Hasznos Mulatságok, 1827. 1. félév (1-52. szám)

1827 / 1. szám

lett, nyilván való vetélkedést tartott­, dis­putáit a’ legtudósabb Férjfiakkal; olly be­szédeket tartott, mint egy asszonyi Cicero; a’ Theologiában , és Históriában éppen olly jártas volt , mint az ékesen - szobás’ mesterségében ; beszélt , olvasott , értett Görögül; a’ Deák Poesisban pedig valósá­gos tsuda volt, a’ levél-írásban nem volt párja. — És valamint Olasz­­­ország’ legtu­dósabb Asszonyának lehetett tartani, úgy a’ maga idejében a’ legszebb Asszonyok közé tartozott, kik valaha ezen félszigetben éltek. Az arany-fa. Azon sok szép Kastélyok, és mulató­­házak között Brenta felől, mellyeket haj­dan a’ Velenczei Nemesek építettek, va­gyon Grimáni háza is, melly ,,az arany­­fához” nevet visel (al Albero d’oro). Erről illy történetet beszéltenek: — Egyik Gri­máni ősei közűl olly nagy hajlandósággal birt a’ játékra, hogy egykor minden va­gyonát, végre fekvő jószágait is elvesztené egész a mezei házáig. Hogy birtokait is­mét vissza nyerje , végre mezei házát is feltette a’ játékra, de tsak eggyetlen egy fát a’ kertben kivett belőle , mellyet külö­nösen kedvelt. De, a szerentsétlenség­ a’ mezei házát is elveszté , kétségbe­­ esvén végre azon fát is a’ játékra téve. Ekkor meg

Next