Háromszék, 2017. június (29. évfolyam, 8112-8135. szám)

2017-06-03 / 8113. szám

A KDGT­ PÜNKESDET FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,20 LEI • ELŐFIZETŐKNEK: 99 BANI HÉTVÉGE llllllllllllllll II 42 5 1 6 51100001 811lllllllllll II Ilii II Ilin 00001 CSIKSOMLYOl BÚCSÚ Érkeznek a zarándokok A mai csíksomlyói búcsúba tar­tó Boldogasszony zarándokvo­nat utasai tegnap ellátogattak Gyimesbükkre, a történelmi Magyarország ezeréves határá­ra, és a kontumáci kápolnánál szentmisén vettek részt (fotó). A Csíksomlyó Expressz és a Szé­kely Gyors tegnap kora reggel in­dult Budapestről. Utasai ma részt vesznek a búcsún, holnap elláto­gatnak Gyimesbükkre, majd Ma­­défalván megemlékeznek a tri­anoni békeszerződésről annak aláírási évfordulóján. (szt FOTÓ: BALOGH ZOLTÁN Csernátonban járt Károly herceg JOCHOM ISTVÁN , Károly her­ceg és kísérete csütörtökön 14 órakor érkezett a múzeum­hoz, ahol a gyűjteményeket Haszmann Pál és D. Haszmann Orsolya ismertette, az alap­kiállításnak otthont adó Do­mokos Gyula-kúriánál pedig a tulajdonos Domokos testvé­rek, Csaba és Zsolt fogadta és köszöntötte a brit trónörököst. A vendéglátók ropogós cserná­toni kürtőskaláccsal kínálták meg a herceget. »­2 FOTÓ: HASZMANN PALMUZEUM Június 1-jén nem mindennapi vendég látogatta meg az alsócser­­nátoni Haszmann Pál Múzeumot. Miután Károly herceg, a brit korona várományosa hétfőn Kolozsváron átvette a Babeş-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori oklevelét, zalánpataki birtokára látogatott. Grófhálnoky Tibor úgy döntött, hogy megmutatja tá­voli rokonának, a walesi hercegnek a páratlan értékű csernátoni mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, illetve a skanzent. jMi ' * II' Károly herceg és kísérete a múzeumkertben A magyarság a keresztény Európa védelmezője Szent László az, akiben a keresztény szentség és a nemzeti szellem egységre jutott, a magyarság pedig ma is a keresztény Európa védelmezője - hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszter­elnök-helyettes, a Szent László-év fővédnöke, aki egyházi méltóságokkal, valamint Hargita megye és Csíkszereda önkormányzati vezetőivel közösen nyitotta meg a Millenniumi templomtéren elhelyezett, Szent László király a hit bajnoka, a haza hőse című kültéri kiállítást.1­4 A Párizs környéki békeszerződések Trianon. Egy szó, amelyben szinte benne foglaltatik az egész XX. századi magyar történelem, pontosabban annak az 1920. június 4-ét követő, napjainkig terjedő időszaka. A központi hatalmak I. világháborús vereségét követően a győztesek, az antanthatalmak felülírták korábban hangoztatott, de 1918- ra már „teljesen elfeledett” békeelveiket. Igazi győztesként viselkedtek. A vae victis ókori elvét tartották követendőnek. Nem figyeltek sem a korábbi ígéreteikre, sem a legyőzöttek helyzetére. Új világot alakítottak ki a Párizs környéki békeszer­ződésekkel - amelyek sokkal inkább a győztesek által megfo­galmazott diktátumok voltak, mint a vesztesek szempontjait is figyelembe vevő szerződések. (Szakály Sándor írása a 10. oldalon) máról holnapra Marosvásárhelyi felebarátainkért­ ­közben a világ magyarsága Csík­­somlyóra, a zarándoklat méltóságára , figyel, érdemes újra Marosvásárhelyre pillantani. Mert ami az egykori székely főváros­ban történik, több, mint ünneprontás. Mert a marosvásárhelyi római katolikus iskola ellehe­­tetlenítési, felszámolási kísérlete, illetve a ma­gyar és kétnyelvű utcanévtáblák ellen indított újabb hadjárat nem csupán annyit tart, mint egy pünkösdi királyság, hanem az egy módszeres, jól kigondolt, következetesen végrehajtott nem­zetiségi megalázás. Hiszen Marosvásárhelyen nem csupán az ott élőket, hanem az egész erdé­lyi magyarságot folyamatosan megalázzák az évszázados asszimilációs törekvések jegyében. És mindez precedensértékű, mert ma hadjá­ratot indítanak egy felekezeti iskola ellen Maros­­vásárhelyen, holnap pedig ugyanezt teszik más­hol, egy másik történelmi egyházzal, egy másik kisebbségi intézménnyel. Most persze látszólag minden érintett rendezni kívánja a Római Katoli­kus Teológiai Líceum mesterségesen és jól irányzot­­tan összekuszált ügyét, még a Szentszék romániai apostoli nunciusa is bekapcsolódott a tárgyalások­ba - eredménytelenül -, még a felek közötti párbe­szédkészség is erősödik, ám ennek ellenére mégsem körvonalazódik az az egyértelmű és tiszta akarat, amely lezárni kívánná ezt a méltánytalan helyzetet. S mintha ez az iskolaügy nem lenne elég, a maros­vásárhelyi polgármesteri hivatalnak nem akadt fontosabb dolga, hirtelen elkezdte leszereltetni a magyar, illetve kétnyelvű utcanévtáblákat. Állítólag a prefektúra utasítására, de ennél fontosabb az üzenet a vásárhelyi magyarságnak: csupán meg­tűrt polgárai Bernády György városának. Most már nem is csak az a kérdés, min mú­lott, hogy a tavalyi önkormányzati választások során újra nem sikerült magyar polgármestert választani. Ennél mélyebbre kell ásni, s meg kelle­ne tárgyilagosan vizsgálni, bő negyedszázaddal a rendszerváltás után miként juthatott ide Ma­rosvásárhely. S ha maguk a vásárhelyiek úgy ér­zik, elfogadhatatlan, ami a városukban történik, önhibájukon kívül rossz a közérzetük, és többet érdemelnének, nem tévednek. Magukra marad­tak, cserbenhagyták őket. És ha eddig a politiku­sok nem tudták vagy nem akarták életben tartani az egykori magyar várost, ma legalább azoknak az elkötelezett civil szervezeteknek kellene erő­teljesen szurkolni, mi több, segítséget nyújtani, amelyeknek polgárai még hisznek abban, hogy Marosvásárhely nem veszett el végérvényesen. És ha már pünkösd és zarándoklat, ez a jó al­kalom arra, hogy százak, ezrek, netán tízezrek bár gondolatban bátorítsák bajban lévő maros­vásárhelyi felebarátaikat, mindazokat, akik az ottani katolikus iskoláért, a város magyarsá­gáért próbálnak cselekedni. Mi több, szükséges lenne a templomokban, illetve Csíksomlyón meg­fogalmazható, határozott tiltakozás is, hiszen a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye nem csupán a város gondja, hanem az egyház és a nemzet ügye is. MÓZES LÁSZLÓ

Next