Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-03-28 / 26. szám
( 102 ) Egyik honi városunknak terve az ujoncz szedésben. Minden öszeirás alá eső ifjak összehivatnak, ’s azoknak kik megkérdeztetve önként ajánlkoznak katonasághoz, igértetik bizonyos summa pénz, melly ha az ujoncznak vannak szülei, ezeknek kamatot kárpótlékul mig fiók vissza tér, ha nincsenek, a kamat tőkéhez nő, gyümölcsözendő, mig az ifjú vissza tér, ekkor pedig mindenestül adatik a hazát szolgáltnak jutalmul, mellyel vidámon kezdhessen gazdálkodni. A’ pénzt a’ többi hon maradt öszve írottak adják. _______ *• Válasz. Az ősiség ügyében V. urnák a* NI. M. lölk számában adott Viszhangjára. CVége. Szerencsés voltam én az 1836ik esztén. Tud. Gyűjt. Villik kötetében egy tudós értekezőnek V. úréval kissé egybehangzóig felállított azon elvrét olvasni, hogy a’ pénz fő ága a’ nemzeti vagyonnak. De én erre csak e‘ kérdést támasztom fel: lehet ez biztos kereskedés papiros pénzzel, vagy váltólevelekkel? Ha lehet, mi különbség van az oily hon közt, melly váltó leveleket nem ismer, és az oily között melly azokat létesítve divatoztatja honi boldogságát tekéntve? óhajtanám Y. urnák philosophiáját megkísérteni e’ részben , ’s vélekedését olvasni, Anglia, és China közti különbségről; mert tudja ön, hogy amaz váltó levelekkel, emez arannyal, ezüsttel legfőbb fokra emelé a’ honi ipart. Mellyik lesz tehát boldogságában legállandóbb , mellyik lesz jólétében erősb lábon? Én úgy vagyok meggyőzettetve, hogy a kereskedés szülte papiros pénz bészivárogtatá a’ divatot, ez a’ drágaság súlyát, ez a’ nemzetnek sebes léptékkeli előhaladása mellett is az általányos bukást. Angliának roppant mennyiségű váltó levelei megölék az alsóbb nép osztályt ’s millió szegények eránt bilit kelle vala hozni. Itt én meg általányos nemzed boldogságot nem lelek fel. Azért a’ physiocratáknak és Schmidt Ádám követőinek a mercantilisták ellen felhozott azon elvét, hogy a pénz igen csekély részét teszi a’ nemzeti vagyonnak — tisztelem; mert meg vagyok győzetve abban, hogy a’ sok pénz a’ nemzeti igyekezetét akadályozza. Nálunk a’ sok pénz lassú folyami lenne, mert nincs kereskedői kiterjedtebb állásunk. A' pénz lassú folyama pedig, mint mondám az ipart is lassúvá teszi, és ez olly tagadhatatlan valamint igaz az is, hogy a’ pénz sebes forgása a kereső módok különbféleségét mozgásba hozza. A rendkívüli pénztömeg lassú folyama által a kereső módok különbfélesége megszűnik, senkisem ösztönöztetvén magának az illy esetben szükségtelen pénzt megszerezni. Ellenben a’ kevés jó értékű pénznek sebes folyama az ipart is sebes léptekre ingerli, a’ keresetmódok kitalálásában az ipar mezeje megnyilik, mindenik kívánván vissza varázsolni a’ szükségképen kiadott jó értékű pénzét. — Ez elv ítéletem szerént a’ józan financiának legboldogabb systémája, értve hazámat, mert az ingatlan vagyon biztos értéke könnyen veszélyeztetve lesz a’ váltó levelek ingatagságával, béköszön azokkal a’ tönkre vezető luxus, melly a’ rendkívüli pénzforgás alatt megöli a’ tudományok országát, béhozza egyszersmind a’ nemzet kora elérését, ’s természetesen követő elestét. — De majd tárgyamtól eltérni látszatom, azért arra vissza térve kérem Y. urat ne kívánja szegény austriai, morva, ’s cseh ’stb. atyafiakat képzelt nagy kereskedésével lenyomni, mert bizonyossá teszem önt, hogy jó királyunk mint bölcs kormányzó, ’s jó atya soha azt megengedni nem fogja. Mind mi, mind azok, gyermekei lévén, minket a’ kik úgy is a’ természet áldásában úszunk, amazoknak a’ kik silányabb föld lakosi elnyomatásával képzelt angol kereskedői állásba soha nem tehet. Minket a’ fényűzés, idegenek majmolása, az ujságvágynak veszélyes mételye nyomorgat egyedül, de nem az ősi jog. És hogy nem az ősiség oka kereskedésünk lassú mozgonyának röviden megmutatom. Magyar hazánknak kereskedői közlekedése, temérdek akadályokkal küzd, egyetlen Dalmát- Karolinai utónknál nincs több. Szőke dunánk némely részei majd hajókázhatatlanok. Az ország termékenyebb része a’ terméketlenebb vidékekkel nincs olly kapcsolatban, hogy minden oldalról könnyen közlekedni lehessen. Azután a’ kereskedési hitelhez igen, igen becsületes ember kívántatik, azt pedig csak a’ nevelésben találjuk fel, e’ részben én V. úrral kezet fogok, sőt e’ lapokban a’ 18dik számnál minden magyarnak lelkére kötöm a’ köznép czélszerű neveltetését. Légyen szabad V. urat kissé a’ hajdan korra vissza vezetni; nem volt ám akkor kötelezményre szükség, egy szives kézfogás biztosította a’ hitelezőnek vagyonát. Az volt ám a’ derék hitel pedig az ősiség akkor is áll, maga dicső fényében. Kérdem Y. urat, ugyan adna e most az uj törvény jótékonysága mellett is kézfogásra csak száz bankó forintot is ? Kétkedem — de ennek nem az ősiség az oka, hanem a’ divat kényszerítő súlya, elkorcsosodás, és az erkölcstelenség. Lássa V. ur B. vármegyében nehány évek előtt az angolok A. helységében kender lerakó helyet tartottak, volt olly helység, melly 25—30 ezer pengő forintot vett bé kenderért, de a’ lakosok némelly része hirtelen kívánván meggazdagodni csalfaságra vetemedett, az angol, ki magát megcsalatni nem engedé A, helységében megszűnteté az angol kereskedői raktárt, így állunk a’ dohány'.