Hasznos Mulatságok, 1831. 2. félév (1-52. szám)
1831-10-19 / 32. szám
251 reskedésen? A’ szegény termesztő bizonyosan nem. Ökrét, szamarát el kell a’ nyomorultnak adni igen gyakorta , hogy vesztegetett áron eladott gabonájából tsak valamennyitsket vissza válthasson az azon nyerekedőtől. — Úgy kell neki, hallom az emberiség nadállyaitól, miért vesztegette el. — Azért mert tartozásának lefizetésére kénszerítették , melly esetben nem volt lelkének hova lenni, hanem éhező tselédje szájából kellett kiragadni a’ falatot. Ez olly gonosz a’Hazára nézve, hogy e’ miatt, — ha még ezeredekig fog is állani — soha a’ maga tökéletes boldogságára nem fog jutni, mert, mi haszna, hogy tíz esztendő alatt apródonként gyarapodott, ha eggy bizonyosan elkövetkezendő szűk esztendő eggyszerre talán hússzal fogja hátrább vetni. E’ tárgy olly nagy, hogy egész Birodalmak gondolkodását fárasztotta elejétől fogva, és fárasztja még ma is, mert világ végezetéig igaz marad az, hogy: ,,nagy Isten vagy te óhbél !“ Te parantsolsz a’ vitorláknak, hogy még szelek ellenébe is törjenek a’ dühösködő habok ellen, és hozzanak a’ világ túlsó széléről kenyeret. Hogy minékünk kenyérért idegenbe kellene mennünk , azt a’ természet ura nem sújtotta átkúl a’fejünkhöz; mert mindenkor a’ magunk hibája miatt történik az is, hogy eggyik vagy másik része a’ Hazának éhséggel küszködjék. Minden jól rendelt Társaságban meg vannak állapítva ezen kérdések: a. ) Mennyi szükséges esztendőt által a’ szántóvető rendnek; mennyi az emésztő, de nem termesztő polgároknak ? b. ) Meg tennie’ezt rendszerént a’ határ;vagy ha talám többet is terem, mennyi a’ mindennapi