Háromszék, 2020. szeptember (32. évfolyam, 9065-9086. szám)
2020-09-21 / 9079. szám
aromsze 2020. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ KÉZDIVÁSÁRHELY : víztornyokat nem lehet újraindítani Nem valós az az ígéret, hogy a víztornyok visszaállításával javulna a vízszolgáltatás minősége Kézdivásárhelyen-jelentette ki Pap Lajos mérnök, a megyei vízszolgáltató kézdivásárhelyi megbízottja a Sinkovits Stadion közelében található tartályház előtt tartott sajtótájékoztatóján, amelyen válaszolt az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) Facebookon közzétett elképzeléseire és vádaskodására. SOCHOM ISTVÁN . Pap Lajos azt is elmondta: már a 2005-ös megvalósíthatósági tervben felvázolták, hogy gondok vannak a két víztoronnyal, és ajánlották a tartályházak felépítését. A két torony elérte működésének a felső határát, nem biztosít elegendő nyomást a végpontokon, nem elég a szükséges vízmenynyiség tárolására, nagy a vesztesége stb. Akkor két lehetőség merült fel: a meglévő víztornyok kijavítása, illetve tartályházak építése. Az első változat azért esett, mert a szakemberek szerint nagyon költséges lett volna: az egyik torony 32, a másik pedig 28 méter magas, és mindkettő egy nagyobb földrengéskor összedőlhet, ezért a legjobb megoldásként javasolták a két tartályház megépítését. A víztornyok újraindítása kizárt-hangsúlyozta a mérnök. Pap Lajos azt is elmondta, hogy a közösségi hálóra feltöltött fotó, amelyen egy nő a víz által elégetett kezét mutatja, csak pánikkeltés, semmi más. Két bőrgyógyász véleményét is kikérték, akik egyöntetűen jelezték, hogy vegyszer, illetve égés okozhatta a sebet, és nem a víz. „Ezekkel a dolgokkal óvatosan kell bánni, mert rágalmazásnak bizonyulnak választási kampányban is” - hangsúlyozta, hozzátéve: a vízzel a csőtörések során tapasztalható elszíneződés miatt - amiért ismételten elnézést kért - nincs gond, fogyasztható. Pap Lajos az EMSZ egy másik kampánykijelentésére is reagált: véleménye szerint Kézdivásárhely „öngyilkosságot követne el”, ha kilépne az A SZERZŐ FELVÉTELE Aquacov egyesületből, illetve felmondaná a szerződést a megyei vízszolgáltatóval. „Pályázati pénzről van szó, szerződés köti a várost, melynek megszegéséért több tízmillió eurós kártérítésre kötelezné az Európai Unió, gyakorlatilag az eddig befektetett pénzeket vissza kellene fizetni. Folyamatban van egy újabb fejlesztés, melyben Kézdivásárhely jelentős összeggel szerepel, és amely megoldja a jelenlegi problémákat” - összegezett Pap Lajos. A Nemere utcai víztorony Folytatódik az erdőper » SOCHOM ISTVÁN » A tárgyalást megelőzően Lukács Attilával, a közbirtokosság égisze alatt működő Tekeres Kft. kitermelő cég vezetőjével beszélgettünk. -Idézzük fel, mikor és hogyan kezdődött a Sáros Közbirtokosság és a Tekeres Kft. kálváriája. - Neveket nem tudok mondani, de annyit igen, hogy ozsdolaiak voltak a feljelentők. Konkrétan a a rendőrségen feljelentették a Tekeres Kft.-t, a közbirtokosság cégét, amely kitermeléssel, a tűzifa előkészítésével, kiosztásával és a kísérőpapírok kiállításával foglalkozik, ugyanis mindez a közbirtokosságnak nem áll jogában a törvény értelmében. Ennek a működését nem értették az emberek, és valakik rosszindulatúan feljelentettek. Ránk szállt a gazdasági rendőrség, az erdészeti felügyelőség, a pénzügyőrség, s mindez majdnem egy évig tartott. Végül lezárták az ügyet, a jegyzőkönyveket kiállították, mert nem találtak semmi rendellenességet. A vizsgálódás közben azonban valami szemet szúrhatott nekik, mert 2018-ban a pénzügyminisztérium „megtámadott” a birtoklevél megsemmisítése céljából. Az 1920-as és 30-as években kiállított telekkönyvekben ugyanis kétértelmű bejegyzések szerepelnek. Vélhetően úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk jogos tulajdonosok, ezért a birtoklevél megsemmisítését kezdeményezte a román állam a pénzügyminisztériumon keresztül. 