Háromszék, 2017. június (29. évfolyam, 8112-8135. szám)
2017-06-03 / 8113. szám
A KDGT PÜNKESDET FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,20 LEI • ELŐFIZETŐKNEK: 99 BANI HÉTVÉGE llllllllllllllll II 42 5 1 6 51100001 811lllllllllll II Ilii II Ilin 00001 CSIKSOMLYOl BÚCSÚ Érkeznek a zarándokok A mai csíksomlyói búcsúba tartó Boldogasszony zarándokvonat utasai tegnap ellátogattak Gyimesbükkre, a történelmi Magyarország ezeréves határára, és a kontumáci kápolnánál szentmisén vettek részt (fotó). A Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors tegnap kora reggel indult Budapestről. Utasai ma részt vesznek a búcsún, holnap ellátogatnak Gyimesbükkre, majd Madéfalván megemlékeznek a trianoni békeszerződésről annak aláírási évfordulóján. (szt FOTÓ: BALOGH ZOLTÁN Csernátonban járt Károly herceg JOCHOM ISTVÁN , Károly herceg és kísérete csütörtökön 14 órakor érkezett a múzeumhoz, ahol a gyűjteményeket Haszmann Pál és D. Haszmann Orsolya ismertette, az alapkiállításnak otthont adó Domokos Gyula-kúriánál pedig a tulajdonos Domokos testvérek, Csaba és Zsolt fogadta és köszöntötte a brit trónörököst. A vendéglátók ropogós csernátoni kürtőskaláccsal kínálták meg a herceget. »2 FOTÓ: HASZMANN PALMUZEUM Június 1-jén nem mindennapi vendég látogatta meg az alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumot. Miután Károly herceg, a brit korona várományosa hétfőn Kolozsváron átvette a Babeş-Bolyai Tudományegyetem díszdoktori oklevelét, zalánpataki birtokára látogatott. Grófhálnoky Tibor úgy döntött, hogy megmutatja távoli rokonának, a walesi hercegnek a páratlan értékű csernátoni mezőgazdasági szerszám- és gépgyűjteményt, illetve a skanzent. jMi ' * II' Károly herceg és kísérete a múzeumkertben A magyarság a keresztény Európa védelmezője Szent László az, akiben a keresztény szentség és a nemzeti szellem egységre jutott, a magyarság pedig ma is a keresztény Európa védelmezője - hangsúlyozta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Szent László-év fővédnöke, aki egyházi méltóságokkal, valamint Hargita megye és Csíkszereda önkormányzati vezetőivel közösen nyitotta meg a Millenniumi templomtéren elhelyezett, Szent László király a hit bajnoka, a haza hőse című kültéri kiállítást.14 A Párizs környéki békeszerződések Trianon. Egy szó, amelyben szinte benne foglaltatik az egész XX. századi magyar történelem, pontosabban annak az 1920. június 4-ét követő, napjainkig terjedő időszaka. A központi hatalmak I. világháborús vereségét követően a győztesek, az antanthatalmak felülírták korábban hangoztatott, de 1918- ra már „teljesen elfeledett” békeelveiket. Igazi győztesként viselkedtek. A vae victis ókori elvét tartották követendőnek. Nem figyeltek sem a korábbi ígéreteikre, sem a legyőzöttek helyzetére. Új világot alakítottak ki a Párizs környéki békeszerződésekkel - amelyek sokkal inkább a győztesek által megfogalmazott diktátumok voltak, mint a vesztesek szempontjait is figyelembe vevő szerződések. (Szakály Sándor írása a 10. oldalon) máról holnapra Marosvásárhelyi felebarátainkért közben a világ magyarsága Csíksomlyóra, a zarándoklat méltóságára , figyel, érdemes újra Marosvásárhelyre pillantani. Mert ami az egykori székely fővárosban történik, több, mint ünneprontás. Mert a marosvásárhelyi római katolikus iskola ellehetetlenítési, felszámolási kísérlete, illetve a magyar és kétnyelvű utcanévtáblák ellen indított újabb hadjárat nem csupán annyit tart, mint egy pünkösdi királyság, hanem az egy módszeres, jól kigondolt, következetesen végrehajtott nemzetiségi megalázás. Hiszen Marosvásárhelyen nem csupán az ott élőket, hanem az egész erdélyi magyarságot folyamatosan megalázzák az évszázados asszimilációs törekvések jegyében. És mindez precedensértékű, mert ma hadjáratot indítanak egy felekezeti iskola ellen Marosvásárhelyen, holnap pedig ugyanezt teszik máshol, egy másik történelmi egyházzal, egy másik kisebbségi intézménnyel. Most persze látszólag minden érintett rendezni kívánja a Római Katolikus Teológiai Líceum mesterségesen és jól irányzottan összekuszált ügyét, még a Szentszék romániai apostoli nunciusa is bekapcsolódott a tárgyalásokba - eredménytelenül -, még a felek közötti párbeszédkészség is erősödik, ám ennek ellenére mégsem körvonalazódik az az egyértelmű és tiszta akarat, amely lezárni kívánná ezt a méltánytalan helyzetet. S mintha ez az iskolaügy nem lenne elég, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak nem akadt fontosabb dolga, hirtelen elkezdte leszereltetni a magyar, illetve kétnyelvű utcanévtáblákat. Állítólag a prefektúra utasítására, de ennél fontosabb az üzenet a vásárhelyi magyarságnak: csupán megtűrt polgárai Bernády György városának. Most már nem is csak az a kérdés, min múlott, hogy a tavalyi önkormányzati választások során újra nem sikerült magyar polgármestert választani. Ennél mélyebbre kell ásni, s meg kellene tárgyilagosan vizsgálni, bő negyedszázaddal a rendszerváltás után miként juthatott ide Marosvásárhely. S ha maguk a vásárhelyiek úgy érzik, elfogadhatatlan, ami a városukban történik, önhibájukon kívül rossz a közérzetük, és többet érdemelnének, nem tévednek. Magukra maradtak, cserbenhagyták őket. És ha eddig a politikusok nem tudták vagy nem akarták életben tartani az egykori magyar várost, ma legalább azoknak az elkötelezett civil szervezeteknek kellene erőteljesen szurkolni, mi több, segítséget nyújtani, amelyeknek polgárai még hisznek abban, hogy Marosvásárhely nem veszett el végérvényesen. És ha már pünkösd és zarándoklat, ez a jó alkalom arra, hogy százak, ezrek, netán tízezrek bár gondolatban bátorítsák bajban lévő marosvásárhelyi felebarátaikat, mindazokat, akik az ottani katolikus iskoláért, a város magyarságáért próbálnak cselekedni. Mi több, szükséges lenne a templomokban, illetve Csíksomlyón megfogalmazható, határozott tiltakozás is, hiszen a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye nem csupán a város gondja, hanem az egyház és a nemzet ügye is. MÓZES LÁSZLÓ