Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-01-26 / 8. szám
( 27 ) G.ill Estve 5 órakor hozzá mentem; még az udvaron valók ’s már megnevezett. Dr. S. ’s mások jelenlétében mondá, hogy 3, 4 esztendeig sem lesz olly egészséges mint volt, hogy sok görcsök fogják kínozni betegségében, de csak hideg vizzel locsoljákmeg, ’s csak ott, a hol összehuzódik. Továbbá mondá: „Korponán lakik egy „Greiszer“ nevű takács, kinek nagy köszvénye van, azt erősen kellene locsolgatni hidegvízzel s az segitne rajta.“ Dec. 10. mondá, hogy délután 3 negyedkor háromra ismét görcsök fogják megszállani , pedig igen fájdalmasok. Később hirtelen vizet kért egy dézsába, levetkezett ’s megfürdött benne. Midőn már a’ mondott óranegyed közelgete, a’ patikából hozatott magának orvosságot, mondván , hogy már készen van számára , mert dr. Sárosy csináltatott neki zslizgyökérport még délelőtt; — hanem ő nem győzte várni, felkapta magát ’s érette akart szökni, panaszkodván, hogy nem tudják megcsinálni. Az orvos benn marasztá ’s maga ment el: az út közepén összetalálkozék a’ szolgával , ki hozzá sietett megkérdezni, mint kívánja az orvosságot. A’ beteg azután 30 cseppet kért a’ hoffmanncseppekből; de a’ beadó a’ számlálásban megtévedt, ’s a’ mint bevevé, a3nak érzé a’beteg’s nagy zavarba jött. Hirtelen mutatott balkezének erein egy nagyobb veres foltot ’s ennek közepén egy kisebb fejéret , ’s „itt jön ki az a’ három csep a’ bőrön“ kiáltó. Hirtelen hideg vizet kért, ezzel megmosdott, sokat ivott; ’s így a’ görcsöknek, mellyek 3 negyedkor beállottak, erejét vévé. — A’dalokkal már felhagyni látszék,’s a’festészetet vévé elő. Hozatott magának két ácsrajzont s igen szépeket rajzolt ágya felett a’ falra . Midőn felébredt, nem ismert rajzolatára. Mondá ismét, hogy estve 8 óra Után roszul lesz, ’s csak vizzel mossák meg karjait, de lassan , mert különben a’ guta megüti. És 8 óra után megszállók a’ fájdalmak, mellyeket a’ víz enyhített, ’s midőn elmúltak, nagy örömmel kiáltott fel: „kilenczedfél az óra.“ S azonnal elüté a’ két negyedet. — Jövendőjé, hogy 12 órakor ismét roszul lesz , Röczey pedig, ki majd mindig mellette virasztott, minthogy igen kedvesé, ámbár azelőtt nem látták egymást — hogy aggodalmát előzze, mondá neki , hogy az csak Vanitatum Vanitas. Ő ezt hallván egyszerre elszavalta Kölcseynek e’ czimü költeményét, mellyet, mint mondják, csak egyszer olvasott, ’s midőn félidőit, elkezdeni sem tudott. Ez éjjel kártyázott ; gyakran megmondta, kinek miféle kártyája van ’s ki fogja el a’ pagátot; ha megmondták, hány kártyájok van, egyszerre felszámoló a’ nyereséget. Guitarre mellett tánczolt, lejtést járt, azután ismét rajzolt a’ falra. Panaszkodott egyik barátja, hogy feje fáj , p orczáját ’s tarkóját hideg vizzel hagyó mosni, ’s elmúlt a’ fájdalom. Kiment az udvarra ’s megláta a’ félholdat, felijedt tőle, kezeit összekulcsolva feléje emelte , ’s igen szépen énekelt hozzá. Dec. 11 k én reggel 5 órakor atig kelt fel a’háziasszony a’ mellékszobában , azonnal sürgeté a’ fűtést , mondván, hogy már fölkeltek. Meghagyó azután , hogy minden délben szénavirágot lepároltan, este pedig hamus lábfürdőt adjanak neki. Gyakran emlegető, hogy csütörtökön 10 órakor igen roszul lesz. Estve hozzá menék , mellette ismét virasztandó, ’s velem jött egyik barátom is , kit a’ beteg igen jól ismert. Alig léptünk be, azonnal főni ’s nyújtózni kezde ’s rettenetes görcsök szállák meg. Hidegvízzel locsolták, ’s midőn az idegen eltávozott, mindjárt jobban lett, de még sem egészen, mert az megállt az ablak alatt, ’s midőn onnan is elutastatott, vége jön minden kinnak. A’ mit ezen éjjel müveit ’s beszélt, azt tollal hirtelen felkapám. — Kilencz óra után a falra lombokat, kobzokat ’s koszorúkat rajzolt. Azután lefeküdt. Ötödfél órakor dec. 12 én fölébredt ’s azonnal mosakodott a kezemet, melyben azután gyengeséget érzék, erősen megszorító’s felkiáltott: „B. ur! 9 órakor szabad leszek!“ Azután kiment; megpillanta a’ holdat ’s borzadva mutatott feléje: „Irtóztató ki az?“ — „Hol?“ kérdőm. „Nem látja a’ holdat ott a’ fellegekben?“ Épen felhők mögé vonult a’ félhold; tehát csöndesen visszatért ’s folytatá rajzolását. Nemsokára félretéve mindent ’s lefeküdt. „Lehetetlen többet , úgymond, dolgoznom , hanyatlik már a’ szerelem, hanyatlik minden erő. Már el nem végzem a’ képet, mert szemeim nem bírják; csak egy szemmel nézek , ’s azt is megerőtetem; már a’ jobb szememre soha sem fogok látni, ’s jobb fülemre sem fogok hallani. Eleinte nehéz lesz néznem.“ Nyolcz órakor eljött hozzá bátyám ’s az orvos. Könnyezve köszönő mindkettőnek, ugyszinte a’ háziasszonynak , ’s a’ jelen nem levőknek is jószivű ápolásukat. „Mert, úgymond, nem sokára el fogom veszteni nagy tehetségemet ’s ollyan leszek, mint más halandó; azért köszönöm most, mert azután semmit sem fogok tudni mindezekről.“ Azután elszenderülni látszók , rövid idő múlva felébredt és megindulva hálakönyörgést mondott összekulcsolt kezekkel. Majd ismét mély álomba merült. — Ez volt azon letheálom, mellyben az ember mindent felejt — Felébredvén rövid álmából, körültekint: „Mit csinálok én, ágyban ?“ kérdő— „Hiszen beteg !“ — „Én beteg? érzem, hogy gyönge vagyok, de mióta?“ — „Épen ma egy hete’“ „Uram isten ! nekem úgy tetszik , mintha tegnap estve aludtam volna el. Hát ezeket ki rajzolja a’ falra?“ „Hát L. ur“ jön a’ felelet; pedig ő maga rajzolta. „Ah! én nem tudtam ? hogy ő virágokat is fest. De szeretnék én így festeni tudni!“ Azután kérdezősködött: Mi van ma? Hányadik van ma? Hány az óra ? amit betegségében legpontosabban tu-