Hasznos Mulatságok, 1833. 2. félév (1-52. szám)

1833-09-18 / 23. szám

( 178 ) napon egy vad hegyi szagolyhoz értünk. Keskeny me­redek út kigyódzott a’ két szikklafal között ’s egy zöld halomra vezetett föl, melly igen szép kilátást nyúj­tott volna, ha — mintegy koszom gyanánt, sűrű er­dőség nem evedzte volna körül. Jobb kéz felől állott egy sziklafal ’s benne egy háromszegű nyilás által egy homályos üreghez lehete jutni. A’ nyilás olly szabály szerint való, hogy nem tudám megkülönböztetni, vagyon ember kéz vagy a’ természet mivé e’ az. Mi­dőn én a’ barlangba akarok lépni, megragadá karo­mat komoly tekintetű vezetőm ’s egy szála : Uram ! ne tegye azt kegyed, tudom, hogy kegyed városbeli, ’s talán engem kigunyoland , de igazamra mondom, ezen barlangba nem tanácsos bemenni, ott nem jó dolgok történnek. Uram! hidje el kegyed ezen bar­langon keresztül a’ tündérek palotájába megy az ember. Követni fogom tanácsodat mondám, ha megigé­­red , hogy mind azt el fogod regélni a’ mi nevezete­set ezen barlangról hallottál. A’ gyep zöld ’s nyu­­gasztalással kínálkozik; telepedjünk meg itt azonköz­­ben és falatozzunk. Szívesen elbeszélem kegyednek — viszontá a’ jó szivü pór — a’ mit tudok, a’mit az fa­lu számos öregeitől hallottam. Mi tehát megtelepe­dőnk ’s csekély vendégeskedésünkhöz fogunk, melly­­közben vezetőm regélését e’ képen kezdé: „Amott a’ hegynek túlsó oldalán fekszik nehány ház elszórva , hová egyedül csak az általunk hátrahagyott útón jut­hatni ; mert előttünk az erdő szélén iszonyú mélység van, jobbról pedig, a’ mint látja kegyed, meredek, megmászhatlan sziklák tornyosulnak. Ha a’ lakosok­­ közül oda által valaki megbetegszik, vagy valamelly nő szülni készül, a’ mi falunk bábájának kell oda el­menni , hogy segédkezet nyújthasson. Az előbbi, nem rég elhalt bába, éjjel nappal bátran tette meg ezen utat, a’ nélkül hogy valami rosszat látott vagy tapasztalt volna. De midőn egyszer szép holdvilágnál épen éjfélkor tért volna haza felé a’ gunyhóktól, egy­

Next