Háromszék, 2022. január (34. évfolyam, 9402-9420. szám)

2022-01-14 / 9410. szám

2022. JANUÁR 14. • PÉNTEK• XXXIV. ÉVFOLYAM • 9410. SZÁM Háromszék WWW.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ára:2,50l­] SEPSISZENTGYÖRGY Zárva marad az uszoda DEMETER­­ ILDIKÓ . Az elöljáró az idei költségvetésről elmond­ta: a tervezetet közvitára bo­csátották, várják a hozzászó­lásokat, egyeztetnek a tanács különböző frakcióival, és a ja­nuár 27-ei ülésen remélhetőleg el is fogadják. Jobb lett volna, ha ez az előző év novemberé­ben történik meg, mint ahogy a normális országokban szo­kott, de volt már olyan év is, hogy csak áprilisban került rá sor, ehhez képest jelentős elő­relépés a január is. » 3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Akkora veszteséget termel a sepsiszentgyörgyi uszoda, hogy ezt csak 100 lejes belépőjeggyel lehet­ne egyensúlyba hozni, épp ezért nem is fogják újra megnyitni, csak a korszerűsítés befejezése után - közölte tegnapi sajtótájékoztatóján Antal Árpád polgármester. MÉRLEGET VONT A MEGYEI KÓRHÁZ Járványidőben is helytálltak­ ­ Ugyan tavaly már nem voltak annyira kiszolgáltatva az ismeret­lennek, mint egy évvel korábban, a 2021-es esztendő azonban újfent nehéznek, meglepetésekkel, átszervezésekkel telinek bizonyult a megyei kórház munkaközössége számára. Ilyen körülmények között a legfőbb cél a koronavírus-fertőzöttek ellátása mellett a más betegségekben szenvedők gyógyításának biztosítása volt-vázolta az intézmény előző évi tevékenysége kapcsán András-Nagy Róbert menedzser. DEMETER VIRÁG KATALIN : Az nemcsak azokon múlik, akik évértékelő kapcsán az intéz- közvetlenül a beutaltak mel­­ményvezető hangsúlyozta, iga- lett tevékenykednek, hanem új csapatmunka zajlott és zajlik a kisegítő és adminisztratív a megyei kórházban, s megye­ feladatokat ellátó személyzet győrte: a betegek gyógyulása érdeme is. » 2 Kezelési központokat alakítanak ki A kormány a kórházak betegfelvételi osztályainak tehermente­sítése érdekében olyan járóbeteg-rendszerben működő COVID- központok kialakításáról döntött, amelyek felmérik az enyhe tüneteket mutató vagy tünetmentes koronavírus-fertőzöttek állapotát, és az otthoni kezeléshez szükséges gyógyszereket is felírják. A tegnapi kormányülésen elfo­gadott határozat szerint Romá­niában bárki háziorvosi beuta­ló nélkül is ellátásban részesül a COVID kezelési központok­ban, ha pozitív lett a koronaví­­rustesztje, és az egészségügyi hatóságok Corona Forms nevű országos nyilvántartásába is bekerült az, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e egészség­­ügyi biztosítással. A kormányhatározat sze­rint ezen egészségügyi szol­gáltatások költségeit az orszá­gos egészségbiztosító pénztár fedezi a kórházak által kiala­kítandó COVID kezelési köz­pontokkal megkötendő keret­­szerződés alapján. » 5 A HÉTVÉGE tartalmából • Erdélyi magyar tragédia - Péter Sándor írása és olvasói levelek a 6. oldalon • Gondolkodni és magasra tekinteni - Beszélgetés József Ál­mos nyugalmazott matematikatanárral, helytörténésszel a 7. oldalon • Mesék, versek - Kiscimbora rovatunk a 8. oldalon • A 90 éves Albert Ernőt köszönti a Székely Nemzeti Múze­um - Kultúra rovatunk a 9. oldalon • A Künnle család sepsiszentgyörgyi lakásai - Betekintés József Álmos munkásságába a 10. oldalon • Régi falu a Palasztika alatt: Kézdikővár - Mesélő