Hasznos Mulatságok, 1836. 2. félév (1-52. szám)

1836-09-17 / 23. szám

­ 179 nevezte légyen ,' el nem fogadhatom, esért addig nem élek, hanem tüstént nevezek eggyel róla szállót: ,,Fisior verő Edmundi, competitores throni Anglicani propinguiores, Regi Sueo­­nuua misit perdendos (Camitus M.) quorum illo miseratus eos Stephano Afl­ini, Unghrorum regi, commisit educandos” Job. Messenius Scondiae illustratae Torao I. p. 79. ad an. Ial7. Láss másokat Saville ’s Twisden kiadásiban. Kötelességében állott volna T. T. Horvát Istvánnak For­­dun Jánosát, első királyunk’ pogány nevének, Salamonnak, tanúját, a’ Kritikai törvény szerént, előre meghite­lesíteni; de ezt ő nem cselekedte s a’ Szószólló is elmulasz­totta; kéntelen vagyok tehát én helyettük azt megesmértetni: ró­la Vossius Gerhard János, tudós kritikus így tudósít T. IV. „Joan de Forda, vei Fordenain vei Fordoji, Britannus, Fordensis Coenobii Abbas , Joanni regi­ssine regno­ ab auriculari con­­fessione erat Anno MCCX. Praeter alia seripsit vitam Wol­frid presbiteri, item acta Joannis reg­is, et Scoli chro­­nicon, quod MS. superest Cantabrigiae in collegio S. Benedict­. Liber est a muribus mirearrosus, rangnaque ex parte absumtua. Incipit: Debitor sum fateor. Munkáját először ki­adta Gale Tamás: Hist. Britanni, Saxonicae, Anglo Danicae,­­scriptores. vol. V. Oxoniae 1691. Másodszor: különösen Hearne 1722ben. Ugyan Oxoniában ; harmadszor: Goodall Walt­ert Edinburgban 1 k6zben vol. 11. in föl. Nálunk látni ritka. Egyetlen egy kérdésem van itt T. T. Morvát Istvánhoz , ’s Szószólójához: Eme első királyunk’ kereszteltetése utánn csak nem háromszázaddal későbben élt Fordun János szerzetes, honnét tudta , vagy tudhatta meg annak pogány Salamon ne­vét? holott azt a­ közelebbi, jelesebb Angol Scot írók nem ismerték , ’s kik em­lítték , úgy em­lítték mint keresztelési ne­vét , a’mint fellebb Sá­tán­k. A’ Dunelmi Tourgot szerzetesre hivatkozás itt semmit se nyom ; mert ő is a’ történet utáni századdal későbben élt. A’más földiektől se tudhatta, mert ők csak István és Wajc nevét ism­erték. Ha tehát kijelentéshez nem akarunk folyamodni, szü­kség azt vélnünk felőle, hogy olvas­ván első királyunknak hol Salamon , hol István neveztetését, ez véleményre vetemedett, hogy Salamon pogány, István pe­dig keresztelési neve volt, annál inkább , mert ezér­ állításában senki tanúságára se hivatkozott. Ezekkel ellenmondók: ha ki mind azon által eggyetlen 1 85' idegen, háromszázaddal később írónak puszta szavára szó­

Next