Háromszék, 2018. október (30. évfolyam, 8512-8537. szám)
2018-10-01 / 8512. szám
KÖZÉLET 2018. OKTÓBER 1., HÉTFŐ @ Háromszék _3 » DEMETER VIRÁG KATALIN » A rendezvény sikerét jelzi, hogy a barátságtalan, borús idő ellenére szombat délelőtt már nagyon sok család látogatott ki a főtéri foglalkozásokra. A szalmabálák idén sem úszták meg a kicsik ostromát, a legtöbben itt hemperegtek, ugráltak és játszottak önfeledten, de a közeli sátraknál sem unatkoztak a különféle kézműves-tevékenységek házigazdái, érdeklődőből nem volt hiány sehol. A mézlovagrend térfelén sokan betértek egy kis mézkóstolóra, miközben a gyermekek Demeter Évával és az Ispiláng Egyesület asztalainál szorgoskodtak. Sokan a garasgyűjtés kedvéért kapcsolódtak be egy-egy tevékenységbe, babzsákot varrtak, kötelet fontak, másokat az egyszerű, mégis ötletes játékok vonzották. Ilyenekben bővelkedett a sepsiszentgyörgyi Caritas udvara, ahol garasokra váltható gombokkal díjazták a puliszkalisztes ecsetrajzokat és a mesélést, a régi kofferekben megelevenedő számtalan ügyességi játékok nyerteseit, a sütögetésre, liszttel való foglalkozásra csábító sarokban szorgoskodó fiúkat, lányokat. A vásári boltban képeslapra, mézre, könyvekre, pólókra váltották az agyagkorongokat, de egy ötperces taxizás is kifizethető volt egy garasért cserébe, s nem is akármilyen járműben utazhattak a jelentkezők: egy jól karbantartott, párnával bélelt, sárga talicskában. Maga a vásár is legalább olyan színes és gazdag volt, mint a gyerektér, hiszen a hagyományos mézes pogácsa, a korábbi fesztiválon díjazott kürtőskalács és lángos mellett zöldséget, hagymakoszorút és hatalmas szemű paszulyt, friss hurkát, kolbászt és sonkát, sajtokat, lekvárokat és szörpöket, teákat, gyümölcs- és zöldséglevet egyaránt kínáltak. Kézművesek portékái közt lányoknak való pörgős szoknyát, legénykéknek zsinórozott mellényt, puha textil- és nemezeti játékokat is láttunk, de sokféle használati tárgy, népies ruházat, szőttesek, varrottasok, kötött-horgolt portékák, bőrművesek, vesszőfonók és fafaragók, fazekasok termékei sorakoztak a korzón. Könyvekből is gazdag volt a felhozatal, akárcsak a vásári csárdában, ahol az évszakhoz illően egyebek mellett töltött káposztát, szilvás gombócot, túrós puliszkát, sülteket, forralt bort egyaránt kínáltak a látogatóknak. Zala megye ízeit az anyaországi térség képviselői hozták el a népszerű őszi vásárba, a standjuknál érdeklődő szentgyörgyieket kézműveslekvárokkal, fügeborral, friss gyümölcs- és zöldséglevekkel, pogácsával, tökmagolajos, kolbászos kaláccsal vendégelték meg. A közelükben felállított vásári színpadon pedig egész nap szólt a muzsika, különböző néptáncegyüttesek mellett Benkő Éva és a Félkér biztatta, hívogatta táncba a gyermekeket, felnőtteket, s vendége volt a rendezvénynek a déli szláv népek és a Balkán zenei hagyományait újjáélesztő Babra zenekar is. FOTÓ: NAGY D. ISTVÁN Gyermekeink szívében tovább él t » HECSER LÁSZLÓ » A Mars-lak udvarán szombaton a gyerekekhez előbb Szabó Réka szólt, és vázolta a nagy mesemondó életét, írói pályáját, a közéletben vállalt szerepét, majd emberi nagyságát emelte ki: amikor mások elmenekültek, ő küldetéstudatból hazatért, hogy a gyerekek nevelése által szülőföldjét szolgálhassa. Elek apó dédunokája úgy vélte, a népmese napját megteremtők nagyon helyesen jártak el, amikor a kisbaconi mesemondó születésnapját választották az ünneplésre: jelentős munkássága