Hasznos Mulatságok, 1838. 1. félév (1-52. szám)

1838-05-30 / 43. szám

HASZNOS MULATSÁGOK. 43. Pesten, Május 30-án 1838. Semilasso J­úbiában. Nem vitatom hogy jól történt, de Való hogy mint gyermekek előbb tanulták a’ Nílust és Jordánt nevelni a’ Duna ’s Tiszánál; ’s mit a’ gyermek első képzelődése rózsafényébe fogadott föl, azt az is!, sőt a’ férfiú is hív emlékezetben tartja meg ’s reá mindig ömledező, olva­­dozó szívvel emlékezik viszsza, így vagyunk k­eveze­­tesen a’ Nílussal. Akkor hallók már azt emlegetni* mi­dőn fejünkben az öntudás alig ébredezett, midőn íté­letünk kevés de képzelődésünk annál nagyobb* tüzesebb volt, midőn az elbeszélés után mintegy látni véltük, mint szabadítatta meg a’ Fáraó leánya a’Nilus’ káka ’s gyékényeséből a’csecsemő Mósest,—’s most, mikor az idő a’ való világot nyitá meg körűlünk, a’ gyer­mekség mesevilágára mint álomra gondolunk viszsza ’s annak képeit fél-álom­, fél valóság tüneményeinek veszszük. Örömest halljuk pedig említeni ezen álomne­veket , mellyek mindegyre tündérfénybe burkoltan le­begnek előttünk. Ellenállhatlan költői báj fekszik ben­nük , annál nagyobb, minél távolabb esnek tőlünk tér­ben és időben. Mert a’ költésnek távolság az eleme , a’ jelen nem bir csalékony hajszínekkel. A’ Nilus vidéke azonban nem csak költői szemek előtt nevezetes, a’ legszárazabb jelen idő embere is sok éldeletet talál benne ,’s fel, mirül elmélkedjék. A’ Ni­lus völgye ollyan ország , mellybett egy regényes em­berfaj lakozott, mostani lakóihoz és hozzánk mun­káiban nem hasonlító, de a’ melly nagy idő előtt lenni megszűnt, így alkotott maga a’ természet hajdanra roppant műveket,—­ma csak a’ fentartásról gondos­kodva.­­ Semilassának tudósításai ezen mesés országran­ nagy érdekkel olvastatnak az európai Világban ’s gondoljuk* mi is kedves olvasmányt szerzünk barátainknak* azo­kat e’ lapokban a’ közönséges újság szerint közölVés Első Bel* sale/idői

Next