Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-09-26 / 26. szám

202 ) Ő volt a’ 8dik ezredi gránátosai közt első, ki a’ dob­szóra megjelent. Azonban írt neki kedvese, ’s ez ket­tős választ nyert tőle. „Nem fogsz reám ismerni“ így íra a’ többek közt: „kedves Luizám , mivel forma­ruhát hordok, és csákót. Már minden készületet meg­tettem fogadásodra, ’s egy igen csinos szállást bérlel­­tem­ ki. Öszvekelésünk utáni vasárnapon, az az Au­gustus 9dikén , el fogsz velem jönni, díszruhába öltö­­zöttel, a’ nemzetiőrök­ vendégségébe Tivoliba, ’s le­vegőhajót ’s tűzijátékot látandsz, miket Dániában so­ha sem láttál. Már aláírtam magamat a’ vendégségi névkönyvben.“ Boldogtalan ember! nem sejdíté, hogy egy, fák­tól rejtett házi padlásszobájában egy borzasztó politico­­fanaticus szörnyeteg romlást kohol, ’s őt is egy go­lyóbis találandja, midőn örömmel telve „vive leroi“t kiáltand a’ nemzetiőrök közepette. A’ mint az ezre­­dek kiállottak, ’s az ő helye a’ jardin-turc’ szomszéd­ságába Sachi asszony kis játékszínével általellenben esett, az előtte álló nemzetiőrnek délutáni vendéglést ígért, ha az véle helyet cserélne, ’s néki azáltal al­kalmat szerezne a’ királyhoz közel jutni. „Talán ke­zét nyujtandja­k nekem“ mondá, „mint ezt olly gyak­ran szokta tenni, vagy különös nyájassággal fog en­gem köszönteni.“ Az óra eljött, porfelleg jelentette az udvari csoportt közeledtét, melly előtt Lajos Filep egy büszke peren léptetett. Zuga a’ sokaság, sok száj kiáltoza „éljen“t, imitt amott lovak nyernének, itt ott nyöge egy szorított asszonyszemély, vagy sikolta egy nyo­matott gyermek, ’s nyivákosa a szűkölő kutya. Be­­nettet’ szíve dobogott, teli vak lelkesedéssel, teli hon­os fejedelem-szeretettel. Felhagyná áldozni magát ki­rályáért , a’ nélkül hogy tudná miért. — Valóban ez is jön sorsa. Midőn a’ veszélyt szóró ablak ropogott, azt gon­dolta a’ derék fakereskedő, hogy ágyú dörög a’ fá­kon keresztül. „Sire,“ ezt akará kiáltani: „Sire,sau­

Next