Háromszék, 2020. szeptember (32. évfolyam, 9065-9086. szám)

2020-09-21 / 9079. szám

aromsze 2020. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ KÉZDIVÁSÁRHELY : víztornyokat nem lehet újraindítani Nem valós az az ígéret, hogy a víztornyok visszaállításával javulna a vízszolgáltatás minősége Kézdi­­vásárhelyen-jelentette ki Pap Lajos mérnök, a megyei vízszolgáltató kézdivásárhelyi megbízottja a Sinkovits Stadion közelében található tartályház előtt tartott sajtótájékoztatóján, amelyen válaszolt az Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) Facebookon közzétett elképzeléseire és vádaskodására. SOCHOM ISTVÁN . Pap Lajos azt is elmondta: már a 2005-ös megvalósíthatósági tervben fel­vázolták, hogy gondok vannak a két víztoronnyal, és ajánlották a tartályházak felépítését. A két torony elérte működésének a felső határát, nem biztosít ele­gendő nyomást a végpontokon, nem elég a szükséges vízmeny­­nyiség tárolására, nagy a vesz­tesége stb. Akkor két lehetőség merült fel: a meglévő víztor­nyok kijavítása, illetve tartály­házak építése. Az első változat azért esett, mert a szakemberek szerint nagyon költséges lett volna: az egyik torony 32, a má­sik pedig 28 méter magas, és mindkettő egy nagyobb föld­rengéskor összedőlhet, ezért a legjobb megoldásként javasol­ták a két tartályház megépíté­sét. A víztornyok újraindítása kizárt-hangsúlyozta a mérnök. Pap Lajos azt is elmondta, hogy a közösségi hálóra feltöl­tött fotó, amelyen egy nő a víz által elégetett kezét mutatja, csak pánikkeltés, semmi más. Két bőrgyógyász véleményét is kikérték, akik egyöntetűen jelezték, hogy vegyszer, illet­ve égés okozhatta a sebet, és nem a víz. „Ezekkel a dolgok­kal óvatosan kell bánni, mert rágalmazásnak bizonyulnak választási kampányban is” - hangsúlyozta, hozzátéve: a vízzel a csőtörések során ta­pasztalható elszíneződés miatt - amiért ismételten elnézést kért - nincs gond, fogyasztható. Pap Lajos az EMSZ egy má­sik kampánykijelentésére is reagált: véleménye szerint Kézdivásárhely „öngyilkossá­got követne el”, ha kilépne az A SZERZŐ FELVÉTELE Aquacov egyesületből, illetve felmondaná a szerződést a me­gyei vízszolgáltatóval. „Pályázati pénzről van szó, szerződés köti a várost, mely­nek megszegéséért több tízmil­lió eurós kártérítésre kötelezné az Európai Unió, gyakorlatilag az eddig befektetett pénzeket vissza kellene fizetni. Folyamat­ban van egy újabb fejlesztés, melyben Kézdivásárhely jelen­tős összeggel szerepel, és amely megoldja a jelenlegi problémá­kat” - összegezett Pap Lajos. A Nemere utcai víztorony Folytatódik az erdőper­ ­ » SOCHOM ISTVÁN » A tárgya­lást megelőzően Lukács Attilá­val, a közbirtokosság égisze alatt működő Tekeres Kft. kitermelő cég vezetőjével beszélgettünk. -Idézzük fel, mikor és hogyan kezdődött a Sáros Közbirtokos­ság és a Tekeres Kft. kálváriája. - Neveket nem tudok monda­ni, de annyit igen, hogy ozsdola­­iak voltak a feljelentők. Konkré­tan a a rendőrségen feljelentették a Tekeres Kft.-t­, a közbirtokos­ság cégét, amely kitermeléssel, a tűzifa előkészítésével, kiosztásá­val és a kísérőpapírok kiállításá­val foglalkozik, ugyanis mindez a közbirtokosságnak nem áll jogában a törvény értelmében. Ennek a működését nem értet­ték az emberek, és valakik rossz­indulatúan feljelentettek. Ránk szállt a gazdasági rendőrség, az erdészeti felügyelőség, a pénzü­győrség, s mindez majdnem egy évig tartott. Végül lezárták az ügyet, a jegyzőkönyveket kiállí­tották, mert nem találtak semmi rendellenességet. A vizsgálódás közben azonban valami szemet szúrhatott nekik, mert 2018-ban a pénzügyminisztérium „megtá­madott” a birtoklevél megsem­misítése céljából. Az 1920-as és 30-as években kiállított telek­könyvekben ugyanis kétértelmű bejegyzések szerepelnek. Vélhe­tően úgy ítélték meg, hogy nem vagyunk jogos tulajdonosok, ezért a birtoklevél megsemmisí­tését kezdeményezte a román ál­lam a pénzügyminisztériumon keresztül. 