Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)
1838-01-31 / 9. szám
tsűzött, de már rég elenyészett czért újra felélesztené, hogy az idegen selyem portékákért kimenő pénz hazánk keblében maradna, más földi jólétünket eszközlő tárgyakra fordítandó! Illy gondolatokba merülve alig vevém észre, hogy szemünk előtt egy szép síkság terib el, mellyet Európa’ folyói királyának lefelé hullámzó ezüst tükrü vize diszesít, ’s a’ szorgalom és izzadság cseppjétől buján termő tengeri — indicum — szépít. A’ területi jobb oldalán, a’ földből természetesen kinőtt, mintegy mesterkéz által sorba rakott oszlopok— mellyeknek egyikét az ájtatosság szent képpel ’s lámpával ékesités foglalnak helyet. Bal oldalán három falu vonul felfelé, névszerint: Békásmegyer, Kalász és Pomáz; mind háromban Svábok, Tótok, ’s kevés Magyarok laknak; ezeknek legnagyobb része pedig a’ katholika vallást követi. Az itt ott részint gyümölcsös, részint csak árnyékra, mesterségre, és tűzre használható fáskertek’ szemlélésén töltvén az időt, jó előre haladtunk , ’s már szép látvánnyal foglalatoskodtatták szemeinket Sz.Endre messziről ékeskedő tornyai, midőn velem utazó barátom a’ szemlélt tornyokon csüggő figyelmemet azon kijelentésével, hogy ha N. urat hon nem leljük, Visegrádra hajtatunk — mintegy ketté vágá. Visegrádra—ismétlem—melly emlékeztetni fog, hogy basák’ igája alatt is nyögött a’ haza, kik sivataggá tevék szép mezeit, vészdulta rengeteggé csendes lakát. Vajha ne volna otthon — gondolám— hogy az idő vas gyomra által még meg nem emésztett romokat láthatnám. — Felmenjünk tehát a’ várba ? mondám. — Igenis, — volt barátom válasza és pedig, mivel nehéz a’ gyalog felmenés, az itt erre használni szokott szamarakon vitetjük fel magunkat.— Oh! tehát csak illy becsülője, Barátom, a’régiségeknek, ’s nevezetesen a’ régi váraknak, hol ős atyáink pogány patkóktól hevertek összetiporva, hogy ön lábait fárasztani átalja?—És midőn hevesen kezdenék értekezni a’ régiségek méltó becséről, im, a kitűzött czélt 10 órakor elérvén , tellyesül ellenek lettek vágyaim. A’ reggeli időt tehát a’ m. város’, ’s leginkább a’ nem egyesült görög székesegyházi szemlélésével kíván.