Hasznos Mulatságok, 1833. 1. félév (1-52. szám)

1833-02-23 / 16. szám

mei forrva. Farsangon van a’ városiak kikeletje; muzsika kar az ő madaraik, befutott kábba kelő napjok, gőzhév déli metegjek, keringető futás sétálások , tartós mámor az édes álmok; egyik szegelet magányjok, álarczáskodás utazások ’s feledés az ébredésük. Tavaszszal a’ természet új­ra nyilik, új életet láttat minden; munkásság, hajtás, fakadás, bimbódzás, virágzás diszlik he­­gyben a völgyön, az ember szíve sem marad hátra, hajt az is, és érzeményi száz virágba akarnak in­dulni. Farsangon a’város élete újra nyilik; mun­kásság, hajtás, varrás, mosás, piperézés diszlik alant és fenn, kicsinyeknél, nagyoknál, szegé­nyeknél , gazdagoknál. A’ szív dolga sem marad hátra, hajt az is, érzeményei­k tánczba mennek által. De a’ tavasz örömei nyugtatok­, a’ farsangéi fárasztók ; azok az egésségnek kifogyhatatlan for­rásai, ezek sokféle betegségnek bökutfejei; azok a’ használás, által mindig édesebbek lesznek, a’ maiak a’ holnapiakat kívántat­ják, ezek lehasznál­ják magokat, a’ maiak holnap mindenre ügyet­lenné tesznek, csak az izetlen heverésre nem; azok ingyen adatnak a’ jó természet anyától s nem sokára aratási, utód szüreti vigságtúl vál­tatnak fel, ezek ugyancsak pénzbe kerülnek ’s a’ böjti némaság cseréli ki őket. Okosabb rendel­­ményt az év kiszabásánál nem is találtam , mint­hogy a’ farsangra böjt következik, (a’ farsang anyának legvénebb leánya a’böjt); a’ kénytelen­­ségből böjtölő legalább lel színlelésre módot. Vannak, kiket a’ farsangi tavasz a’böjtölési erán­y igen magas fokára emel, kik koplalböjthöz köze­lítenek, ’stb. De mi ezen bajcsomó annak, ha egész szívvel a’ tánczon függ? Mi az egy anyának, ha virágba most induló rózsalánya halált szalad Inas­gára ’s kebele helyett sírján illatoztál ibolyát a’

Next