Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-10-23 / 33. szám

Ismn A 8 *_CO 8 33 dik szám. Pest, 1839. szerda Octob. 23 ikán IV e p (I a l o fc. 1. Virágzik a’ tónak partja, Szebben virít rózsám’ arcza, Rózsám’ arcza télben, nyárban Legvirítóbb e’ határban. Szemének tiszta kéksége Az égnek felhőtlensége; Futó csillag’ gyorshullása Kék szemének kacsintása. Mondják bár: szép színű a’ len, Szőke hajához diszetlen; Illendő a’ selyem’ ára Hajának minden szálára. Az aratást várva várom, Akkor veszem el galambom’. Meg is nézem minden reggel: Sárgúlt-e a’ kalász éjjel? II. Zöld a’ bokor, sok azanót, Tud a’ pásztor hűs itatót, ’S kecskéi mégis soványok: Ki tudja mért olly hitványok ? Szülött bor és jó kövér sajt Elűznek testi-lelki bajt : A’ pásztor hát miért halvány? Ki mondja meg mért olly hitvány? Szegény kecskék, jámbor marhák , Van itató, vannak tanyák : Szép Panni nem gondol rátok Azért vagytok olly hitványok! Halvány pásztor, jámbor legény, Borra , sajtra nem vagy szegény, De nincs Pannád, piros ajkú, Azért vagy olly halvány arczú! Vachott Sándor: «17 történetírás fiialapvonalai- Haszna.—A’ legkifejlettebb elmék a’ világ legkülönbözőbb részeiben valódi hasznáról egyaránt gondolkoztak. Ennek bizonyításául az ókor legnagyobb status emberéhez , a’ középkor egyik szegény ferenczszeretbeli, ’s legvilágosodottabb szabadelműjéhez kell fordulnunk , miként szólnak a’ történetírás hasznáról. Polybios, a’ statusember a’ távulókorban így szólt: „Minden embernek számára két tanitás mód létezik , mert ők mind a’ jót mind a’ roszat vagy ön vagy más tapasztalásából ismerik. Sokkal mélyebb hatású ugyan az, mellyet min magunkon tanulunk, de bizonyosan sokkal kevésbé ártalmasabb, mellyet mások szerencsétlenségéből vonunk ki magunknak például. ’S ezért azon tanulmány, mellyben a’ pragmatica történetírás által részesülünk, a' józan élethez a’ legszilárdabb utasítást adja. Egyedül ő szedi öszsze a’ jó valódi ismertető jeleit, minden korból, minden tettből, minden helyzetből ’s körülményből. A’ történet írás ártás nélkül bölcsekké tesz bennünket. Baco, a’ szegény ferencz szerzetbeli a’ sötét középkorban igy elmélkedék felette. A meggyőződésnek két neme van: az egyiket okoskodásból, a’ másikat tapasztalásból vesszük magunknak. Az okoskodás határozatra bir ; de nem biztosit, ’s nem oszlat el minden kétséget. Csak akkor nyugszik meg tökéletesen a’ lélek, ha az igazságot a’ tapasztalás útján találá fel. Mért nem tartanak némellyek semmit arra, a’ mit tudnak? Mért fordulnak el a’ jótól ’s rohannak a’roszba? Mivel a’ valódi jót ’s valódi roszát csak okoskodásból, nem pedig tapasztalásból ismerik, ’s hiszik ismerni. Bolingbroke a’ húszellemű a’ felvilágosodott 1 Sik században ezt rapndá . A’ példák iskolája a’ világ ’s ezen iskolák mesterei tapasztalás ’s történetírás. A’ történetírás világbölcseség példák által tanító. A’ tapasztalás pedig kétszeresen hiányos. Mi igen késő születünk, hogy sok dolgok elejét szemlélhessük, ’s igen korán halunk, hogysem kimenetük tanúi lehetnénk. A’ történetírás mindkét hiányt kipótolja. Kritica.—Kétféle kriticát állítanak fel a’ tudósok philologiait ’s philosophiait. A’ philologia kritikus tanú vallomásokat évkönyveket, okleveleket ’s emlékiratokat, forrásokat ’s segédeket felkutat. Fordításokat rendel meg, felvilágosít némelly dalértelmekről, elveti a’ hozzátoldottat, ’s egészíti a’ mit a’ kor’ foga elevék. A’ legkétesebb helyeket akkori szokások tudása után megismerteti. Valaha minden történetírónak ezen tudománynak kelle magát átadnia; most azonban már Bolingbroke szavaival élhetni. Ha valamelly épületeknek hirtelen fel kell épitetniök , minden munkásnak hirtelenében kézi eszközöket kell elővenni,de a’ dolgok természeti menetében, ha a’ sarkaló szükség elmúlt, akkor az illynemű munkák csak a’ legszükségesb részeknek a’ kézműveseknek engedtetik át.—A’ philosopháló kritikus a’ forrásokat , évkönyveket okleveleket ’s emlékiratokat érdem ’s szellemükre nézve vizsgálja meg. A’ lehetőség, valószinüség ’s valóság fokozatiba mélyed ’s a’ szerint intézi el dolgozatit. A’ tanuknak elsők