Hasznos Mulatságok, 1826. 2. félév (1-52. szám)

1826 / 1. szám

ra kérlelek, miglen dühös szándéka telje­sítésétől némi neműképpen el nem állana , de előbbi parantsolatja felfüggesztéséért még­is azt kívánta, hogy a' városbéliek hat pol­gárt magok közül kiválasztván, azokat ha­jadon fővel, nyakok kötéllel körűl hurkol­va , küldenének ki , kik elhozván a’ város kultsait, többi polgár társaiknak életök meg­mentéséért tulajdon éltöket feláldozzák. — A’ város igazgatója a’ lakosokat öszve híva­­tá, és a Királynak ezen irtóztató paran­tso­­latját, és kivánságát nékiek hírül adá. El­iszonyodván ezek az ellenség kívánságán, a’ legnagyobb tsendesség volt a’ szerentsét­­len lakosok között, és tsak egymás szemi­­be némán tekingettek ’s majdan kétségbe estek, hogy közülök válhatnának hat ol­­lyan férfiak, kik a’ köz ügyért életöket fel­áldozni készek volnának. Ekkor Eusta­chius de Saint Pierre nevezetű pol­gár, a’ sokaság közül kinyomúlván ezeket mondá : „Kedves Polgár Társaim! a’ legundo­kabb vétek volna, ha az ide öszve sereg­lett éhező sokaságot, éhenhalással, vagy az ellenség dühös kardjai által kivégezni en­gednénk , főképp midőn nékünk annak megmentésére mód nyújtatik. Az a’ ki őket ezen embertelen bánástól megmenti , az Istentől bizonyossan jutalmát veszi. Ezen jutalom reménységétül élesztetvén,én vagyok az első , a’ ki Polgár Társaimért meghalok”.

Next