Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-10-22 / 33. szám

is maga is annyit vé­vén­ föl, a’ mennyit csak elbírha­­ta, intett hogy menjek utána. Én követtem őt ’s ek­kor az ember Önkény télen műszerévé len egy ma­jomnak. Hozzá foga most a’ majom kunyhója bejárójának helyreállításához, elég volt neki egy tekintet arra, hogy azt magosságomhoz alkalmatosan készítse. Ma­gam is hozzá fogtam a’ munkához, ’s kevés idő alatt minden kész vala. Belől is, az ajtó előtt is két gyepágy volt, egyik szegletben pedig bő kókusdiógyű­jtemény. De most nem tagadhatá­ meg magát a’ természet. Leült a’ majom egyik gyepágyra , ’s mindkét kezét kinyújtá felém a’ szokott adományért. Kenyeret adtam neki, kemény tojást, mellyet még ő nem evett, és czukorsüteményt. Éhsége után, mellyet mutata, ítélve szegénynek az egész éjét ’s a’ napnak nagyobb részét munkában kellett eltültenie. Végre eljőve hazaindulásom ideje. De ki írhatná­­le az én jó majmom ijedségét ’s aggodalmát, midőn látta menőszándékomat! Egészen mozdulatlanná lön, mintegy agyonsujtva megcsalatk­ozása miatt, mivel meg sem álmodta, hogy én ezután nála nem maradnék lak­ni. Felocsúdván földre borúlt előttem, a­­nélkül azon­ban , hogy vissza akart volna tartóztatni, ’s midőn csakugyan elindultam, olly keserves kiáltást ten, hogy lehetetlen vala vissza nem fordulnom. Igyekez­tem értésére adni, hogy majd visszajövök ismét; mennyiben vehette fel azonban szándékomat, azt nem tudom. Átaljában a’ Jocko és Pongo majmoknál nem valami ritkaság illy okosságot és értelmességet látni. Mindnyájan tudnak ők kunyhókat építeni, ’s mivel egész csoportokban vagy háznépenként laknak együtt, esméretes előttük a’ tüzelés is ; meg tudják nevezete­sen a’ tüzet gyújtani, csakhogy fentartását nem érik­­föl ésszel. Másnap mohágyán elterülve találtam a’ majmot; de mihelyt észrevett, felugra azonnal s szokott öröm­ 258

Next