falvaink sorozatunk a 11. oldalon • Ki volt Köpeczi Bócz József? - Forrai Tibor keresztrejtvé­nye Kisgyörgy Zoltán írásához a 12. oldalon A tiltakozás sajátos módját választották román ajkú művészek, szórakoztatóipar­ban dolgozók szervezetei. Szombat délelőtt a bukaresti Győzelem téren, a kormány épülete előtt gyülekeznek, hogy tiltakozzanak a hatóságok közönye, tétlensége ellen. A járvány két éve alatt a kultúrával foglalatoskodókat igen komolyan sújtották a tiltások és korlátozások, s különösen a független alkotók kerültek igen nehéz helyzetbe, kétévnyi pénzügyi veszteségeikkel magukra ma­radtak. Láthatatlanná váltak, erre utal tiltakozó rendezvényük neve is: a láthatatlan kultúra napja, amelyet éppen január 15-re időzítettek, arra a napra, amikor hivatalosan a román kultúra napját ünnepelné az ország. E napon született Mihai Emi­­nescu költő, s a kormány 2010-ben döntötte el, hogy ez a születésnap ezentúl a román kultúra napja lesz. Csupán évtizedes múlttal rendelkezik ez az ünnep, azt is jelezve, nem siették el a kultúra maga­sabb rangra emelését, s továbbra sem igyekeznek azzal. Persze most is lesz díszelőadás, ahová majd eligyekeznek a csokornyakkendővel felcicomázott politikusok, szép szavak szólnak a kultúra felet­tébb fontos voltáról, aztán minden folytatódik ott, ahol abbamaradt. Pedig a járvány két esztendeje valóban alaposan megtizedelte a kulturális rendezvényeket, kiszá­míthatatlanná és tervezhetetlenné tette a művészi munka tekintélyes részét, még azokat az állami alkalmazásban lévő művészeket - színészeket, táncosokat, zenészeket - is nehéz helyzetbe sodorta, akik egy-egy intézmény kötelékében dolgoznak, hát még a szabadúszókat, akik kizárólagosan a piac törvényei szerint élnek. Ha van munka (próba, előadás) akkor van bevétel, ám ha elmarad a pro­dukció, a bevétel is elmarad. Magyarán, nincs pénz, amiből bár átvészelhető ez a nehéz, soha véget nem érő időszak. Mostani tiltakozásukkal is arra kíván­ják felhívni a figyelmet: ha a hatóságok továbbra is tétlenül nézik az iparágban dolgozók vergődését, megszűnhet számos kulturális tevékenység, ren­dezvény. Több ezren dolgoznak eme ágazatokban, az érintettek két esztendő alatt több millió euró veszteséget könyvelhettek el, s az állam számukra semmilyen kárpótlást sem adott. Hangsúlyozzák, egy normális ország nem tilthatja meg úgy a mun­kavégzést, hogy semmilyen támogatást nem nyújt azoknak, akiknek kezéből kiveszi a kenyeret. Nálunk mégis ez történt, s ezért, illetve más jogos sérelmekért vonulnak szombaton utcára, a román kultúra napján az ágazatban dolgozók, hi­szen eddigi veszteségeik tetemesek. És nem csak az érintettek anyagi helyzetéről, megélhetésük ellehe­tetlenítéséről van szó, a kulturális tér beszűkülése, a rendezvények hiánya megrázó az egész társadalom­ra nézve, ennek következményei azonban majdhogy­nem tragikusak. Hiszen a lélek, a szellem pallérozói kényszerültek visszavonulni vagy elhallgatni, avagy csak ritkán szóhoz jutni. Ez rövid távon is pótol­hatatlan veszteséget jelent, különösen a mostani, beszűkült világban. Mert nem lehet fertőzöttségi mutatókba süppedve, folyamatosan korlátok közé szorítva élni: a kultúra - nyilvánvalóan a román kultúra is! - egyszerre gyógyír és felhajtóerő, ami nélkül élni ugyan lehet, de nem érdemes. MÓZES LÁSZLÓ máról holnapra Láthatatlanok tiltakoznak

Next