Határőr, 1946 (1. évfolyam, Különszám)

1946-08-01 / Kettős szám

és estig fokozatosan — jelentősen — emelkedik. Ha valaki­­— és ilyenek igen sokan voltak — reggel kivett a bankjából 100 billió­­sima pengőt, amely mondjuk 1 millió adópengőt tett ki, azonnal vett érte dollárt, amit délután eladott, már 200, vagy esetleg még több billió sima pengőt kapott érte. Ezt a pénzt azonnal be­tette a bankjába és a reggeli 1 millió adópengője estig megkétszereződött. Ha ügyesebb volt, úgy naponta két­szer is megforgathatta a pénzét és még job­ban növelhette tisztességte­len hasznát. Miután pedig ilyen üz­letkötések napirenden voltak és az ezzel foglalkozók jól ismerhették egymá­st, bizonyára nem került fá­radságos munkába ezen üzletek le­bonyolítása.­­ Ha részletesebben gondolkozunk az ilyen üzletkötésekről, akkor nyil­vánvalóvá válik, hogy a bankoknak milyen hihetetlen lehetőségük nyil­­tott a törvénytelen pénzszerzésre. Ezzel azonban részleteiben most nem kívánok foglalkozni. A fentiekben csak egy példát ra­gadtam ki a sok illegális pénzszer­zési lehetőség közül. Sok hasonló és nagyobb lehetőségeket nyújtó pénz­­szerzési mód ismeretes az ezzel fog­lalkozók előtt. Amíg tehát egyrészről a dolgozók nehéz és áldozatos munkával, nél­külözések között építették és építik újjá az országot, harcolnak a terme­lés fokozásáért — ezen munkáin­kért csak rohamosan értéktelenedő pénzt kapnak, amellett formálisan éheznek — addig a naplopók, speku­lánsok és szélhámosok élvezik a dol­gozók munkájának gyümölcsét. A Magyar Kommunista Párt, Szo­ciáldemokrata Párt és Nemzeti Pa­raszt Pártba tömörült munkásság és haladó értelmiség — az ország egye­temes érdekében — eddig rendkívül nagy önmérsékletet tanúsított ezek­kel a jelenségekkel szem­b­án. Az újjáépítést, a termelés megindítását és fokozását mindennél fontosabb­nak tartotta és saját érdekeit hát­térbe szorította. Erre szükség volt azért is, hogy a magyar nép becsü­letét visszaállítsa és megszilárdítsa a demokratikus világ közvéleménye előtt. És hogy ez sikerült, azt kor­­mányférfiaink eddigi külföldi útjai beszédesen bizonyítják. Az áldozatvállalás másik és lét­­fontosságú eredménye a stabilizáció feltételeinek megteremtése volt. Augusztus elsején — esetleg már előbb — lesz jó pénzünk: a forint. Hogy ez mit jelent nekünk — dol­gozóknak —, azt mindnyájan tud­juk. Senki se ringassa magát azonban olyan reményekben, hogy most már — mintegy varázsütésre — minden "jó lesz és megszűnnek a nélkülözéseink. Ez­­ csak a további munka eredményeként fog jelent­­­­kezni. De a fizetésünk már olyan pénz lesz, amiért vásárolhatunk is és takarékoskodhatunk is belőle, mert nem kell félnünk az elértékte­lenedéstől. Tervbe van véve a kötött gazdál­kodás, a jegy- és ponzrendszer be­vezetése. Az ehhez szükséges kész­letek is rendelkezésre állanak és biztosítva vannak a dolgozók szá­mára. Értesülésem szerint csak a dolgozók fognak részesülni a je­gyekben. Örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy munkánkkal mi is hozzájárultunk a stabilizáció meg­teremtéséhez. Azok azonban, akik az infláción jól éltek és vagyonokat harácsoltak össze, természetesen mindent elkövetnek, hogy a stabi­lizációt már eleve megbuktassák. Ezek politikai vonalon is szemben­­állnak a baloldali blokk pártjaival, annak célkitűzéseivel. Ezekhez csat­lakoznak azok, akik a demokráciá­ban elveszítették hatalmi helyzetü­ket, vezető politikai és gazdasági állásaikat és azok a tőkések, akik a demokrácia további fejlődésétől fél­tik kiváltságos helyzetüket. Ha még hozzájuk veszem a fasisztákat és a levitesztett hatalmasságok uszály­hordozóit, akkor tisztán megvonhat­juk a határvonalat azok között, akik a demokrácia, a történelmi fejlődés.

Next