2016-ban változtak az erdé­szeti törvények. Addig a köz­birtokosság a fát a tagoknak az erdőt adminisztráló erdészeten keresztül osztotta ki, ám azután a törvény értelmében szüksé­gessé vált a cég megalakítása, ugyanis a közbirtokosság nincs bejegyezve a cégbíróságnál, nem áll jogában kísérőpapírt kiállítani. A cég egyes lakosok szemében gyanús volt, azt hit­ték, nyerészkedés céljából ala­pították, és vélhetően emiatt je­lentettek fel. A Tekeres Kft.-nél kezdődött a vizsgálódás, aztán átterjedt a közbirtokosságra is. - Mit állít a pénzügyminiszté­rium mint felperes? - 1921-ben, a nagy földre­form idején kisajátították a gyá­rakat, a közbirtokosságokat, az egyházi vagyont és a nagybir­tokokat. Akkor akarták rátenni a kezüket az ozsdolai közbirto­kosság vagyonára is. Állításuk szerint megtörtént a kisajátítás, és ki is volt fizetve, de arról még rendes igazoló irat nem került elő. Valamik vannak, de nem tiszták, és mi ezzel próbálunk védekezni. Szerintünk nincs arról papír, hogy ki vette át a pénzt. Sok pénzről van szó, 10,5 millió régi román lejről, ami nem tűnhetett el olyan köny­­nyen, nyoma kellett volna hogy maradjon, ha szétosztották vol­na a tagságnak vagy valahová befektették volna. Ám nem ta­láltunk semmiféle bizonyító ak­tát. Az iratok eltűntek, rengeteg utánajárással sem találtam meg azokat. Két sor sincs arról, hogy abban az időben Ozsdolán kik voltak a vezetők, nem tudjuk, ki volt a közbirtokosság utolsó elnöke. A 30-as években még működött a közbirtokosság, ám az idős emberektől sem tudtuk meg, kik vezették. -A per kezdete óta a közbirto­kosság tevékenységét felfüggesz­tették. Hogyan vészelik át ezeket a nehéz időket? - Egész Ozsdola nehéz hely­zetbe került, ugyanis a telepü­lés lakosságának több mint 90 százaléka közbirtokossági tag. Minden család kapott tűzifát, egy kis pénzt, emellett, ha épít­kezéshez, deszkának gömbfára volt szüksége, azt is, így őket is nagy veszteség érte. A közbirto­kosság tevékenységének a leállí­tása előtti évben 3500 űrméter fát osztottunk ki a tagságnak. Számunkra a túlélés nagyon nehéz. Három éve nem enged­nek semmit kitermelni, ugyan­akkor az erdészetnek fenn kell tartania magát. Mivel az erdőt gondozni kell, a törvény értel­mében a beteg fákból annyit értékesítenek, amiből fenntart­ják működésüket, ám ebbe ne­künk, mivel felfüggesztettek, nincs beleszólásunk. Lecsök­kentettük a személyzetet, emel­lett a közbirtokosság keretében működő cégnél két alkalma­zott dolgozik még, hogy fenn­tarthassuk magunkat, adóra, villanyra legyen pénzünk, továbbá még meglévő tartalé­kainkat próbáljuk spórolni. A cég egészen addig teljes gőzzel működött,­amíg a közbirtokos­ság fakitermelési jogát fel nem függesztették. A Tekeres Kft. létrehozásának célja az volt, hogy helyi munkaerővel, hely­ben tudjunk eleget tenni az igényeknek. A faanyag, illetve az ennek értékesítéséből szár­mazó, a tagok között szétosztott pénz bizonyos szintű függet­lenséget, biztonságot jelentett a falunak, sokaknak nem kellett külföldre menniük dolgozni, hiszen itthon is boldogultak. A közbirtoktól a fát többnyire helyi feldolgozó vállalkozások vásárolták meg, így a közbirto­kosság tevékenységének felfüg­gesztésével 70-80 helyi család maradt kenyér nélkül. A cégnél még alkalmazás­ban levő két személy jövedelme úgy kerül ki, hogy a Tekeres Kft. liciten fát vásárol az erdészettől, azt próbáljuk kitermelni és érté­kesíteni. Hangsúlyozom: nem a közbirtokosság dolgozik - ahogy azt sokan feltételezik -, hanem a cég két alkalmazottja és egy részidős könyvelő, akik megvá­sárolják, illetve eladják a fát, mi nem a közbirtokosság erdejét „dézsmáljuk”. Sokan ugyanis azt mondják: „kitermelik a fán­kat, s mi nem kapunk osztalékot vagy fát”. Emiatt azon is elgon­dolkodtunk, megéri-e ezt a te­vékenységet végezni, hiszen ki vagyunk téve egyes emberek támadásainak, főleg most, a vá­lasztási kampány idején. a múlt hét Választásra hangolnak M­ost, amikor a szociáldemokrata polgármesterek látják, hogy a párt hajója süllyed és a part szakad, akkor eddig hőn szere­tett pártjukat, mint a patkányok a süllyedő hajót, elhagyják, és más pártbárkába értekelnek át, abban reménykedve, hogy elnyernek még négy évre egy polgármesteri székecskét. Tudják, hogy