Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)

1839-02-23 / 16. szám

( 59 ) 8) Míg az egyesület constituálva nincs, az alulírot­tak fogják az ügynek gondját viselni. Azután pedig az egyesület, mellynek minden részvényese a’ gyű­lésekben egy szózattal bir, fogja az igazgatóságot vá­lasztani. ( 9) Mihelyt az egyesület constituálva lesz , t. ez. aláíróknak tudomásul fog adatni; a’ rész­vény ára aztán ugyanazon helyen, hol aláíratott, elő­­leges v. is interimalis nyugtatvány mellett lefizeten­dő , melly maga idejében a’ részvény jegyével ki fog cseréltetni. 10) Ha az egyesület akármi előre nem látható okoknál fogvást eloszlani kénytelenittetnék, a’ pénztárban levő tőke a’ kisdedóvó intézetre, a’ fest­­vények pedig a’ magyar museumra fognak maradni. Az itt alulírottakon kívül Pesten ’s hazánk minden egyéb városaiban a’ könyv ’s műkereskedési boltok­ban aláírási ívek találtatnak. Pest, febr. 3-án 1839 Gr. Dessewfffy Aurél mk. Eckstein Fridrik mk. B. Eötvös József mk. Grimm Vinicze mk. Jósika Miklós mk. Lukács Móricz mk. B. Prónay István mk. Ri­pp János mk. Gr. Se­rényi László mk. Trefort Ágoston mk. Az erdője dicsérete. ( Bakonyi szólásmódban.) * Minthogy tél van, szükséges hogy az erdők dicséretét a’ télre (olv. télb­e­) kezdjem. Napunk olly mostoha irántunk , hogy miatta télen akár mind rend­re fagyjunk, ha erdőink java (olv. fával) ki nem se­gítenének. Hogy a’ dermedés és fagy áldozataivá nem leszünk, az erdőkön kivül másnak nem köszönhet­jük. Becsü’jétek tehát az erdőket és a’ fára’ semmi rosszat ne szó’jatok. Télen tehát létetekhe’ tartozik a’ fa, ’s igy az erdő, — de tavassza’ sincs haszon né’kü’. Mivel a’ télnek szokása hosszan benyu­ni a’ tavaszba , nektek is szokástok tavassza’ még soká a’ fáb­a’ nyu’ni. Va­lamikor pedig kis ebédecskét akartok melegen enni, nem a’ fa barátságává’ tesztelt e’ azt ? Bakonyi bará­taim , igen okosan cselekesztek, ha az erdőnek meg adjátok a’ kellő tiszteletet ’s egész vonzalommá’ vagy­­tok iránta. Az erdő az év meleg részének dicsősége. A’ szem egész gyönyörre’ nézi első kizö’dülését tavasz­­sza’, Barkáiba’ gyönyörködik. A’ madarak össze hang­zó énekéve’ mulatja magát benne. — Mikor utód pe­dig égető sugarakkal emelkedik a’ nap magasra, meg-1A’ Kimoss szerkeszté ’s kiadta .,Természetben egy bizonyos Bakonyi Miska kezde a’ dunántúli szó­járás szerint leveleket írni Pestrül, — de B. M. nem alkota magának szabályokat azon szólásmódrul 's igy csak össze vissza irt majd rendesen , majd bakonyia­­san. Én e’ sorokban a’ bakonyi szólásmód azon két szabályát követendem, minélfogva­­) az utótagok utolsó mássalhangzójokat elvesztik ha mássalhangzó következik reájok ; aszor az 1 betű a’ mássalhang­zó előtt gyakran kihagyatik. A’ kihagyott betűt hi­­­ány jegygyel tudatom, leli a’ gabonákat , letarolja a’ léleket, nem áldás gyanánt tekintetek e’minden fát, mellynek árnyéká­ba’ nyugalom vár reátok ? Az erdő illyenkor menek­­vő hely számotokra árnyékára’ és hirességére’. Ben­ne örömest deleltek, mikor félnapi erős munka után rövid ebédtekke­ láttak, — és ebéd után fél órács­kát szenderegtek. Az erdő illyenkor hasonlít a’ meleg kályháho’ télen, ez hidegéve’, az melegéve’ tesz szó’gálatot. De ne gondolátok, hogy csak ti a’ tő’d ter­mészet kánjáró fiai becsülitek az erdőt, a’ ho’ mi fő­városiak is értünk. — Sőt ha igaz, hogy a’ ritkaság minden dolog becsét emeli, akkor nekünk jobban kell értenünk az erdő kedveléséhe’ mint ti nektek. Lát­játok , mi sokszor az egész nyarat keresztü’ izzadjuk a’ né’küt’ hogy más árnyékot ismernénk mint a’ falak és fedeleket; fát ritkaság gyanánt sem látunk. Porho’ pedig elég szerencsénk van, mint’ ti erdeiek keveset tudtok. Ha illy falbuvó és pornyelő ember kivergőd­­h­etik némi fijához az erdőknek, látnátok csak hogy húzad az örömtű’, mint ugrá’ a’ legfurcsább bak­ugrá­­sokka’, mint dudo­, ha énekeléshe’ mit sem ért is. Ezen pénzes de nem legegységesebb embereket kellene visgálnatok , hogy az erdők érdemére’ fogalmat nyer­jetek. Azt mondanátok pedig illyenkor, meglehet hogy igy ama’ télen boldogabb nálatok, de nyárba’ nem csere’nétek vele. V­o­sak népek , kik a napot imádták , vannak kik ma is a’ holdb­a’küldenek könyörgést; vo’tak kik a’ tüzet gondolák istennek , vannak kik állatoktu’ret­tegnek mint mindenható lényektü’, de mindezekné’ szebben, költőiebben cselekedtek a’ régi Germánok, kik erdőkbe’, fák alatt szolgá’tak isteneiknek. Az er­dő ezekné’ az isten temploma volt, — ’s a’ szent ligetbe’ senkinek nem volt fát levágnia szabad. Oh ha illyen törvény divatoznék ma is, sok erdő pusztítás­nak vége szakadna. Hajdan az erdőket a’ tudományok is szerették. A’ görög bölcsek nem holt falak között adának okta­tást, hanem ligetekbe vonultak és szavaikat a’ fák suttogásaira’ kisértették. És könnyen képzelhető, hogy a’ fej szép kertekbe’ könnyebben elfogadd a’ tudás kincseit mint a’ rekesztett levegőü falak között. Én hajlandó is vagyok az emberiség újra nem­zését az erdőktül várni. Mig az emberi tanyákon min­den emberre egynéhány fa nem esik, addig az egés­­ség do’ga rész lábon áll. A fák az állatok ellentéte­lei, egymást kiegészítők , szükséges tehát, hogy a’ hol az egyik talá’tatik , a’ másik ne hibázzék. A’ vá­rosokban e’ szerint igen sok fa volna szükséges. Hihető hogy e‘ képen sok meleg fejű embernek agya is meghűtköznék ,­­ ’s a’ hűs fa alatt részint több okos szót el lehetne mondani, részint az okos szóra kényelmesebben hallgathatnánk.

Next