Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)

1840-07-01 / 1. szám

( 4 )­ 7) „ha egyetértés volna, és lélek felemelkedés többekben találkoznék.“ Tehát legelső az egyetér­tésre tulajdonképen véve való indítványzás, de nem a’ szoborra, másként „filius ante patrem.“ Minél nagyobb mértékű, ’s erejű a­ még ki nem fejlett esméret, annál inkább (legalább is) hasonlónak kell az ezt kifejtő oppositiónak lenni; ’samannak fogazá­­sával ennek is fogyni. Nincs ennél természetesebb! 8) „addig verjük a’ vasat mig meleg.“ — „nam sero medicina paratur, dum mala per longas in­­valuere moras“ et disordines. Mert ha az előadot­tak áldozatja talál lenni hazánk: hogyan jut eszünkbe a’ szobor, nem tudom! „concordia res parvae cre­­scunt, discordia maximae dilabuntur.“ — Ez, és itt, a’ vas melege! E’ pedig kétségtelen. 9) „csak nagyobb kimerítés ne legyen, hát úgy igen boldogok leszünk.“ Csak boldogok lehetnénk! az „igen“ még igen messze van: „discordia.“ Ez az egy is nem csak nagyobb, de legnagyobb ,s vég­kimeritést szokott tenni; hát még a* több te­mérdek köz baj, mellyek közzül itt, csak néhá­nyat hoztam fel ?—! — 10) „100,000 ezüst forint, szoborra, 13 millió embernek, semmi.“ Bár e’ 13 millió lenne a’ fő tárgy! — De a’ kikerülhetlenekre egy krajezár is sok, a’ legfőbb bajokat, közveszélyeket oszlat­ható (kidolgozandó) igazi egy jó könyvért 1 p. ft. is szörnyűség; holmi negédes czélszerűtlenekért sőt vész hozókért pedig tiz húsz p. ft. is szivesen adatik! 11) „ha az nem lesz is (szobor) lesz nyomorú­ság, azért át nem látom, miért kel dísz­szobor nélkül lenni.“ Már van, sőt a’ közveszély több nemes közelgése, igen is érezteti, majd mindeni­­künkkel, a­ köztapasztalás szerint utól érketésü­n­­ket: azért át nem látom, miért kell épen most száz ezer e. sz. szoborra csigázni, az emberiség ellenére! 12) „csupán azért, hogy ez ’s ez úgy akarja“ a’ felszólalók nem az akaratukat beszélik, de az okokat beszéltetik. Ez egy fő köz baj: többnyire azt nézik, ki akar, de nem az okokat. 13) „ha egyenlő részek elhanyagoltatnak, egész­nek kell szenvedni.“ Nagyon igaz! 14) „a nemzeti művelés áll legkivált a’ szép mesterségek pártolásában, mert a’ tudományok csak az észt pallérrozzák; de a’ szobrászat a’ lel­ket emeli.“ E’ már sok! Ezt a’ külső, ’s anyagi, műveltségről se merném írni; mert még ezt is a’ tudomány eszközli. Az úgy nemzett anyagi száza­dok már lejárták az illy műveltség ’s pártolás he­vének pályáját, egész világ okulása véges: hát csak a’ „korán tanúló magyar“ legyen, kiről még bővebben okúlhasson? És tán (a’ mint hiszem, ’s megmutatni tudom) a’ tudomány nem csak az e­­szet pallérozza, de a' minden e’ földön, ’s föld­ből vehető dolgokat is, nemesíti; a’ kő és képfa­­ragót, s hazafit pedig, czélszerűsíti is. Nemesíti a’ fűveket, virágokat, gyümölcsfákat, minden ter­ményeket, ’s e’ földön lévő minden teremtett dol­gokat, oktalan álatokat, és embereket. Ez világít is, az észnek, mint a’ nap a’ szemnek; sőt még jobban, mert a’ tudomány a’ vaknak is világít; és a’ testi szemre vak tudományos, jobban lát, az ollynál kinek két szeme van, ’s tudománya nincs; „csak“ ez emeli fel igazi czélra, legnagyobb ma­gasságba a’ lelket, de a’ szobor még úgy se vilá­git mint a’ gyertya, és hová emeli a’ lelket? oda, hogy „lapsu graviore mat.“ — Probatum est! — A’ tudomány nem csak mind azt teszi, e’ világnak, mit az égen ragyogó nap, u. m. világítást, növesz­tést, tenyésztést, melegítést, érlelést, erősítést, minden teremtetségnek czélszerű kifejtését, de az egyetértést is, az egészséget is; egyesíti az em­bert az emberrel, egész világgal, ’s teremtőjével. (Értem az igazi tudományt.) A’ szobor pedig csak az enyészettel! — és a’ mi e’ tárgyra is szükséges: a’ tudomány adja azt a’ kormányt, mit, mikor, mikép­ kel csinálni; hogy a’ setétben ide ’s tova ne kapkodjunk, hanem ahhoz lássunk a’ mihez kell: a’ tudomány világít arra! — 15) „egy szobrásznak jeles historicusnak kell lenni.“ Minden embernek jónak kell lenni; mert a’ törvény azt parancsolja. — Azért még onnan, nem látom következtethetni, hogy minden szob­rász ollyan,és ha ollyan, tehát neki kell leginkább mint ollynak az előadottakhoz képest, honfi létére ellenzőnek lenni. Azonban,a’ Ferenczy historicussága jelességét, rá nézve sem látom jónak többé említni. Ne kissítsük — ne kissítessü­k — ’s ne veszé­lyeztessük, hát hazánkat, nemzetünket, nagyítni, diszítni, pompásítni akarva! — Ne tegyük azt min­den oldalról legrosszabb időben, (ha annak idejé­ben nem tettük), olly mindenképen igen késő, an­nál kiötlőbb megróvhatásunkra. Bélyegezzük mind­kettőjét valódi egységgel, korszerű haladási, szel­lemi, örökké czélszerűsködő nagyságok által! — Most már fel van találva az önkéntség elve. Jó ide­je meg van mutatva, hogy az oktalan álatokkal is e’ szerinti bánás mód a’ legczélszerűbb. A’ minden jóra hevülő honfiak, annyira készek, hogy még a­ czélszerűtlenségre is felhevíthetve önként adakoz­nak : de lehet-e kínosabb erőltetési erőszak az e­­gészre nézve, most százezer ezüst ft. szoborra for­dításánál?— soha se volt olly erőltetés, melly az árát igen drágán meg ne adta volna! Az erőlte­tés , csigázás időszakán túl vagyunk! — Azért ha a’ pénz nem arra ford­itatnék, mit én itt előadtam; ’s ha a’ tudománytól függ Isten után minden, for­dítsuk azt (nem a’ tudós , de) tudomány teljes férfiak munkálódhatására, érdem teljes Gasparich úr, ’s többek hazafias javallata szerint, így még kivergődhetünk,’s nem aranyozott, de tiszta arany időt érhetünk. G. Gáspár László, s. k.

Next