Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-02-23 / 16. szám
( 59 ) 8) Míg az egyesület constituálva nincs, az alulírottak fogják az ügynek gondját viselni. Azután pedig az egyesület, mellynek minden részvényese a’ gyűlésekben egy szózattal bir, fogja az igazgatóságot választani. ( 9) Mihelyt az egyesület constituálva lesz , t. ez. aláíróknak tudomásul fog adatni; a’ részvény ára aztán ugyanazon helyen, hol aláíratott, előleges v. is interimalis nyugtatvány mellett lefizetendő , melly maga idejében a’ részvény jegyével ki fog cseréltetni. 10) Ha az egyesület akármi előre nem látható okoknál fogvást eloszlani kénytelenittetnék, a’ pénztárban levő tőke a’ kisdedóvó intézetre, a’ festvények pedig a’ magyar museumra fognak maradni. Az itt alulírottakon kívül Pesten ’s hazánk minden egyéb városaiban a’ könyv ’s műkereskedési boltokban aláírási ívek találtatnak. Pest, febr. 3-án 1839 Gr. Dessewfffy Aurél mk. Eckstein Fridrik mk. B. Eötvös József mk. Grimm Vinicze mk. Jósika Miklós mk. Lukács Móricz mk. B. Prónay István mk. Ripp János mk. Gr. Serényi László mk. Trefort Ágoston mk. Az erdője dicsérete. ( Bakonyi szólásmódban.) * Minthogy tél van, szükséges hogy az erdők dicséretét a’ télre (olv. télbe) kezdjem. Napunk olly mostoha irántunk , hogy miatta télen akár mind rendre fagyjunk, ha erdőink java (olv. fával) ki nem segítenének. Hogy a’ dermedés és fagy áldozataivá nem leszünk, az erdőkön kivül másnak nem köszönhetjük. Becsü’jétek tehát az erdőket és a’ fára’ semmi rosszat ne szó’jatok. Télen tehát létetekhe’ tartozik a’ fa, ’s igy az erdő, — de tavassza’ sincs haszon né’kü’. Mivel a’ télnek szokása hosszan benyuni a’ tavaszba , nektek is szokástok tavassza’ még soká a’ fába’ nyu’ni. Valamikor pedig kis ebédecskét akartok melegen enni, nem a’ fa barátságává’ tesztelt e’ azt ? Bakonyi barátaim , igen okosan cselekesztek, ha az erdőnek meg adjátok a’ kellő tiszteletet ’s egész vonzalommá’ vagytok iránta. Az erdő az év meleg részének dicsősége. A’ szem egész gyönyörre’ nézi első kizö’dülését tavaszsza’, Barkáiba’ gyönyörködik. A’ madarak össze hangzó énekéve’ mulatja magát benne. — Mikor utód pedig égető sugarakkal emelkedik a’ nap magasra, meg-1A’ Kimoss szerkeszté ’s kiadta .,Természetben egy bizonyos Bakonyi Miska kezde a’ dunántúli szójárás szerint leveleket írni Pestrül, — de B. M. nem alkota magának szabályokat azon szólásmódrul 's igy csak össze vissza irt majd rendesen , majd bakonyiasan. Én e’ sorokban a’ bakonyi szólásmód azon két szabályát követendem, minélfogva) az utótagok utolsó mássalhangzójokat elvesztik ha mássalhangzó következik reájok ; aszor az 1 betű a’ mássalhangzó előtt gyakran kihagyatik. A’ kihagyott betűt hiány jegygyel tudatom, leli a’ gabonákat , letarolja a’ léleket, nem áldás gyanánt tekintetek e’minden fát, mellynek árnyékába’ nyugalom vár reátok ? Az erdő illyenkor menekvő hely számotokra árnyékára’ és hirességére’. Benne örömest deleltek, mikor félnapi erős munka után rövid ebédtekke láttak, — és ebéd után fél órácskát szenderegtek. Az erdő illyenkor hasonlít a’ meleg kályháho’ télen, ez hidegéve’, az melegéve’ tesz szó’gálatot. De ne gondolátok, hogy csak ti a’ tő’d természet kánjáró fiai becsülitek az erdőt, a’ ho’ mi fővárosiak is értünk. — Sőt ha igaz, hogy a’ ritkaság minden dolog becsét emeli, akkor nekünk jobban kell értenünk az erdő kedveléséhe’ mint ti nektek. Látjátok , mi sokszor az egész nyarat keresztü’ izzadjuk a’ né’küt’ hogy más árnyékot ismernénk mint a’ falak és fedeleket; fát ritkaság gyanánt sem látunk. Porho’ pedig elég szerencsénk van, mint’ ti erdeiek keveset tudtok. Ha illy falbuvó és pornyelő ember kivergődhetik némi fijához az erdőknek, látnátok csak hogy húzad az örömtű’, mint ugrá’ a’ legfurcsább bakugrásokka’, mint dudo, ha énekeléshe’ mit sem ért is. Ezen pénzes de nem legegységesebb embereket kellene visgálnatok , hogy az erdők érdemére’ fogalmat nyerjetek. Azt mondanátok pedig illyenkor, meglehet hogy igy ama’ télen boldogabb nálatok, de nyárba’ nem csere’nétek vele. Vosak népek , kik a napot imádták , vannak kik ma is a’ holdba’küldenek könyörgést; vo’tak kik a’ tüzet gondolák istennek , vannak kik állatoktu’rettegnek mint mindenható lényektü’, de mindezekné’ szebben, költőiebben cselekedtek a’ régi Germánok, kik erdőkbe’, fák alatt szolgá’tak isteneiknek. Az erdő ezekné’ az isten temploma volt, — ’s a’ szent ligetbe’ senkinek nem volt fát levágnia szabad. Oh ha illyen törvény divatoznék ma is, sok erdő pusztításnak vége szakadna. Hajdan az erdőket a’ tudományok is szerették. A’ görög bölcsek nem holt falak között adának oktatást, hanem ligetekbe vonultak és szavaikat a’ fák suttogásaira’ kisértették. És könnyen képzelhető, hogy a’ fej szép kertekbe’ könnyebben elfogadd a’ tudás kincseit mint a’ rekesztett levegőü falak között. Én hajlandó is vagyok az emberiség újra nemzését az erdőktül várni. Mig az emberi tanyákon minden emberre egynéhány fa nem esik, addig az egésség do’ga rész lábon áll. A fák az állatok ellentételei, egymást kiegészítők , szükséges tehát, hogy a’ hol az egyik talá’tatik , a’ másik ne hibázzék. A’ városokban e’ szerint igen sok fa volna szükséges. Hihető hogy e‘ képen sok meleg fejű embernek agya is meghűtköznék , ’s a’ hűs fa alatt részint több okos szót el lehetne mondani, részint az okos szóra kényelmesebben hallgathatnánk.