Hasznos Mulatságok, 1832. 2. félév (1-52. szám)

1832-08-04 / 10. szám

71 egy svéd követ abba szólhatna. Mit mondaná­nak Gustav Adolf, ’s az ő nagy Cancellárja Gróf Oxenstierna, mit XII. Károly, ’s Mi­nistere Gróf Piper, ha hallanák , hogy Svéczia most illy keveset nyom az európai fontban. Ezen királyság hajdan nem tsak Finn­­landot, Lapplandot, hanem a’ balti tenger sok szigetjeit, és annak déli partján az euró­pai szárazból nevezetes részeket is innen és túl az Oderán a’ Dunáig magában foglalt. Svécziának egy királya, 2-dik Jánosba, a' lengyel koronát is fejére téve; ’s ugyan azt XII. Károly is teheté vala, mint javaslá neki feljebb említett ministere, ha örömestebb nem osztogatta, mint fogadta volna el a’ ko­ronákat. E’ felséges idei Svécziának már eltűntek; a’ mit részént e’ most említett királynak had­­szomjúzó lelke és nyakassága, részént köve­tőinek nagyra és önkényre volt vágyások oko­sának. Az illy törekedés soha sem terem­tett boldogságot a’ statusoknak. Magát a’ kö­zeli ’s atyafias Finnlandot is elkelle Svécziá­nak veszteni; nem örömest nézné ugyan is azt az óriási Orosz birodalom, hogy e’ fővá­ros kapuihoz közel táborozna, ’s azt valamelly szerentsés környületben kezére kerítné szom­szédja. Norvégiát kapta ugyan ezért Své­zia, de nem elég pótlék ez ama veszteségért. Mert jóllehet Norvégia nagyobb Finnlandnál (amaz 5798, ez csak 3500­0 mf.) , de nem olly ter­mékeny , nem is olly népes (Norvégiának 970,000, Finnlandnak 1,400,000 lakosai vagy-

Next