Hasznos Mulatságok, 1832. 2. félév (1-52. szám)
1832-10-10 / 29. szám
A’ sóház kapuján: Adja az ég szeretett Fő Ispán ! hogy te Megyénknek Iégy örvendj , valamint a’ Megye Néked örül. A’ zsidó község’ kapuján: Ha nálad törvényes oltalmat keresünk , Légy Bíránk, légy Atyánk, légy a’ mi Mózesünk. (I.) A Magyar Robinson\ Jelky András* Viszontagságai» Baja’ városában élt egy Jelky nevű polgár, ki nagyobb részét életének katonai szolgálatban töltve, végre 1140dik esztendő felé szabadon bocsátaték, ’s a’ nevezett várost lakhelyéül választá. Jelkynek három fia volt, ’s mind a’ hárman , a’ szabó mesterséget tanulák. Legöregebb fia Bécsbe vándorla, hol a’ császári ruhatárnál (Garderobe), szolgálatot nyert. Ifjabb testvérét Andrást magához vette, ’s midőn ez mesterségében jeles előmenetelt tőn, javaslá neki, hogy vándorolna Párisba, hol e’ fővárosnak páratlan ruhamódjából, mesterségét, a’ lehető tökélleteségig tanulandná ki. András bátyja tanácsát elfogadá , ’s el is készült a’ Párisi útra. Odahagyta Bécset Martius 13-dikan 1754-ben, ’s Prágán , Leipzigen, Nürnberg, és Erlangenent keresztül, Aschaffenburgba érkezik. Ezen városban szándéka semmivé lön, és viszás sorsa e’ helyen , arra választá már etet ki, hogy egyik világ’ részéből a’ másikba üldözendné. itzen időben midőn Jelky útját folytatá, sok vándorlegényeket csalogattak , sőt kény-