Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)

1834-11-22 / 42. szám

( 330 csak ott vala az idő, hogy Francziaország becsület­tel fejezzé­ bé a’ rejtélyes expeditiót; hajóra ültek te­hát, ’s az utolsó vitorlák eltűntek az Alexandriai kikötőből; egy szempillantásig szent és néma bámu­lás uralkodott; a’ vén Törökök pödrötték bajuszo­kat ’s ezt kiálták: Csak egy Isten van, az Isten, és Mahomed az ő prófétája! A’ Francziák’ eltávozása után lángra kapott a’ Mamelukok és Törökök közt azon régi harcz, melly­­nek a’ 16dik században Selim véres győzedelme az elsőbbeken véget vetett. A’ Mamelukok számtalan megverettetés után elgyengülve, utoljára Francziaor­szág győzhetetlen seregével békességet kötöttek, ’s az ő segítségökre ment Törökök bennök ellenségre talál­tak. De a’ Mamelukok Beyjei köztis visszavonás ural­kodott; Bardissy bey és Elly bey egymással vil­­longának, ez az Angolok’ szövetségébe, amaz az Al­bániaiakba bízván. Mehemed Ali az első török expeditio romjaihoz tartozott, ’s időközben nagy te­kintetű parancsnokká lett. Most kezde tehát ravasz szö­vevényéhez , melly néhány esztendő múlva ért ugyan czélt, de annál nagyobb bizonyossággal szövetett. Egyik féltől a’ másikhoz ingadozott ő, és vagy maga dönté­ el a’ dolgot, vagy arra az oldalra hajlott, merre azt dűlni látá­s­a’ szerint a’ mint a’ szél fújt. Nem a’ nagyravágyók’ szokott hebehurgyaságát ’s tüzét lehete­t benne látni, kik büszkeségük miatt sokszor koczkáz­­tatják a’ reménylhető szerencsés kimenetelt, hanem okos meggondolást, melly uralkodni tud magán, ’s nagyobb reménységért felhágy a’ kissebbel, melly nem esik kétségbe, ha egyik nap unalmasan vonaglik a’ má­sik után. Míg csak bé nem fejezte cselszövevényét, egyik félt sem sérté­ meg, sem a’ fényes portát ’s an­nak követeit, sem a’ beyket; ’s ezen utolsóknak visz­­szálkodása nagyon segíté őt e’ részben. Úgy tetteié, mintha a’ portától küldött helytartónak Kuszufnak hív embere lett volna, azonban kétszer vereté­ meg magát a’Mamelukoktól; Taher basa segedelmével

Next