Hajnal­ka, Magyarország Csíkszeredai konzulja. Őt követően Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke méltatta Kratochvil Ká­roly alakját, és elmondta róla, hogy az Osztrák-Magyar Mo­narchia katonatisztje - tanár a pécsi hadapródiskolában és a Ludovika Akadémián - a Habs­burgok magyarországi ágánál, József főherceg udvartartásá­nak tagjaként József Ferenc és László főherceg nevelésének irányítója volt. 1914-ben, a mozgósításkor saját kérésére osztották be frontszolgálatra a nagyváradi 4. honvéd gyalogez­redhez, amelynek több mint há­rom éven át volt parancsnoka. Személyes bátorságával a Mo­narchia legmagasabb katonai kitüntetését, a Mária Terézia Katonai Rend Lovagkeresztjét is kiérdemelte. Ő szervezte meg és vezette a Székely Hadosztályt. A Horthy-kori Magyarország tá­bornokaként 1923-24 folyamán a m. kir. Hadtörténeti Múzeum igazgatója is volt. A megyei ön­­kormányzat vezetője beszéde végén arra biztatott mindenkit, hogy őrizzék meg Kratochvil Károly emlékét, és az ő példás és fáradhatatlan bátorsága le­gyen mindannyiunk számára követendő példa. Závodi Szilvia, a Hadtörté­neti Múzeum és Intézet mun­katársa a kiállítás anyagát is­mertette, majd Kecse Gabriella, a nagyváradi Tanoda Egyesület vezetője arról szólt, hogy a tár­laton jelen lévő egyes tárgyak abból a mintegy nyolcszáz da­rabból álló első világháborús gyűjteményből valók, amelye­ket a nagyváradi várban köz­szemlére állítottak. Az egyesü­let elnöke arra is emlékeztetett, hogy a hős katona az egykori harcok helyszínein utászaival emlékműként négy kőgúlát emeltetett az egykori csaták színterein az Isonzó mentén és a Doberdó-fennsíkon, hogy hí­rük, tetteik emléke fennmarad­jon. Ennek egyik hiteles mása a vándorkiállításon is megtekint­hető. Fráter Olivér történész, a Nemzetstratégiai Kutatóinté­zet elnökhelyettese a Székely Hadosztály hősies helytállását méltatta, második Bem tábor­noknak nevezve Kratochvilt, az embert, akit nem győztek le. A tárlatmegnyitón közreműkö­dött a kézdivásárhelyi fúvósze­nekar kvartettje, akik első vi­lágháborús dalokat adtak elő. a hős katona az egykori harcok helyszíne­in utászaival emlékműként négy kőgúlát emeltetett az egykori csaták színterein A SZERZŐ FELVÉTELE

Next