Határőr, 1946 (1. évfolyam, Különszám)
1946-08-01 / Kettős szám
és estig fokozatosan — jelentősen — emelkedik. Ha valaki— és ilyenek igen sokan voltak — reggel kivett a bankjából 100 billiósima pengőt, amely mondjuk 1 millió adópengőt tett ki, azonnal vett érte dollárt, amit délután eladott, már 200, vagy esetleg még több billió sima pengőt kapott érte. Ezt a pénzt azonnal betette a bankjába és a reggeli 1 millió adópengője estig megkétszereződött. Ha ügyesebb volt, úgy naponta kétszer is megforgathatta a pénzét és még jobban növelhette tisztességtelen hasznát. Miután pedig ilyen üzletkötések napirenden voltak és az ezzel foglalkozók jól ismerhették egymást, bizonyára nem került fáradságos munkába ezen üzletek lebonyolítása. Ha részletesebben gondolkozunk az ilyen üzletkötésekről, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a bankoknak milyen hihetetlen lehetőségük nyiltott a törvénytelen pénzszerzésre. Ezzel azonban részleteiben most nem kívánok foglalkozni. A fentiekben csak egy példát ragadtam ki a sok illegális pénzszerzési lehetőség közül. Sok hasonló és nagyobb lehetőségeket nyújtó pénzszerzési mód ismeretes az ezzel foglalkozók előtt. Amíg tehát egyrészről a dolgozók nehéz és áldozatos munkával, nélkülözések között építették és építik újjá az országot, harcolnak a termelés fokozásáért — ezen munkáinkért csak rohamosan értéktelenedő pénzt kapnak, amellett formálisan éheznek — addig a naplopók, spekulánsok és szélhámosok élvezik a dolgozók munkájának gyümölcsét. A Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt és Nemzeti Paraszt Pártba tömörült munkásság és haladó értelmiség — az ország egyetemes érdekében — eddig rendkívül nagy önmérsékletet tanúsított ezekkel a jelenségekkel szembán. Az újjáépítést, a termelés megindítását és fokozását mindennél fontosabbnak tartotta és saját érdekeit háttérbe szorította. Erre szükség volt azért is, hogy a magyar nép becsületét visszaállítsa és megszilárdítsa a demokratikus világ közvéleménye előtt. És hogy ez sikerült, azt kormányférfiaink eddigi külföldi útjai beszédesen bizonyítják. Az áldozatvállalás másik és létfontosságú eredménye a stabilizáció feltételeinek megteremtése volt. Augusztus elsején — esetleg már előbb — lesz jó pénzünk: a forint. Hogy ez mit jelent nekünk — dolgozóknak —, azt mindnyájan tudjuk. Senki se ringassa magát azonban olyan reményekben, hogy most már — mintegy varázsütésre — minden "jó lesz és megszűnnek a nélkülözéseink. Ez csak a további munka eredményeként fog jelentkezni. De a fizetésünk már olyan pénz lesz, amiért vásárolhatunk is és takarékoskodhatunk is belőle, mert nem kell félnünk az elértéktelenedéstől. Tervbe van véve a kötött gazdálkodás, a jegy- és ponzrendszer bevezetése. Az ehhez szükséges készletek is rendelkezésre állanak és biztosítva vannak a dolgozók számára. Értesülésem szerint csak a dolgozók fognak részesülni a jegyekben. Örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy munkánkkal mi is hozzájárultunk a stabilizáció megteremtéséhez. Azok azonban, akik az infláción jól éltek és vagyonokat harácsoltak össze, természetesen mindent elkövetnek, hogy a stabilizációt már eleve megbuktassák. Ezek politikai vonalon is szembenállnak a baloldali blokk pártjaival, annak célkitűzéseivel. Ezekhez csatlakoznak azok, akik a demokráciában elveszítették hatalmi helyzetüket, vezető politikai és gazdasági állásaikat és azok a tőkések, akik a demokrácia további fejlődésétől féltik kiváltságos helyzetüket. Ha még hozzájuk veszem a fasisztákat és a levitesztett hatalmasságok uszályhordozóit, akkor tisztán megvonhatjuk a határvonalat azok között, akik a demokrácia, a történelmi fejlődés.