Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-08-07 / 11. szám
Pest, 1839. Szerda August. Ten *i* anyu a’ sirb m. (Németből.) Egy jó anyát hideg sir’ gyomra rejt, Mindent mi földi ott alant felejt. De három árva gyermeket hagyott, Kikért hevölt, mig vére megfagyott. Két báj leánykát ’s egy kis gyermeket Hozzája a' tiszta szívből híveket. Mig ő beásva földben szendereg, A’ három testvér sirjához kimegy. Az első testvér mély búban zokog, Es vérző szivetán hasadni fog. A’ másik sima, könyet nem talál — „Ő vagy anyámhoz, jótevő halál!44 A’ legkisebb virágszalon, motoz ,,Ah nénikék, anyánk hol mulatoz .« 44 Midőn az első sir keservesen, Mozdulni látszik anyja csöndesen, ’S midőn a’ második halált óhajt, Úgy látszik, a’ halott is felsohajt. ’S midőn a’ gyermek kérdést játszva tőn, Elönti arczát forró könyörön. ’S?, t néhány szály az dúséty’’ Körében. Veget Öszvesittessenek tehát a’ telkek, köttessenek örökös szerződések , mert a’ köz jó kívánja , hol azt a körülmények engedik, okvetetlenűl, ’s nem ha csak tetszik. Az örökös szerződéseknél, a’ termések’ minimumát szeretném meghatároztatni, melly a’ rendes adó alól a’ jobbágyságot részben felmentené , ellenkezőleg félek ne hogy az állandó adózás mellett egy az 1816ikhoz hasonló év tönkre jutassa az adózó népet. A’ status-tudomány azon axiómáját, hogy semmitől semmit nem adózhat az adózó, —minden szerződés erején felül emeli a’ közjó’ feltétele. — A’ maximumnak, midőn t. i. többet kellene viszont a’ jobbágynak adózni, helyét nem látom, mert szerfeletti bőségnek, csak a’ régi krónikákban találjuk nyomdokait ’s a’ kánaáni fürtök igen megaszódtak. De elbocsátom e’ részbeni gondolatim’ fonalát, mert lenne ki szerénytelennek’nyilvánítva, pedig én elsőséget engedek mindenkinek felettem , egyedül a’ hazaszeretetben nem, de ép ez az , melly őszinteséget parancsol. Mielőtt félre tenném kezeimben nyugvó hazai törvényinket , mellyeknek nagy tömegében siker nélkül keresem gazdaságunk védtörvényeit, szeretnék egy két hurt megpenditni, de érzem hogy azok hatalmasb karra várnak. Nem gsüggedek azonban, HASZNOS Ildik szám.. Jf második félév, korunk józan szellemében bízva , reményiem jó, jőni kell az időnek, midőn megszün a’ nagy sokasága’ tárgyak egyedüli külfényének tömjénezni ’s az idő lelkének vezérlete alatt, reá találand a’ köz jólét’ azon, forrására, melly noha szakadatlanul árasztja jótékonyságát , azt lárma nélkül titkon érezteti , ’s e’ forrás, —az értelmes gazdaság. Illyés gondolatok között lepett meg engem tisztelt olvasó azon kedves hit,mi szerint lelkes férfiak egyesülete áll öszve, melly Pesten értelmes gazdasági intézetet törekszik állittani. Szeretek e’ részben könynyen hivő lenni, csak hogy vágyaimat némileg megnyugtathassam, mindazáltal e’ hit valósulta sem képes még óhajtásimat teljesen kielégitteni ’s aggodalmaimat megszüntetni, mert én nemzeti értelmes gazdaságot óhajtok , mellyben az elmélet az utánzó gyakorlattól kisértetve taníttasson , elrendezése ’s fenntartása felett nemzeti ügyelet őrködjék ’s ez intézetet én a’ természet’ mezején ’s igy nem városban , nem, Pesten óhajtóm fel állitattni. — Czél ’s közjóra hatás lévén eldöntője azon kérdésnek : érdemli e’ valamelly tárgy hogy azt a’ nemzet magáévá tegye? kérdem: nem közvetlen érdekli e’ haza jóllétét gazdaságának virágzása ’s igy e’ körű intézete is? Úgy vélem szerénytelen lennek, ha a' miveit közönség előtt a’ puszta kérdésen túl ereszkedném. Nemzeti intézetet kívánok tehát, már azon okból is, mert ez az intézet az, melly csak akkor felelhet meg czéljának ha nem egyesek , de a’ nemzet’ közvetlen pártfogói pajzsa alatt áll , mert nagy áldozatot kíván , millyet egyedül a’ nemzet nyújthat önnön magának. Az elmélet egyedüli állásában csak puszta csontváz lévén, életet annak egyedül a gyakorlat adhat. Ám de a’ gazdasági elméleteknek gyakorlat általi életbe hozatasa ’s az illető kérdéseknek tettleges megfejtése , gyakorta nagy jövedelmek koczkáztatását kívánja áldozatul, ’s ép ezért maradnak sok , például a’ termés változtatás kérdései homályban, mivel igen kevesen vagynak kik a’ közérdeknek saját érdeküket készek feláldozni. Magok az intézetek védurai, kikről leginkább feltehetnek, hogy e’ részben semmit el nem mulasztanának,terhelve egyébként is alkotmányuk körülti költségeikkel jövedelmeik nagy részét koczkáztathatják*) S innen ered azon visszás, körülmény hogy az intézet’ növendékei, más rendszert látnak az intézet falain kívül, mint a millyet elméletikép legczélirányosbnak hallanak, lenni. a„ taniásó *) Háladatlan lennék Keszthelyi' georgiconunk’ dicső, alapittójának hamvai irántha meg nem említeném, hogy ő e’ részben mindent elkövetett, a’ termés változtatás ’a felsforgó gazdaság kérdéseinek eldöntésére, nagy mennyiségű, töldet hot£Ííattyán ki.»