Hasznos Mulatságok, 1835. 1. félév (1-52. szám)
1835-02-25 / 17. szám
( 130 ) tatta Fűshúti Länderer ( 134 lap nagy nyolczadréten ) E’ mostanában megjelent közhasznú szótár’ Szerzője munkája’ ügyében tett jegyzeteit ezen őszinte vallomással rekeszti be. ,,E’ szókönyvemmel nem úgy lépek föl nemzetem előtt, mint nyelvalkotó; mert erre sem erőm sem tudományom elégséges. Csak mint ollyan jelenek meg, ki a’ nyelvtisztítás munkáját megkezdette , példája által más értelmesebbeket is ébreszteni kívánt, ’s ezen törekedésében és a’ tapodni kezdett pályán, időről időre, tehetsége szerint előbbre jutni iparkodánd. Bizodalmasan szólítok föl e’ szerint minden olly honfitársamat, ki elégséges nyelvismerettel bírván , az eddig nyelvünkben meg nem volt szavak helyébe a’ „Gyalulat“ban lévőknél jobbakat, népszerűebbeket, a’ nyelv szabályaival és lelkével, avagy a’ hangkellem törvényeivel ’s megkivánataival egyezőbbeket tételezni tud, vagy alkotni képes, legyen szíves, azt velem, akár folyóiratainkban, akár hozzám (Józsefpiaczon az Oroszlánynál) intézendő bérmentes magánlevelekben, tudatni. Én arra, ha szükségesnek vagy czélirányosnak látandom, akár nyilván akár magánlag válaszolni kötelességemnek fogom tartani, ’s az ajánlott szót, ha nem elleneztetik, az ajánlónak nevével együtt, a’ közönségnek elébe terjeszteni. Így utat nyitok arra, hogy szavaink, ne önkény által, hanem szinte közmegegyezéssel állapittassanak meg. Melly utat, hogy minél több mély tudományú nyelvészünk tapodja, a’ nemzetiség érdeke tekintetébűl, legforróban óhajtom.“ Angol különcze dé Pembroke nemzetség. A’ Pembroke nemzetségben sok különcz volt, amit egy, Cromwell’ idejében élt Pembrokenak következő végrendelete mutat: „Testemet hagyom, minthogy magam meg nem tarthatom, azoknak, kiken