Hasznos Mulatságok, 1837. 2. félév (1-52. szám)
1837-10-18 / 32. szám
ni, hanem vagy száraz légen fedél alatt vagy házakban megfonnyasztani. Minthogy nálunk az a’ szokás van, hogy sok bort szűrjünk inkább mint jót, és hogy a’ szedőnek ne kevés munkájáért fizessük a’ napszámot, ’s magunk mentül hamarább által essünk a’ szüreten, ingyen sem tartjuk azt a’ mit a’ Burgundiai gazdák, kik nem hogy nedves esős időben, de még akkor sem szakasztanak-re egy fillinget is, mikor még az éjjeli harmat a’ szemeken rajta fekszik. A’ Spanyolok, soha sem szednek legalább 10 óráig, és a szedést ismét még naplemente előtt abban hagyják. Ellenben a’ Champagniak, hogy fejér boraik tiszták és átlátszók legyenek, mihelyt pitymallik, mindjárt szednek, és ha a’ harmat felkezd szállani a’ munkával is felhagynak , sőt azt mondják, hogy amaz édes must forma Champagniai bor akkor legjobb, mikor a’ szőlőt eső szitáit időben szedik. A’ ki szereti, annak jó. Elég az hozzá, hogy a’ Campániai bor nem Magyarnak való, mert a’ mint a’ két ember mondja, még kijózanodik tőle az ivó. Egy szóval ez sem nem bor sem nem must, hanem valami középső; Vir is, mint a’ Miskolcziak nevezik. Innét,tehát az világlik ki, hogy a’szürettel ne siessünk , mert két rész között mindég a’ kissebbet kell választani. Ha korán szüretelünk bizonyosan gyermek ijesztő borokat (Darmreisser) nyerünk; ha ballasztjuk , még a’ vénasszonyok nyara hátra van, lehet remény - lemi. A’ Társalkodónak 81-ik számában Schams ur t. t. tag mint ijesztő a’ deredzésekkel áll elő. Hiszen mint vegytani mesternek kellene tudni, hogy ha az eczet fagynak kitétetik, a’ viz köröskörül öszvefagy és a’ radical legjobb eczet középre veszi magát, az essentia megmarad; igy van a’ szőlővel is, a’ viz kigőzölgvén magát, a’ bor nemesedik. Már termettek elég édes boraink, a’ jótékony természet arról is gondoskodott, mivel tudva van, hogy az édes borokat, csípőssel kell felfrissíteni, egyébiránt megnyulósodnak, tehát itt van a’természet ajándéka. — De még más czélja is lehet azon kegyes anyúnak. Váljon ha gyomrunknak testünk táplálására mindennek a’ legjavát keressük ki, nincs-e oda is intézet, hogy valahára jó fűszeres eezettel éljünk, nem