Hasznos Mulatságok, 1831. 2. félév (1-52. szám)

1831-10-19 / 32. szám

251 reskedésen? A’ szegény termesztő bizonyosan nem. Ökrét, szamarát el kell a’ nyomorultnak adni igen gyakorta , hogy vesztegetett áron eladott gaboná­jából tsak valamennyitske­t vissza válthasson az azon nyerekedőtől. — Úgy kell neki, hallom az em­beriség nadállyaitól, mié­rt vesztegette el. — Azé­rt mert tartozásának lefizetésére kénszerítették , melly esetben nem volt lelkének hova lenni, hanem éhe­ző tselédje szájából kellett kiragadni a’ falatot. Ez olly gonosz a’Hazára nézve, hogy e’ miatt, — ha még ezeredekig fog is állani — soha a’ maga tökéletes boldogságára nem fog jutni, mert, mi haszna, hogy tíz esztendő alatt apródonként gya­rapodott, ha eggy bizonyosan elkövetkezendő szűk esztendő eggyszerre talán hússzal fogja hátrább vetni. E’ tárgy olly nagy, hogy egész Birodalmak gondolkodását fárasztotta elejétől fogva, és fárasztja még ma is, mert világ végezetéig igaz marad az, hogy: ,,nagy Isten vagy te óh­bél !“ Te parantsolsz a’ vitorláknak, hogy még szelek ellenébe is tör­jenek a’ dühösködő habok ellen, és hozzanak a’ világ túlsó széléről kenyeret. Hogy minékünk kenyérért idegenbe kellene mennünk , azt a’ természet ura nem sújtotta átkúl a’fejünkhöz; mert mindenkor a’ magunk hibája miatt történik az is, hogy eggyik vagy másik része a’ Hazának éhséggel küszködjék. Minden jól ren­delt Társaságban meg vannak állapítva ezen kér­dések: a. ) Mennyi szükséges esztendőt által a’ szántó­vető rendnek; mennyi az emésztő, de nem termesztő polgároknak ? b. ) Meg tennie’ezt rendszerént a’ határ;vagy ha talám többet is terem, mennyi a’ mindennapi

Next