Hasznos Mulatságok, 1831. 2. félév (1-52. szám)
1831-10-22 / 33. szám
259 fel al jó kedvet, mert a’ Kapitány elvesztette arany szelentzéjét. Azonnal vissza fordultak az erdőbe, hogy az elvesztett jószágot felkeressék, melly az atyára nézve annyival nagyobb betsű volt, hogy azt a’ Theréz anyya a’ neve napján adta volt ajándékba. Eggyik eggy felé, másik másfele tévelyget az erdőben , a’ nélkül, hogy szerentsés lett volna. Már a’ nap alkonyodásra hajlott; majd majd sötétedni kezdett. Theréziát félelem este meg arra való nézve elhatározá magában, hogy az attyához térjen a’ meghatározott helyre , bíztatva léve még mind azon reménytől, hogy visszatérő útjában tálául még meglelheti a’ keresett jószágot. Képzelni lehet melly nagy leve eggyszerre a’ tsudálkozása, midőn az arany szelentze helyett ezüstöt lelt útjában még az nevelte tsudálkozását, hogy ezen ugyan azon betűket látta be mettszve, mellyek az attyáén váltak. Majd majd bűvölést kelle az ártatlan leánykának gyaníttani, midőn minden képzelődését elűzte a’sűrűből jövő ezen hang: „Ez már tsak különös , ezüstöt veszteni és aranyat találni.44 —Felbátorította ennek hallása a’leánykát, oda megy a’ honnan a’ hangot lőni gyaníttá , ’s ott két fiatal emberre talál kiknek így szól : „Nekem pedig uraim a’ szerentse arany helyett ezüstöt adott.44 — Bárnál mind a’ két rész közölnek érkezik a’ Kapitány, leányának szavát véve vezérül. Felfejtik eggymásnak költsönösen a’ történetet, eggymás társaságában térnek vissza a’ városba, az arany szelentze találójának megengedtetik a’ házba való szabad menetet , ’s nem sokára lakadalom lessz a’ mesének befejezője, mint többnyire szokott lenni az efféle történetekben.