Hasznos Mulatságok, 1831. 2. félév (1-52. szám)
1831-09-17 / 23. szám
178 közűl — a1 Fő Mélt. kir. Magyar Helytartó Tanátsnál a’ Tudományokra ügyelő Biztosság Elölülőjének ; e’ kegyes elfogadás , nekünk legalább azt az édes reményt nyújtja , hogy az író úr nem fogja azon szándékát megtsalatkozva látni, hogy könyve közönséges oskolai könyvnek felvétetődjék, mellyhez mi néki tiszta szívünkből szerentsét óhajtunk. A társaságos élet Lötse. (Folytatása és vége.) Szóhoz jővén Korazán, így beszéllett: „Annak , a’ ki a’ hegyeket illetve azokat füstölgőkké teszi» a’ mindenhatónak és kegyelmesnek légyen esítséret és ditsőség ! Ő parantsolt az álomnak, hogy engemet oktatna , ’s ennek éjjeli ábrázatai engemet megjobbítottanak. Midőn egyedül magam ülnék házamban lologó métsem mellett, ’s vetegetném gondosan azon hasznok ’s jövedelmeket, mellyeket az én kereskedésem nyújt énnekem, örvendezve szunnyadtam el, és annak a’ keze vala rajtam, a’ ki a’ mennyet teremtette. A’ halál angyalát szemléltem magam előtt, a’ ki minteggy forgószél közelede hozzám, ’s illete engemet, még minekelőtte elfuthattam volna előle. Ugyan azon pillantatban felemelődtem a’ földről, ’s képzelhetetlen sebességgel vitettem keresztül a’ levegő üregein. A’ föld, minteggy porszem, ollyanná lett alattam , a’ tsillagok pedig úgy fénylettek körülöttem, hogy a’ napot elhomályosították. Nyitva láttam magam előtt a' paraditsomot, de hirtelen megszakasztá szemléletemet eggy olly fényesség, mellyet az emberi szemek el nem szenvedhetnek. A’ változtathatatlan ítélet kimondatott; az én megpróbáltatásomra én