Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-05-30 / 44. szám

­ 175 élő, nyájas kegyességgel fogadni méltóztassék. Lé­tesüljön a­ szobor minél hamarább, éljen Ferenczy! Gróf Fáy István, az uralkodó Máltai Rend vitéze. Hazai életképek.­ ­Folytatás.­ Pelsőcz Gömörmegye gyülhelye, kis, jelen­tés nélküli városka. Nevezetes benne Hámos úr vashámora, hol a’ magyar vulcánok elég ügyesek a’ vaskészülés kezelésére, ’s az utasnak munkáik megmutatására. Rimaszombat, és Rozsnyó ismét egy categoriába tartozó, ’s amazokat nem sokban le,múló városok. Építészeti fonákságok a’ régiek izléshiányának tulajdonítható, melly szerint az ut­­czák egyenetlenül, ’s keresztül kosul építvék, külső csinatlanság bélyegzi mindnyájukat, barátságtalan, mogorva alakzat. Ezekben azonban kevésb föld- ’s szőlő mivelők, többnyire kézművesek laknak,de kik a’ szőlő,vagó föld miveléssel foglalkoznak leginkább, ’s innét van az, hogy műveik nem bírják kiállani a’ versenyt, durvák, ’s a’ miveit nemzetekéihez hasonlatlanok. Az anyagi dolgok pedig annyira foglalják­ el, hogy szellemi élet egészen ismeret­len. A’ casinók is inkább tudatozási gyülhelyek, mint lenniük kellene: m­iveltség, ’s értelmiség terjesztőinek. Rozsnyón a’ casinóban bontatlan hevernek a’ folyóiratok; ’s innen kitet­szik milly mohón kapkodnak az előkelőbbek is azután a’ mi isteni, mi a’ föld salakjaiból kikap­ván a’ lelket azt a’ mennyei örömek tengerébe ragadja. Ezért könyvtáraik is igen szegények, mig minden részvény­es tajtékpipákban fényűző , kiknek száma e’városokban igen csekély, csak a’ helyben lakó földes urak, ’s tisztek lévén tagjai. A’ polgárság tehát innen is vagy önként marasztal­­tatik ki, vagy nem érzi annak szükségét; valódi okát meg nem határozhatom, ámbár inkább az utolsónak tulajdonítom kimaradásukat. Ez osztály ugyan­is napjainkban annyira hanyatlott, inkább elmaradt, hogy nemzeti kifejtésünk eszközlésére alig van vala­mi befolyása.Mert mint tapasztalhatni napi bajaikkal elfoglalvák, evés, ivás, anyagi érdekek, haszon keresés feszitik más iránt fogókon) talán lelkűket. Szóval a’ rút­önség tartja bilincseiben; minélfogva a’ közjó előmozdításában nincs részvét, nincs öröm; senki sem tekinti azon forrásnak melly­ből önjavát meritnie kellene. Az illyeneket nem érdekelnék azon örömkönyeket fakasztó hazafiúi feláldozások, azon lángoló tűz, és buzgalom, mik a’ jobbra tö­rekvők kebleit gyulasztják napjainkban. Csü­ggesz­­tő, ’s elszomorító, de tapasztalt tett dolog. Hogy a’ polgárság a’ nemzet kivánsági teljesítésére sem­mi készséget nem bizonyita­ be, vagy azt teljesitni megátalkodott, az mindig más nyelvem beszélő­déből látható, holott magyarúl is csak úgy beszél. Általában a’ honszeretet, fentebb értelemben, ’s azon lelkesedés melly minden hazatért lobogásba jő, hiányzik, ’s oka nem lehet egyébb, mint nem ismerése állapotunknak, tudatlanság.*—Rozsnyó­ról kies ’s elragadó bájú völgyeken, hol leginkább Andrássy gróf rendszeresen mívelt birtokai disz­­lenek, a’ jó uta Kis-Tornán keresztül Abaujba barátomhoz érkezem , hol a’ magyar vendégsze­retet eddig még nem tapasztalt kedvezésiben ré­­szesü­lök. Mindenütt, hova csak bevezető barátom, kedvesen fogadtatám, ’s szinetlen nyájas barátság­ban részesülök; annál szomoritóbb volt azonban rám, tapasztalnom:­nakép sokan kik hasonlóik iránt nyájasak, jobbágyaik átellenében büszkék, ’s rátartók. Ila egy paraszt urát látja, száz lépés­nyire leveszi kalapját, s olly szolgailag, félelme­sen járúl elébe, hogy a­­ névnem lehetlen volt. A’ főbirák szolgabiráknak neveztetnek, holott a’ szolgaság már régen eltöröltetett; e’ nevet illő v­ol­­na illető főbírói czimével fölváltani.—Vannak ollya­­nok is, kikre méltán elmondhatni Vörösmartyval: Fő érdemül bitorlá­s bitorolja.) Mások felett, hogy kiktől származott, ’S olly mélyen elfajúlt dicsőek voltának! A’ felvilágosodás idvös sugári az áthatlan köd, ’s elfogultság kapuit ritka helyen törték keresztül, ’s ébresztenek fényt ’s világot. —Könyvek csak kevés helyt olvastatnak, ’s azt is nagyobbára regé­nyek; mert életük szinte hasonló egy persa tündér re­géhez, a’ költészetre, csodálatosan idomítható anya­got nyújtó.A’gyönyörök ’s kések szédítő mámorából soha sem szabadúl ki az ember, szünteleni láto­gatások, lakoma, ’s vigaság közt folynak a’ na­pok ; de nem lehet az kedves ott, hol az ember maga körül nyomorúlt éhezőket, vagy félvadakat lát. — A’ földmivelők általában igen szomorú hely­zetben vannak, a’ föld nem miveltetvén jól, fe­lényit terem mint teremhetne. Némelly helyeken meglepő csínnal, ’s rendben épitvék a’ házak, másutt ellenben sárhoz tapadt tehetetlenségre mutatnak. Kassa Abauj vmegyének fővárosa. Meglepe­tik az utas azon külcsín, ’s ízletesség által, melly az egyenes vonalú fő, ’s mellék utczák tiszta szyl­­ben épült házain ömlik­ el. E’ részben Forgács gr. háza a’ legpazarabb fényűzéssel készült gyönyörű palota. A’ nagy utczán folyó csermely azt két fe­lére osztja, mellyek egyike is szélesebb akármelly pestinél. Közepén a’ csermely szigetet képezvén, a’ gyönyörű sétányt környezi, hol egyszersmind a’ kávé ’s színház épülete, benne a’ Casinók fog­laltatnak. A’ polgároké t. i. külön van a’ többieké­től. Egy nem mindennapi contrast. Farsangban a’ mágnások meghívják bálba a’ polgárokat, ’s ezek )

Next