Háromszék, 2017. október (29. évfolyam, 8214-8239. szám)

2017-10-02 / 8214. szám

­ A mese földjén Kisbaconban HECSER LÁSZLÓ » A hagyo­mányhoz híven a Mars-lak udvarán Szabó Réka, Elek apa dédunokája köszöntötte Meseország elkötelezett hí­veit, a gyermekeket. Felele­venítette a nagy mesemondó életpályájának néhány meg­határozó fejezetét, kiemelte hazaszeretetét - akkor tért haza, amikor más elmenni készült -, és követendő pél­dának mondta erkölcsi tar­tását, mely szerint mindig a gyengék, védtelenek pártján kell állni, mert az erősek ol­dalán harcolni nem jelenthet virtust. Benedek Márta, a Bodvai Egyesület vezetője üdvözölte a gyermekeket, s arra kérte őket, higgyenek a mesék igaz­ságában, és cimborálására, mókázásra bátorított. »­ A SZERZŐ FELVÉTELE A 158 esztendeje született Benedek Eleket és vele együtt a népmesét ünnepelték szombaton Kis­baconban. A háromszáznál is több, Erdővidék minden sarkából érkezett gyermek élményként élte meg az együtt töltött órákat, lelkesen vettek részt a szervezést felvállaló Bodvai Egyesület által előkészített „megmérettetésekben”. Sikerre ítélt kürtőskalács-fesztivál Az égiek is szerethetik a kürtőskalácsot, de legalábbis pártolják eme hungarikum -s általa Székelyföld- népszerűsítését: gyönyörű őszi időben zajlott a hétvégén tartott Kürtőskalács - édes ízek fesztiválja, rengeteg embert, szentgyörgyit és sok vendéget is vonzva a főtérre. Az első ízben megszervezett fesztiválon a kürtőskalácsok meg­mérettetésére is sor került - a szakmai zsűri döntése alapján pedig az derült ki, Sepsiszentgyörgy, bár magára vállalta a kürtőskalács fővárosa címet, mégsem Háromszék az igazi hazája a botratekercs­­nek: az év székelyföldi kürtőskalácsa címet egy Csíkszeredái, az ezüstérmet pedig egy csekefalvi cég nyerte el. Kárpótolta azonban a fesztiválszervező házigazdákat a borvizes palacsintasütő, no meg a kreatív kürtőskalácssütő verseny eredménye.»­2 ALBERT LEVENTE FELVÉTELE 2017. OKTÓBER 2. • HÉTFŐ- XXIX. ÉVFOLYAM • 8214. SZÁM arom­sze www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA: 1,30 LEI • ELŐFIZETŐKNEK: 99 BANK e­gyre kevésbé világos, mely valóságsíkon ténferegnek Románia vezetői, az viszont egy­értelmű, hogy annak semmi köze a lakosság szürke hétköznapjaihoz. A hatalmi ágak képviselő­inek gondjait elnézve - igazságügyi reform feletti torzsalkodás, engedjük vagy sem a minisztereket kivizsgálni, távozzon a főügyész vagy maradjon, a magyarok várjanak az anyanyelvhasználati igénye­ikkel, helyette ünnepeljenek csak tisztességesen a centenárium évében, és folytathatnánk-a napnál is világosabb, párhuzamos életről beszélünk. Minde­közben a szinte határtalan fejlődéssel kecsegtető, gazdasági csodának kikiáltott szociálliberális lufi kipukkadt. Tegnaptól nem titok, ismét mélyebbre kell a zsebbe nyúlnunk, gáz, villany és üzemanyag egyaránt drágul, és ennek okán szinte minden. A termeléshez ugyanis fűtés és áram is kell, az árut pedig el kell juttatni, tehát a drágább gáz, elektro­mos energia és a benzin vagy gázolaj árát ki kell hozni valahonnan. De többet fizetünk az esetleges bankhitelek után is, hiszen a bankközi kamatláb is megugrott, a kormány pedig minden alkalmat meg­ragad, hogy újabb és újabb módon pénzt kaparjon ki valahonnan, tovább nyomorítva a magánszférát. Érdemes odafigyelni, hogy mindebből mit érzékelnek a vezetők. A kétlépcsős üzemanyagár­emelésnél kezdődött a viccbe illő megnyilvánulások sora. Călin Popescu Tariceanu szenátusi elnök már a szeptember 15-i drágításnál kijelentette: nem hiszi, hogy számottevő változás