mellett emberségével és becsületességével is példát mutat az új nemzedékek számára. A Mari-lakba nem fért be egyszerre a gyerekhad, ezért csoportokba szervezetten tekintették meg azokat a szobákat, ahol Elek apó dolgozott és azokat a személyes tárgyakat, amiket használt - ott hallhattak történeteket lapszerkesztésről, barátairól, boldog házasságáról, családi életéről, utolsó napjáról és temetéséről is. Amíg egy csoport bent volt, a várakozók ehettek Elek apó almájából, az udvaron pedig Meseország lakóival találkozhattak. Kővárat ostromolhatott, sárkányerőt szerezhetett, megküzdhetett a boszorkánnyal, megmondhatta a tétovázó királylánynak, milyen ruhát öltsön magára és milyen ékszerekkel díszítse magát, vagy éppen a csigaudvarban életbölcsességet szerezhetett, aki vállalta a kihívásokat. Az emlékháztól példás rendben vonultak a gyerekek a falun és a Temető utcán át Benedek Elek és neje, a férje nélkül élni nem tudó, ezért utána haló Fischer Mária sírjáig, ahol virággal borították be nyughelyüket. A kultúrotthon kertjében szendvicset majszolgatva és forró teát szürcsölgetve vendégséget ült az ünneplő sereg, majd a nagy és befogadó termében a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyerekszínház művészei, Halmágyi Éva és Bonczidai Dezső Piroska és farkas című klasszikus mesét fabulákkal megspékelten, számtalan humoros pillanattal megtűzdelve adták elő a gyerekek nagy örömére. JÓTÉKONYSÁGI MOTOROZÁS Mindenkinek legyen esélye A SZERZŐ FELVÉTELE az örömre FEKETE RÉKA • Mintegy huszonöt motorkerékpár durrogott tegnap reggel a sepsiszentgyörgyi Írisz Ház udvarán, a motorosok készen voltak, hogy egy-egy fogyatékkal élő fiatalt emeljenek a nyeregbe, és induljanak a megszokott úton Erősdre, ahol a Ráduly-Baka Zsuzsanna■ lelkésznő vezette László Ferenc Egyesület negyedszer fogadta a Legszebb nap elnevezésű rendezvény résztvevőit. Márk János lapunknak azt mondta, igyekszik minden jótékonysági programban részt venni, és bízik abban, amíg egészséges és motorozik, addig ezekből a tevékenységekből nem marad ki. Ha lelkesíti a fogyatékkal élőket az, amit ők tesznek, a következő évben is vállalkozik, hogy motoroztassa őket - mondotta. Szántó Zoltán, a rendezvény egyik állandó résztvevője, támogatója elmondta, ez a nap kettős öröm, mert adnak is, kapnak is, látják, mit jelent a fogyatékkal élők számára a velük való törődés. Ezt mi is láttuk, amikor a motorosok felöltöztették az Írisz Ház fiataljait, kesztyűket, kabátokat hoztak a számukra, a kötelező sisakot is feladták nekik, és elmondták, biztonságban érezhetik magukat, mert ők vigyáznak rájuk. Nyuguly Sándor úgy fogalmazott, ez egy különös világ, ahol mindenki vigyáz mindenkire, szabad döntésükből vannak együtt, de aki idetartozik, az tudja, mi a kötelessége. A huszonöt motoros az Írisz Ház udvaráról indulva Sepsiszentgyörgy főterének megkerülésével hagyta el a várost, Erősdön a helyi református gyülekezet fogadta őket. Az akadálymentes istentiszteleten Makkai Péter árkosi református lelkipásztor, az Írisz Ház vezetője arról beszélt, hogy a vak Bartimeus Jézussal való találkozása egyszeri esély volt - és éppígy a motorosok esélye is egyetlen, a második már isteni kegyelem. A motoros társaságot autókkal kísérték a szülők és a segítők, akik a közös ebéd elkészítésénél szorgoskodtak, a helyiek ezúttal is kitettek magukért, igazi vendéglátókként fogadták a népes motoros és kísérő közösséget.