Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-06-01 / 44. szám
( 170 ) ság biztosit. A’ szinházat tökéletesen ismerve, megtanuld annak legcsekélyebb eszközeit használatba venni , ’s ennek köszönheti egyszersmind azon külső alakot, mikkel műveit a’ nép előtt is kedvessé teve. A’ népnek sarjadéka lévén, felemelkedik a’ thrónig , ’s legegyszerűbb társaitól egészen Erzsébet királynéig, mindenkit barátjának nevezhete; azoknak külső ’s belső visszonyait ismerve, mind ezt önhasznára birá fordítani, ’s végre tetszése szerint rendelkezhetek egy szinésztársasággal, semmi korlátokra nem kelle ügyelnie;sem az igazgató tudatlanságával,sem a’ sajtó korlátozásával, minden eszközöket mozgásba hozható: művei lelkesen, teljesen, önállólag adathattak elő, ’s miként azok képzetében megtermettek, úgy közöltettek a’ világgal. Shakspeare azon szerencsés korban születik, midőn még semmi ferde iránynak az ízlés nem indult. A’ nyelv egészen műveletlenül, a’ művészet bölcsejében feküdt, midőn ő pályájának indulva, azokat polgájokból kiemelé , ’s Angliának az jön, a mi Danie Olaszországnak volt. Minden drámájában fellelhetni azon kor’ állását ’s viszonyait, művészileg előállítva , teljes bátorságiban, zavargásiban . — ’s épen az ő ecsete vala képes műveit minden kor előtt kedvessé tenni, ’s úgy felruháztatva találni miként azokat költői nagyságában örökségül a’ világnak átadá.— Szinte szerencse volt ránézve, hogy azon korban a’ görögök a’ nép által nem ismertetének, maga Shakspeare minden ebbeli tudományát Plutarchusból merite. A’ mi charactereit illeti, azok mind történeti drámáiban, mind vigjátékaiban a’ valóságnak képzelődéssel vegyített termékei. Neeharacterei örök minták ’s az egyes érzelmek nála teljesen kimeritvék. Jessica, Julia, Desdemona, Ophelia, Miranda a’ szerelem mindannyi külön mintáji, örök mintájúi és tiszta szerkezetre szolgálók. A’ franczia legjobb költőkről általányosan lehet mondani, hogy nőik örökké ugyanazok. Mindegyik ugyanazon nyelven vagy legalább ugyanazon szenvedéllyel szól. Shakspearnél a’ fokozat mindig megvan, nem keresett az, hanem igaz és meg is fenséges. Húsz évi drámai pályáján Shakspeare összesen harminezöt darabot irt. Korabeli férfiai alig ismertetnek, míg őt—ki ne ismerné?!—Shakspeare mintegy felűben vonula vissza a’ színháztól, tiszteltetve, imádtatva mindenki által 0,000 forint évi jövedelemmel. Dujdosóként távozott születése helyéről, mint korának első embere kiváná azt ismét látni, ’s ez okból Straffordba ment, hol élte végéig maradt. Ittlétében ismét gyermeksége homályába vonult vissza, hasonlókig a’ szivárványhoz, melly nagyságában lassanként a’ láthatárban elvesz. Mindez mit róla tudni, hogy 1616ban, ápr. 23- kén halt meg, születése napján ötvenkét éves korában ötvenhét évvel később halt meg Moliere , azon egyember, ki hozzá hasonlítható. — Shakspearnek két törvényes lánya ’s egy természetes fia maratt, sir William Davenant. Mindkét lánya magtalan halt el.— A mi Davenantot illeti, ő is méltó akarván atyjához lenni , egy színház igazgatójává lön. I. Károly alatt baronetté nevezteték ki. Ő volt első, ki a’ diszitvényeket divatba hozá, ’s az ő igazgatása alatt legelsőbben 1660ban történt, hogy Desdemona szerepét nő vivé. Davenant magtalanul halt el 1668ban, ’s vele együtt utósó sarjadéka veszett ki azon nagy költőnek, Dumas után. Egy pár szó Társalkodó szerkesztőségeit ez, il J Hasznos Mulatságink’ 39ik számában Ügymelléki kimutatá, hogy a’ Társalkodóban Szép Ferencztől megjelent „philosophiai észrevételek, csaknem szorul szóra Rochefoucault’ töredék-gondolatiból vétettek , ’s intésül fiatal íróinknak , az észrevételed szerzőjét,—jól megjegyezzük , szerzőjét, nem a Tó’ szerkesztőségét — plágiummal vádolá. Erre a" Tó’szerkesztősége lapjai’ 41 ik számában, apróbetűkkel nyomott, három hasábnyi asteriscus alatt felel, ’s Ügymelléki" figyelmeztetését, elménetsége’ vagy gúnyolódása’ felkiáltó jelével, igen igen nyomós értekezésnek mondja, mit tudtunkra senki se állított, hanem hogy nyomósnak kellett lennie, a’ következés mutatja, mert a’ szerkesztőség feljajdult rá, ’s hihetőleg igen a’ bibéjét nyomta meg. Válaszában azt mondja az érdemes szerkesztőség: ,,Mi a’ beküldő nevét kitettük , ’s igy ő adózzék , ha reá most kisült a’ plagium.“ És itt tanácsos lett volna megállapodnia; de az érdemes szerkesztőség ezt nem cselekvé, hanem gyermekileg fölfortyan, a’ petimus damusque vicissimet hadarja, s a kész falatkáknak szomszéd konyhából csipkedésével vádolja a H. Mulatságokat, minthogy ezek 1. a’ Pesten fölállítandó művészeti egyesület’ programmája, 2. a Lépfene, 3. a censorok Chinában, 4. Perygord könnyelműsége, 5. különös törvények, 6. különös vérség ’és fényűzés, 7. a’ persa király’ ajándéka czimü czikkeket a T-ó után közlötték; azonban nem gondolá-meg, hogy vádjai önmagára pattoghatnak vissza. Igenis a H. Mulatságok közlöttek a* T-óból, mit közérdekűnek, hasznosnak ’s mulattatónak láttak, de a T-ó czikkelyeit, vagy más valakinek gondolatait, a‘ H. Mulatságokban senki se tálalta ki saját eredeti gondolataiként, — és pedig most csupán illyesmi forogna kérdésben, ha az érdemes szerkesztőségnek tetszett volna e’ mel- Bocsánat tisztelt olvasóinktól, hogy szokásunk és akaratunk ellenére e’ rövid polémiába bocsátkozni kényszertetünk, ezt kövezetességünk , de leginkább, olvasóink iránt tiszteletünk követelik.