Hasznos Mulatságok, 1818. 2. félév (1-52. szám)
1818 / 1. szám
sequente prima canoro simul atque jucundo hiatu tractim sonat”. 4-ersgy Úr az énök okomról szóllván feleletében (Erd. Muz.) azt mondá: „Kultsár Úr nem jól nézte meg a’ rosz verselő Kalmárt”. — Nekem pedig úgy tetszik, hogy igen is jól észrevettem Kalmárban Kazinczy Úrnak elidáló Originálját , mert az Prodromusánal, Sect. XII. pag. 196. így szólt: „Vocalis finalis ante vocalem initatem nunquam elidtatur. Unum elbi potest post vocalem scribi-ki, quod adeo sit significans. — Praeterea suffixum tertiae personae singularis, quod particulas postpositivas afficit, elidi potestante articulum, vei pronomen demonstrativum a, az, ut. nál’a, — elleni az, caet. pro nála az, ellene az; ex. c. elleni az ösztönnek”.— Kalmár ezen Reguláját kiterjesztett értelemben követte az ő Verseiben. Mellyek között mivel Kazinczy Úr nem talált Elis sokat, reményem , hogy kedvesen veszi tőlem, ha megmutatom , hogy Kalmárt jobban megnéztem, mint ő, és egynéhány, az övéihez hasonló, példákat Kalmárból mutatok: Ő Felsége segít, hogy végre is hajtsam egészen. Ez ideig nem ítélhettem jób módot im’ é-né O-r’-á-’s tér mindnyájunktól a dicséret ezérten . A’ ki a suffixum 3*ae personae, én az is-ben az első vocalist elidálja, gondolom az elég licentiát mutatott, mellyet Kay Úr követhessen. Több illyen rész példákkal sem akarom Olvasóimat terhelni.