lesz az árak terén majd erre most ráerősített: nem vett észre semmit. Tom­a Petcu energiaügyi miniszter még ennél is „ügyesebb”: nincs jogosítványa, nem vezet, nem ismeri az árakat, az elektromosenergia- és a gáz­áremelés terén pedig egyszerűen nincs véleménye. Nem marad el ugyanakkor a porhintés sem: meg­szólalt a mindenhez is értő pártelnök, Liviu Drag­­nea. Szerinte nincs az rendben, hogy az energetikai szabályozó hatóság csak úgy, egy tollvonással minden évben elrendeli az újabb áremelést. Nosza, gyorsan kivizsgálóbizottság kell, amely ellenőrzi a hatóság tevékenységét. Kár, hogy a nehéz szavak mögött ismét igen kevés a tartalom. Politikusaink ugyancsak fura megnyilvánulá­sainak sora persze ennél hosszabb, s csak talál­gathatjuk, milyen rossz vagy legalábbis ebben az országban alkalmazhatatlan döntésre készülnének még, hisz nem fogynak ki az optimista nyilatkoza­tokból, minden rendben lesz, nem elviselhetetlen, csak kisebb teher, amit nyakunkba varrnak. Emel­lett ott van még a mindenekfeletti érv: az unióban így is nálunk a legalacsonyabb ez az adó, illeték, díj vagy más hozzájárulás. Az már mellékes, hogy a bérekre, nyugdíjakra ugyanez igaz. Hatalmas­ságaink ellenzővel járnak, amely eltakarja előlük a szomorú valóságot, hogy bizony nem kicsi, még csak nem is közepes a teher, amelyet az egyszerű állampolgárok hordoznak. De természetesen ez a nagyoknak nem fáj. NAGY D. ISTVÁN ■■ máról holnapra . Mert nekik nem fáj REFORMÁCIÓ 500 Orbán Viktor: A jövőt magyar nyelven írják A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán ünnepelték az erdélyi protestáns egyházak a reformáció vívmányait. A reformáció 500. évfordulójára szervezett jubileumi év legna­gyobb erdélyi rendezvényén Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mondott. Ünnepi beszédében Kató Béla püspök kijelentette: az erdélyi magyarok lojális állampolgá­rai akarnak lenni annak az országnak, amelyben élnek, de protestáns hitük miatt sem fo­gadhatják el másodrangúságu­­kat. Elmondta: az ünnepségen részt vevő Orbán Viktor mi­niszterelnök gyakran megkér­di tőle: megéri-e ma Erdélyben magyarnak lenni? „Hogyan le­hetne erre igennel válaszolni, ha az egyházi tulajdonban levő iskolaépületek omladoznak, dohosak és gyengén felszerel­tek? Hogyan lehetne igennel válaszolni, ha apáink öröksé­gét elveszik, és börtönbe is zár­nak, ha merjük azt visszaköve­telni?” - fogalmazott a püspök. „Nem csodálkozhatunk, ha ilyen körülmények között itt hagynak gyermekeink” - tette hozzá. Felidézte: a Szász Domo­kos püspök által Kolozsvárra költöztetett teológia Erdély leg­­ellenállóbb, legimmunisabb intézménye, hiszen túlélt há­rom impériumváltást, egye­düli protestáns tanintézetként megmenekült az államosítás­tól, a kedvező széljárásban pedig úgy gyarapodott, hogy a nehéz időkre is maradtak erő­tartalékai. „Immunitását az alapító éleslátása, tanárainak felkészültsége, hite és hűsége, de legfőképpen Isten védő kar­ja biztosította. Ma ezért adunk hálát” - fogalmazott a püspök, aki az intézmény udvarán le­leplezte Szász Domokos püspök mellszobrát, Gergely Zoltán szobrászművész alkotását. Bogárdi-Szabó István, a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke fel­idézte: Szász Domokos testvére, Szász Károly budapesti püspök Kecskemétről költöztette Buda­pestre a lelkészképzést. Megje­gyezte: az erdélyi püspök és a pesti püspök meg tudta osztani tapasztalatait. „Könnyű volt nekik, hiszen testvérek voltak” - idézte az egykori megjegy­zést. „Ma is könnyű, ha testvé­rek vagyunk” - tette hozzá. »­4

Next