Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)
1833-02-23 / 16. szám
mei forrva. Farsangon van a’ városiak kikeletje; muzsika kar az ő madaraik, befutott kábba kelő napjok, gőzhév déli metegjek, keringető futás sétálások , tartós mámor az édes álmok; egyik szegelet magányjok, álarczáskodás utazások ’s feledés az ébredésük. Tavaszszal a’ természet újra nyilik, új életet láttat minden; munkásság, hajtás, fakadás, bimbódzás, virágzás diszlik hegyben a völgyön, az ember szíve sem marad hátra, hajt az is, és érzeményi száz virágba akarnak indulni. Farsangon a’város élete újra nyilik; munkásság, hajtás, varrás, mosás, piperézés diszlik alant és fenn, kicsinyeknél, nagyoknál, szegényeknél , gazdagoknál. A’ szív dolga sem marad hátra, hajt az is, érzeményeik tánczba mennek által. De a’ tavasz örömei nyugtatok, a’ farsangéi fárasztók ; azok az egésségnek kifogyhatatlan forrásai, ezek sokféle betegségnek bökutfejei; azok a’ használás, által mindig édesebbek lesznek, a’ maiak a’ holnapiakat kívántatják, ezek lehasználják magokat, a’ maiak holnap mindenre ügyetlenné tesznek, csak az izetlen heverésre nem; azok ingyen adatnak a’ jó természet anyától s nem sokára aratási, utód szüreti vigságtúl váltatnak fel, ezek ugyancsak pénzbe kerülnek ’s a’ böjti némaság cseréli ki őket. Okosabb rendelményt az év kiszabásánál nem is találtam , minthogy a’ farsangra böjt következik, (a’ farsang anyának legvénebb leánya a’böjt); a’ kénytelenségből böjtölő legalább lel színlelésre módot. Vannak, kiket a’ farsangi tavasz a’böjtölési erány igen magas fokára emel, kik koplalböjthöz közelítenek, ’stb. De mi ezen bajcsomó annak, ha egész szívvel a’ tánczon függ? Mi az egy anyának, ha virágba most induló rózsalánya halált szalad Inasgára ’s kebele helyett sírján illatoztál ibolyát a’