2016-ban változtak az erdészeti törvények. Addig a közbirtokosság a fát a tagoknak az erdőt adminisztráló erdészeten keresztül osztotta ki, ám azután a törvény értelmében szükségessé vált a cég megalakítása, ugyanis a közbirtokosság nincs bejegyezve a cégbíróságnál, nem áll jogában kísérőpapírt kiállítani. A cég egyes lakosok szemében gyanús volt, azt hitték, nyerészkedés céljából alapították, és vélhetően emiatt jelentettek fel. A Tekeres Kft.-nél kezdődött a vizsgálódás, aztán átterjedt a közbirtokosságra is. - Mit állít a pénzügyminisztérium mint felperes? - 1921-ben, a nagy földreform idején kisajátították a gyárakat, a közbirtokosságokat, az egyházi vagyont és a nagybirtokokat. Akkor akarták rátenni a kezüket az ozsdolai közbirtokosság vagyonára is. Állításuk szerint megtörtént a kisajátítás, és ki is volt fizetve, de arról még rendes igazoló irat nem került elő. Valamik vannak, de nem tiszták, és mi ezzel próbálunk védekezni. Szerintünk nincs arról papír, hogy ki vette át a pénzt. Sok pénzről van szó, 10,5 millió régi román lejről, ami nem tűnhetett el olyan könynyen, nyoma kellett volna hogy maradjon, ha szétosztották volna a tagságnak vagy valahová befektették volna. Ám nem találtunk semmiféle bizonyító aktát. Az iratok eltűntek, rengeteg utánajárással sem találtam meg azokat. Két sor sincs arról, hogy abban az időben Ozsdolán kik voltak a vezetők, nem tudjuk, ki volt a közbirtokosság utolsó elnöke. A 30-as években még működött a közbirtokosság, ám az idős emberektől sem tudtuk meg, kik vezették. -A per kezdete óta a közbirtokosság tevékenységét felfüggesztették. Hogyan vészelik át ezeket a nehéz időket? - Egész Ozsdola nehéz helyzetbe került, ugyanis a település lakosságának több mint 90 százaléka közbirtokossági tag. Minden család kapott tűzifát, egy kis pénzt, emellett, ha építkezéshez, deszkának gömbfára volt szüksége, azt is, így őket is nagy veszteség érte. A közbirtokosság tevékenységének a leállítása előtti évben 3500 űrméter fát osztottunk ki a tagságnak. Számunkra a túlélés nagyon nehéz. Három éve nem engednek semmit kitermelni, ugyanakkor az erdészetnek fenn kell tartania magát. Mivel az erdőt gondozni kell, a törvény értelmében a beteg fákból annyit értékesítenek, amiből fenntartják működésüket, ám ebbe nekünk, mivel felfüggesztettek, nincs beleszólásunk. Lecsökkentettük a személyzetet, emellett a közbirtokosság keretében működő cégnél két alkalmazott dolgozik még, hogy fenntarthassuk magunkat, adóra, villanyra legyen pénzünk, továbbá még meglévő tartalékainkat próbáljuk spórolni. A cég egészen addig teljes gőzzel működött,amíg a közbirtokosság fakitermelési jogát fel nem függesztették. A Tekeres Kft. létrehozásának célja az volt, hogy helyi munkaerővel, helyben tudjunk eleget tenni az igényeknek. A faanyag, illetve az ennek értékesítéséből származó, a tagok között szétosztott pénz bizonyos szintű függetlenséget, biztonságot jelentett a falunak, sokaknak nem kellett külföldre menniük dolgozni, hiszen itthon is boldogultak. A közbirtoktól a fát többnyire helyi feldolgozó vállalkozások vásárolták meg, így a közbirtokosság tevékenységének felfüggesztésével 70-80 helyi család maradt kenyér nélkül. A cégnél még alkalmazásban levő két személy jövedelme úgy kerül ki, hogy a Tekeres Kft. liciten fát vásárol az erdészettől, azt próbáljuk kitermelni és értékesíteni. Hangsúlyozom: nem a közbirtokosság dolgozik - ahogy azt sokan feltételezik -, hanem a cég két alkalmazottja és egy részidős könyvelő, akik megvásárolják, illetve eladják a fát, mi nem a közbirtokosság erdejét „dézsmáljuk”. Sokan ugyanis azt mondják: „kitermelik a fánkat, s mi nem kapunk osztalékot vagy fát”. Emiatt azon is elgondolkodtunk, megéri-e ezt a tevékenységet végezni, hiszen ki vagyunk téve egyes emberek támadásainak, főleg most, a választási kampány idején. a múlt hét Választásra hangolnak Most, amikor a szociáldemokrata polgármesterek látják, hogy a párt hajója süllyed és a part szakad, akkor eddig hőn szeretett pártjukat, mint a patkányok a süllyedő hajót, elhagyják, és más pártbárkába értekelnek át, abban reménykedve, hogy elnyernek még négy évre egy polgármesteri székecskét. Tudják, hogy a liberálisok