a liberá­lisok farvizén újabb négy évet a felszínen tudnak maradni, és újabb mandátumuk vitorláiba jó szelet fúj a most nyerésre álló liberális párt kormánya. Mostani kalózkodásuk eredményeként némi zsákmányra is szert tehetnek, amit az államkasszából utalnak ki majd nekik. Az, hogy milyen változást jelent egy pártváltás, mi sem bizonyítja jobban, mint a jászvásári polgármester, a szociáldemokrata Mihai Chirica esete, akinek átállása a liberális pártba óriási változást hozott megítélésében. A rendíthetetlen európai parlamenti képviselő, a nagy hazafi, Rareş Bogdan (civilben „magyarbarát”) egy évvel ezelőtt azt mondta róla: mandátuma szégyenletes, és hogy ő az ingatlanmaffia szekerét tolja, amely rátette kezét a városra, és nem volt képes még egymillió eurónyi európai uniós pénzalapot sem lehívni. Az egyetlen olyan város, amelynek nincs multifunkcionális sportcsarnoka és úszómedencéje sem. „Tiszta szégyen!” (Ezt többször is mondta.) Aztán ahogy Chirica átállt, elindult vele egy sétára Bogdan úr, és most már dicshimnuszokat zengedezett róla, mondván, hogy a város gyönyörűen néz ki, látszik a polgármester keze munkája, aki ugyanolyan jó, mint Kolozsvár vagy Temesvár liberális polgármestere. És egyes­ egyedül aláírt szerződéseket 220 millió euróra elvégzendő munkálatokra! Chirica idén állt át Ludovic Orbán pártjába, és lám, egyből megtál­tosodott. Amikor megkérdezték Rareş Bogdántól, hogy korábban mást mondott, mint most, azt válaszolta, hogy az más kontextusban, más politikai harc közepette történt. (A harcban, ugyebár, be lehet vetni mindenféle eszközt, ha dicselt!) Iaşi megyében különben van némi vita a Nemzeti Liberális Párt (NLP), valamint a Mentsétek meg Romániát és a Szabadság, Egység, Szolidaritás (USR-PLUS) pártszövetség között, mert a Iaşi megyei liberálisok azzal vádolják az USR-PLUS-osokat, hogy bár elítélték a pátvándorlást, ők is elcsábítottak hatvan költöző jómadarat különféle pártokból. Erre a pártvezér, Dán Barna azt mondta: bagoly mondja verébnek, Orbánék hatezer szociáldemokratát nyeltek be. Különben a megmondóember, Rareş Bogdan néhány nappal koráb­ban Marosvásárhelyre is ellátogatott, és ismét kibújt belőle a nagy ro­mán hazafi. Elzengte, hogy egy ilyen vidéken senki sem „játszadozhat”, mert ugyebár, ha nem liberális és nem román vezetője lesz a városnak, akkor „egy más irányú befolyási övezetbe kerül”. (Biztosan eladnák a várost a magyaroknak.) Bukarestben is nagy csata dúl a polgármesteri székért. A főpolgár­mester asszony újrázni szeretne, és legnagyobb ellenfele, az USR-PLUS és az NPL jelöltje, Nicusor Dan bemutatta a Firea-Pandele- (a hölgy férje) féle polipot, amelyen keresztül a közpénzeket csapolják és szivat­­­tyúzzák. Dán azzal vádolja a polgármester asszonyt, hogy a bukaresti adminisztrációban (jó szokás szerint) egy pozíció elfoglalásának a legfőbb kritériuma az volt, hogy az illető a rokoni berkeken belül ke­resztapa, keresztfiú, koma, sógor, testvér, nővér, üzlettárs vagy annak fia-borja legyen. Nem csoda, ha nem hívtak le európai pénzeket sem, és még meleg vizet sem tudtak szolgáltatni - állítja -, mert a távhőszolgál­­tatót egy rendőr és egy kémikusnő vezeti. Nicusor Dan azzal is vádolja vetélytársát, hogy egy lopásért elítéltet alkalmazott személyes tanács­adónak infrastrukturális ügyekben (valószínű, azért, hogy legyen, akitől tanácsot kérnie lopási ügyekben is). Igazgatónak még olyat vett fel, akit adócsalásért ítéltek el. De Dannak is van némi vaj a fején, mert őt viszont azzal vádolja a szociáldemokrata pártvezér, Ciolacu, hogy egy alvilági figura szóvivője és pártfogója. A polgármesterjelölt egy törvénytelenül felépített vendéglő lebontása ellen lépett közbe, amelyet egy parkban húzott fel a Kutya becenévvel illetett, kétes hírű Mihai Mitrache. Közben a volt elnök, Traian Basescu is polgármester szeretne lenni Bukarestben, s röhincsélve környezetvédelemmel kampányol. Jelszava: „Adjuk meg a szemétnek azt a figyelmet és tiszteletet, amely megilleti.” Ha rá szavaznak, az azt jelenti, hogy a bukarestiek megadják neki. KUTYÁNOS

Next