Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-01-31 / 9. szám

tsűzött, de már rég elenyészett czért újra felélesztené, hogy az idegen selyem portékákért kimenő pénz ha­zánk­ keblében maradna, más földi jólétünket eszköz­lő tárgyakra fordítandó! Illy gondolatokba merülve alig vevém észre, hogy szemünk előtt egy szép síkság terib­ el, mellyet Európa’ folyói királyának lefelé hul­lámzó ezüst tükrü vize diszesít, ’s a’ szorgalom­ és izzadság csepp­jétől buján termő tengeri — indicum — szépít. A’ területi jobb oldalán, a’ földből természete­sen kinőtt, mintegy mesterkéz által sorba rakott oszlo­pok— mellyeknek egyikét az áj­tatosság szent képpel ’s lámpával ékesité­s foglalnak helyet. Bal oldalán há­rom falu vonul felfelé, névszerint: Békásmegyer, Ka­lász és Pomáz; mind háromban Svábok, Tótok, ’s kevés Magyarok laknak; ezeknek legnagyobb része pedig a’ katholika vallást követi. Az itt ott részint gyümölcsös, részint csak árnyékra, mesterségre, és tűzre használható fáskertek’ szemlélésén töltvén az időt, jó­ előre haladtunk , ’s már szép látvánnyal foglalatos­­kodtatták szemeinket Sz.­Endre messziről ékeskedő tornyai, midőn velem utazó barátom a’ szemlélt tor­nyokon csüggő figyelmemet azon kijelentésével, hogy ha N. urat hon nem leljük, Visegrádra hajtatunk — mintegy ketté vágá. Visegrádra—ismétlem—melly em­lékeztetni fog, hogy basák’ igája alatt is nyögött a’ haza, kik sivataggá tevék szép mezeit, vészdulta ren­geteggé csendes lakát. Vajha ne volna otthon — gon­dolám— hogy az idő vas gyomra által még meg nem emésztett romokat láthatnám. — Felmenjünk tehát a’ várba ? mondám. —­ Igenis, — volt barátom válasza és pedig, mivel nehéz a’ gyalog felmenés, az itt erre használni szokott szamarakon vitetjük­ fel magunkat.— Oh! tehát csak illy becsülője, Barátom, a’régiségeknek, ’s nevezetesen a’ régi váraknak, hol ős atyáink pogány patkóktól hevertek összetiporva, hogy ön lábait fá­rasztani átalja?—És midőn hevesen kezdenék értekezni a’ régiségek­ méltó becséről, im, a­ kitűzött czélt 10­­ órakor elérvén , telly­esül ellenek lettek vágyaim. A’ reggeli időt tehát a’ m. város’, ’s leginkább a’ nem egyesült görög székesegyházi szemlélésével kíván.

Next