Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-10-18 / 32. szám

is, hogy ez, és több m­ás czikkelyek belőle kimarad­nak , a’ török hírlevélnek hat lapja van, midőn a’ francziának csak négy van, és nem nagyobb mint egy közönséges franczia hírlap. Kiterjedéseknek ezen kü­lönbsége onnan van, mivel a’ török kiadásban a’ czik­kelyek szembetűnőkép kiterjednek, a’ mint az ország­­tisztviselői czímjeik ’stb. magok csaknem bétöltenének egy újságot. A’ fellengős és hosszan hangzó czímek’ kedvelése, mellyet a’ Törököknek annyiszor vesének sze­mükre, mint durvaságuk’jelét, sem nem tulajdonok nékiek, sem átaljában nem napkeleti származású. A’ Törökök azt a’ félholdal együtt kapták örökségül a’ Görögöktől, mint sok másokat. Ha a’ görög császár­ság’ vérrel fertőztetett évkönyveit általolvassuk, ép­pen nem ritkán fogunk ollyan czímekre találni, mint a’ következő, mellyet egy görög császár tellyes ha­talmában ada magának: «A’ legfelségesebb, legszen­tebb, legjelesebb és leghatalmasabb Ildik Izsák, Isten kegyelméből a’ Rómaiak’ császárja és ura, az egész föld angyala, minden uralkodók’ uralkodója­ ’stb. Ezen kormányújság előfizetői már is (1832 ben) többre men­nek ötezernél, és most is mindég sebesen szaporod­nak; a’ két főszerkeztetőszolgálatjaikértesztendőnként 8000 dollárt (2 for. 24 krajczárjával) kapnak. A’ franczia kiadó Blacque úr igen udvariasan fogada bennünket, és nagy szívességgel hordoza meg az egész intézetben. Blacque úr született Franczia, ki már 15 esztendő óta lakik ezen országban, ’s a’ török nyelv­ben és szokásokban tökéletesen jártas ; volt New- York­ban is egyszer , és országunk ’s intézeteink felett sza­bad nézetű ember módjára nyilatkoztatja­ ki magát. A m­a­j­o m. Ceylon szigetében, hol több esztendőkig tartóz­kodtam, egy rekkenő nyári napon öt órakor elvégez­vén foglalatosságimat egy a­ tengerhez közel­­s laká­somtól nem messze fekvő erdőbe indultam. Alig men­tem néhány száz lépést az árny­ékos fasorok közt, mi­

Next