Hasznos Mulatságok, 1836. 2. félév (1-52. szám)
1836-10-19 / 32. szám
( 250 ) radt, miről egy Malibran nevű franczia, kit New- Yorkban egynek tartottak a’ leggazdagabb kereskedőkközűl, kezét ajánlá nékie. Úgy látszik, attya’ állapotjának tekintete indítá leginkább a’ szép fiatal énekesné a’ már elég éltes Malibran’ kezének elfogadására. De alig hagyá el a’ színpadot, Malibran megbukott. A’ házassági kötelező levél ifjú nejének szép summát mutatottki, de ez lemondott arról, a’ hitelezőknek engedte azt, ’s ismét felállott a’ színpadra. De midőn a’ hitelezők az ő fizetése után is kinyújták kezeiket, házi czivakodás támadt, elválasztatá magát férjétől’s visszatért Európába, hol 1828dik esztendő’ kezdetén Parisban Rossini’ Semiramidejában lépe fel először. Azon estvétől fogva az akkor tizenkilencz esztendős énekesné bálványa lett a’ párisi közönségnek. Még Pastának is hátra kelle vonulnia hírneve előtt, ’s a’ második hellyel megelégednie. Malibran’ éneklésbeli elsősége közönségesen elismertetett; csak Pasta’ játékáról engedték meg azt, hogy az utólérhetetlen némelly fenső tragicumokban; ellenben az Malibrant sohasem haladta felűl lelkes, nagy ügyességű eredetiségben, az érzést minden húrjainak a’ legélénkebb illetésében, az Angoloktól úgy nevezett tender strokes of art — művészetnek gyengéd vonásiban, mellyek rögtön és ellenállhatatlanul érik a’ hallgató’ szívét. Bámulásra méltó vala az ő folgékonysága (Versatilität)’s ügyes testmozdulata, a’ honnan egy angol művészetbiráló ezt mondja*: „Pasta ollyan vala mint Siddons ’s Malibran ollyan mint Garrick.“ Vetélkedő társnő nélkül uralkodók Malibran ez idő óta, mint az ének’ királynéja, kinek a’ színpadon példátlan lelkesedéssel hódoltak, akár Pécsben vagy Parisban, akár Nápolyban vagy Londonban, akár Mailandban vagy Velenczében lépett fel. Angliában végre úgy otthon vala, hogy az utóbbi két esztendőben a’ Drurylane játékszínen angol nyelven játszott és énekelt. De nem csak a’ Brittek fizették minden hangját arannyal. Parisban már 1829 ben az operák évszaka’ kevés hónapjaiért ötvenezer frank fizetést húzott, és Majlandban Visconti herczeg a’ Scala játékszín’ tulajdonosa három esztendőre hetvenezer pengő forint, — équipage, pompás szállás, szabad asztal, s egy jutalomjáték esztendei fizetésért köteleztele. Ő ezen roppant summákat tékozolva, de csak jóté