Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-09-21 / 24. szám

Pest, 1839. Szombat Septelén Kivonatok naplómból. III. Magyarország kül és belviszonya. Sokszor elmondatott ’s elmondjuk min magunk, hogy Magyarország olly dús föld, ’s belőle gazdagságra nézve nagy kifejlődésre képességű ország válhatnék ; hisszük-e mindezt ? Ha kereskedésünket, iparunkat és ezzel szoros kapcsolatban levő anyagi jólétünket, szellemi kifejlettségünket, remélhető emelkedésünket, szóval kül és belviszonyainkat tekintjük , pirulnunk kell, hogy illy sokáig és mélyen tudunk felejtkezni mindazon kötelességekről, mik nemzettel születnek, és soha ki nem halnak. Minden ifjút a’ jövő édes reménye táplál; az kiséri őt át a’ férfi korba, hol többnyire hatásköre véget ért. Minden új nemzedéknek egy szebb jövendőnek hiszi alapját vethetni, és sajnálja az elmúltakat, vádolja az éltelbeket, kik előtte utat nem tőrének, de ha maga is azon korba lép , többnyire tespedés, kifáradás követi é s szegődik hátra élte társául, mellyet mi ellángolásnak keresztelünk. Mi úgy látszik kifáradunk, eltompulunk, visszarettenünk mindazon akadályokon, mik szemeink előtt tízszerezve állnak,— és főleg abban találjuk nemzetünk gyöngeségét, hogy minden balesetnél képes minden reményeivel felhagyni , minden jövendőre bizakodást egy percz alatt semmivé tenni. Ez nem szilárdság , pedig tán egy nemzetnek sincs annyi szüksége szilárdságra, mint épen nekünk. Mert tagadhatlanul viszonyaink mind bel, mind külső állásunkra nézve épen nem kedvezők, mind a’ mellett is, hogy szemlátomást haladásban vagyunk, nem azon látszatunk leginkább segítni kívánni, mellynek mintegy alapját kellene tenni további lépéseinknek ; hanem a’ mint azt szeszélyünk, vagy külső befolyás magával hozza. Tagadhatlan a’ mi viszonyainkban mélyen rejtezik valamelly féreg, melly kiássa minden szellemiségünk magvát, ’s kétségbeesési pillanatunknak főleg ez szokott szülőoka lenni; de nem tagadható, hogy bennünk is megvan a’hiba ’s nemzetiség hiány. A’ mi bel és külviszonyaink tagadhatlanul igen rósz lábon állnak. Ha tekintjük kereskedésünket, melly annyi kedvező körülmény daczára is, a’ legszegényebb ’s legalsóbb fokon áll. Nálunk minden a’ legjobban kamatozik ; zsíros földünk, folyónk, miilyen többel Europa nem kérkedhetik, gazdaságunk , belkereskedésre nézve is igen magasra tudna emelni, ’s mind e mellett is kereskedésünk, különösen a’ külső, szomorú és mély fájdalmakat ébresztő jelennel tölt be. Ipar-e az nálunk, hol minden ellenszegül ennek nevelésére; hol még jelenleg a’minimum feletti vitában némellyek olly ferdén nyilatkoznak, ’s hazai elaljasodástól félnek ennek létesítése esetében. A’ gazdaság is csupán az ipar ’s kereskedéssel kezet fogva virágozhatnék fel illőleg. De nálunk a’ föld nagyobb részt önszükség fedezésére műveltetik, vagy épen azért, mivel különben is megadja a’ szükségeseket , műveletlenül hagyatik. A’ termesztők aránylagos sokasága, melly mindenkit egyéb iparágaktól ’s egyéb nyerészkedési vállalatoktól visszatartóztat, ez szüli, hogy nálunk a’ vállalatok többnyire idegenek által kezeltetnek, ’s igy a’pénz forgásban nálunk nem lehet; külviszonyaink ezen hiányoknak tagadhatlanul nem kedvező szint adnak; de még kevésbé hatnak kedvezőleg belviszonyainkra, mellyek még egyéb hiányok mellett vészteljes jövendővel töltik be minden érező szivét. Mi a’ civilizált Europa közepén értelmi műveltségre koránsem olly mélyen állunk, mint gondolják, ’s ha a’ népet kivesszük , tán bármelly nemzet tagjaival vetélkedve minmagunknak ássuk a’ sirt. ’sat. ’sat. ’sa’t. ’sat. Nálunk tán legsebesb haladást tőn, mióta élni kezdünk, a’ literatura. Ez is annak bizonysága, hogy e’ szakban legkevésbé kötvék kezeink, ’s igy minden tehetséget magában érező, ’s józanúl, a’ nélkül hogy meggyőződését meg kellene tagadnia, gondolkozó e’ pályát látja hazánkban tán minden aljas mellékletektől menten; de bár mennyire emelkedjék is literaturánk, különösen nemzeti literaturánk, önállóságot nem vihat ki magának, ha csak egyéb körülményei is olly karba nem helyzik a’ népet, melly annak szükségét érezze. ’S itt látom, ’s főleg ebben központosulva Széchenyi irányát. Az ő műveiből mindenütt az világlik ki, hogy ő bennünket leginkább anyagilag kívánna teljesen kimüveltetni; erőt akar adni , hogy azon erőt használja. Bőséget akar-e hazában terjeszteni , melly Europa egyik legáldottabb része, ’s melly ha olly jó termésű nem volna, eddigelé a’ magyar tán éhen halt volna. A’ mi őseink , mint mondják némellyek, tán földművelő nép vala; soha, épen ez veszélyünk, hogy a’ magyar egyebet nem tőn mint elveté e’ magot , ’s a’ többit istenre bizá. Nézzük a’ belgákat, vagy hollandiakat; tán földre legszegényebbek egész Európában, ’s e’ kopár földet is termésre késztetik, ’s egyébbel pótolják azt, mit nekik a természet meg nem adott; ’s itt van helye Széchényi irányát bővebb fejtegetés alá venni. A’ miben leghátrább vagyunk, ’s melly bennünket legmagasbra volna képes emelni, melly bennünket a külföld előtt nélkülözhetlenné tenne, ’s igy tételünket teljesen biztosítaná, ez az mit kereskedéssel, iparral ’s józan gazdasággal ki lehetne víni. Erre nézve újabb indítványa a’ minimum tárgyában leginkább sajátságos bé- HASZNOS M m& 24dik szám. Második félév.