farvizén újabb négy évet a felszínen tudnak maradni, és újabb mandátumuk vitorláiba jó szelet fúj a most nyerésre álló liberális párt kormánya. Mostani kalózkodásuk eredményeként némi zsákmányra is szert tehetnek, amit az államkasszából utalnak ki majd nekik. Az, hogy milyen változást jelent egy pártváltás, mi sem bizonyítja jobban, mint a jászvásári polgármester, a szociáldemokrata Mihai Chirica esete, akinek átállása a liberális pártba óriási változást hozott megítélésében. A rendíthetetlen európai parlamenti képviselő, a nagy hazafi, Rareş Bogdan (civilben „magyarbarát”) egy évvel ezelőtt azt mondta róla: mandátuma szégyenletes, és hogy ő az ingatlanmaffia szekerét tolja, amely rátette kezét a városra, és nem volt képes még egymillió eurónyi európai uniós pénzalapot sem lehívni. Az egyetlen olyan város, amelynek nincs multifunkcionális sportcsarnoka és úszómedencéje sem. „Tiszta szégyen!” (Ezt többször is mondta.) Aztán ahogy Chirica átállt, elindult vele egy sétára Bogdan úr, és most már dicshimnuszokat zengedezett róla, mondván, hogy a város gyönyörűen néz ki, látszik a polgármester keze munkája, aki ugyanolyan jó, mint Kolozsvár vagy Temesvár liberális polgármestere. És egyes egyedül aláírt szerződéseket 220 millió euróra elvégzendő munkálatokra! Chirica idén állt át Ludovic Orbán pártjába, és lám, egyből megtáltosodott. Amikor megkérdezték Rareş Bogdántól, hogy korábban mást mondott, mint most, azt válaszolta, hogy az más kontextusban, más politikai harc közepette történt. (A harcban, ugyebár, be lehet vetni mindenféle eszközt, ha dicselt!) Iaşi megyében különben van némi vita a Nemzeti Liberális Párt (NLP), valamint a Mentsétek meg Romániát és a Szabadság, Egység, Szolidaritás (USR-PLUS) pártszövetség között, mert a Iaşi megyei liberálisok azzal vádolják az USR-PLUS-osokat, hogy bár elítélték a pátvándorlást, ők is elcsábítottak hatvan költöző jómadarat különféle pártokból. Erre a pártvezér, Dán Barna azt mondta: bagoly mondja verébnek, Orbánék hatezer szociáldemokratát nyeltek be. Különben a megmondóember, Rareş Bogdan néhány nappal korábban Marosvásárhelyre is ellátogatott, és ismét kibújt belőle a nagy román hazafi. Elzengte, hogy egy ilyen vidéken senki sem „játszadozhat”, mert ugyebár, ha nem liberális és nem román vezetője lesz a városnak, akkor „egy más irányú befolyási övezetbe kerül”. (Biztosan eladnák a várost a magyaroknak.) Bukarestben is nagy csata dúl a polgármesteri székért. A főpolgármester asszony újrázni szeretne, és legnagyobb ellenfele, az USR-PLUS és az NPL jelöltje, Nicusor Dan bemutatta a Firea-Pandele- (a hölgy férje) féle polipot, amelyen keresztül a közpénzeket csapolják és szivattyúzzák. Dán azzal vádolja a polgármester asszonyt, hogy a bukaresti adminisztrációban (jó szokás szerint) egy pozíció elfoglalásának a legfőbb kritériuma az volt, hogy az illető a rokoni berkeken belül keresztapa, keresztfiú, koma, sógor, testvér, nővér, üzlettárs vagy annak fia-borja legyen. Nem csoda, ha nem hívtak le európai pénzeket sem, és még meleg vizet sem tudtak szolgáltatni - állítja -, mert a távhőszolgáltatót egy rendőr és egy kémikusnő vezeti. Nicusor Dan azzal is vádolja vetélytársát, hogy egy lopásért elítéltet alkalmazott személyes tanácsadónak infrastrukturális ügyekben (valószínű, azért, hogy legyen, akitől tanácsot kérnie lopási ügyekben is). Igazgatónak még olyat vett fel, akit adócsalásért ítéltek el. De Dannak is van némi vaj a fején, mert őt viszont azzal vádolja a szociáldemokrata pártvezér, Ciolacu, hogy egy alvilági figura szóvivője és pártfogója. A polgármesterjelölt egy törvénytelenül felépített vendéglő lebontása ellen lépett közbe, amelyet egy parkban húzott fel a Kutya becenévvel illetett, kétes hírű Mihai Mitrache. Közben a volt elnök, Traian Basescu is polgármester szeretne lenni Bukarestben, s röhincsélve környezetvédelemmel kampányol. Jelszava: „Adjuk meg a szemétnek azt a figyelmet és tiszteletet, amely megilleti.” Ha rá szavaznak, az azt jelenti, hogy a bukarestiek megadják neki. KUTYÁNOS