Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-01-05 / 1. szám
( 3 ) Mert a’ bölcs nemzet minden nemzetek fölött áll, a’ bölcs ember legboldogabb a’ halandók között. Őrizz pedig bennünket a’ kényelembe merüléstől, a’ gyönyör vadászattul, mert ki a’ testi gyönyöröknek átadja magát, elfejletkezik szelleme kincseirül, kötelessége és jogairul; ön teste és indulatainak rabjává lesz, mig utóbb külsőleg is méltán elveszti szabadságát. Oh súgd meg, ősz idő, mindnyájunknak,hogy a’ki nélkülözni tud, örökké és mindenhol szabad, a’ gyönyörhős pedig bíborában is rabszolga. Vésd be ezeket lelkünk és sziveinkbe, ősz idő, és mi olly fiákká képződünk szemeid előtt, kikben gyönyörködhetel ’s kikre büszke lehetsz. Vajda, « jó műveltség szabadság. E’ két sokat jelentő szónak egymásközti viszonyát némellykik vizsgálók , de nem bírák elhatározni, mellyik a’ nemző ’s mellyik a’ nemzeti. Bár mikép hajlandó legyek az elsőnek tulajdonítani az eredeti erőt, melly szükségkép az utóbbit nemes értelmében maga után vonja : átlátom a’ nehézséget, melly a’ meghatározást e’ részben késlelteti, azon tömérdek külső körülmények’ befolyása által, mellyet kor és helyzet különfélekép szül. Nem akarok példáimmal a’ mérhetlen óczeánba ereszkedni, ’s nemzeteket előállitni, midőn képviselők il egyes embereket hozhatok fel annak bebizonyítására, hogy tiszta szabadság műveltség nélkül nem képzelhető; nemzet vagy egyes ember szabadságát műveltség nélkül nem érezheti, ’s nem gyakorolhatja. W Washington, Amerika képviselője, köztársaságot nem alapíthat, ha a’ nemzet önerejét nem ismerve, szabadságot csak azért nem kívánt volna magának , miután a’ műveltség’ szikrája keblében feléledt, ’s azt lánggá emelni törekedett. A’római köztársaság nem maradhata fenn, mert a’ nemzet a’ műveltséget nem birá, ’s Athene szerencsésebb volt, mert ott a’ nemzet’ charactere ismertetett. Roma nem volt müveit, bár mennyi müveit embereket állít is elő; a’ nemzet azokat nem ismeré. Ada tekintem az emberiség haladását, sohasem találom annak nemző okát a’ tudományok’ gyarapodásában, hanem a’ nép, az egész emberiség művelődésében. Bár mennyire gyakorolja is korunkban erejét az érzékiség , bár tisztán látható, hogy hajdan a’ vétkek ritkábbak valának ’s a’ vétek és hiba nem olly könnyen megbocsátott: elhinni sohasem fogom, hogy az ember magát jelenleg jobban nem ismerné, a’ műveltségről ’s szabadságról józanabb fogalma nem volna. Tisztán látom annak bekövetkezését, mit Rousseau korában olly lelkesen elmondott Emilejében: „ha nevelni akarunk, legelsőbben is a’ növendékből embert képezzünk; azon emberből mindent alakíthatunk.“ Az emberiség eddigelé sohasem látszott sulyegyenben lenni magával. Majd a’ legtúlzóbb kívánat ’s rohanás, majd tespedésbe visszasülyedés okozák nemzetek’ megsemmisülését. Sohase higyjük, hogy a’ tűz ha nem lángol, elalszik, eddigelé többnyire lángolás emészte fel nemzeteket. Az ember önismerésének legelső lépcsője vala hogy szabadságát korlátozá, ez egyszersmind önműveltségének első szikrája. A’ mi egyes embereknél megtörtént , nem tapasztaltatok nemzeteknél, mert azokat hatalom és nem természeti jogainak önmegtagadása velé járom alá. Ezen igazságból következtetni merem, hogy az emberiség jelenleg e’ lépcsőn áll, mellyen látva gyengeségeit, hajlamait, szenvedélyeit ömagának uralkodójává lesz; még azon jogokat is, mellyeket olly gyéren gyakorolhat, megtagadja önmagátul, mert e’ rövid életet boldogul ’s elégedetten akarja eltölteni. Azon pillanatban , midőn az emberiség átalánosan azon gondolatra jut, miszerint tisztán akar látni, ’s emberi természetét nem csók által, hanem önszemeivel nézni fogja szabadsága’ ünnepét ülhetni. Mert mi egyéb az ember szabadsága, mint korlátozhatása önjogainak , mellyeket többnyire érzékiség szül. ’S mi a’ műveltség’? az ember’ önismerete, mellyet gondolkodás szül. Ha önmagát tökéletesen ismeri, fogalma lesz másokról, a’világról, ’se’fogalom mind, inkább tisztább leend. Emberismeret pedig a’ legmagasb polcz, mert ember a’ természet’ remeke. Ember körül fordul meg többé kevésbé minden tudomány, ’s legfenségesb az, melly hozzá legközelebb áll; mert az ember összetétele minden szelleminek’s állatinak. ’S szabadságnak lehet e tekinteni azt, melly tetteket határoz, mik hatással nem bírnak; a’ ragadozó állat szabad-e hogy másoknak árt; az ember egy magasb szabadsági szellemmel bír, melly által megtagadja önmagátul mivel érzékiségét , elégíthetné ki, de másoknak ártana. Ez a’ szabadság’ első eszméje. Műveltség és szabadság a’ két legnagyobb eszme a’ szellemi világban, mellyre törekedni láttunk eddigelé minden nemzetet. A’ próbákat *s az erre vezető utakat fentartá nekünk ’s a’ késő kornak a’* történetírás ; ritkán tétetik meg ugyanazon út, melly már megtétetett. Az emberiség’ legnagyobb reménysége, valaha czélt érendő, áll azon boldogító erényében, hogy hibáit megismeri. Hány van, kinek szabadságról nincs fogalma, ’s utánna olly hévvel vágyik, ’s attól függeszti fel művelődését; ezen emberek nem munkálkodnak, mert úgymond, szabadok nem lehetnek. Kik így gondolkoznak, merem áldni, kár hogy szabadsággal bírnak nem munkálkodni! Eszmele valaki jutalmat érdem nélkül: szabad lehet-e valaki műveltség nélkül. Ki nem műveli magát, midőn arra szabadsága lehet, mert azt nem hiszi, megmutatja ezáltal, hogy szabadságával élni nem tud, ’s arra érdemtelen. A’ rab.